Rekkenő meleg van. Nap tűz az ablakra.
A behúzott, sárga függöny, mit sem számít.
Csapzott hajú nővér, gürcöl napról-napra.
Már óránként váltja szegény a ruháit.
Három idős férfi zord kórházi ágyon.
Hőség van. Egyikük különösen bágyadt.
Nővérke! - könyörög - kis hűvösre vágyom!
Megigazítaná, alattam az ágyat?
Megyek, Béla bácsi! Csak egy percet kérek!
Persze-persze, kedves! nyöszörgi „az” csendben
Kínozza a meleg. Érzi, hogy az élet,
a testét elhagyja. Most már tehetetlen!
*
Légkondicionált iroda, - igényes.
Fitch úr a direktor, számítógép mellett
múlatja idejét. (van vagy harminc éves).
Interneten keres, új testi szerelmet.
Az imént érkezett meg egy tárgyalásról,
Ahol arról kértek szakvéleményt tőle,
Mi a véleménye, a nyugdíjazásról,
Hogyan léphetnének e-tárgyban előre.
Eltarthatatlanok már, oly sokan vannak.
mondta – muszáj tehát korhatárt emelni!
Vagy megoldás az is, ha alacsonyabbak
lesznek a nyugdíjak. Mi mást, lehet tenni?
*
Rekkenő meleg van. Nehéz volt a műszak.
Harminckét fokot is mértek a nővérek,
a betegszobákban. Aludni sem tudtak.
Híre – hamva sincs még, lehűlésnek, szélnek.
Nehéz volt az éj. Egy kis öreg rosszul lett.
Bár az ügyeletes mindent megtett érte,
gyenge volt a szíve, lezárult egy élet.
Hajnaltájban meghalt, nagy csendben szegényke.
Fitsh úr a postával a sürgönyt megkapta,
Döbbenten olvasta el, úgy kilenc tájban:
„Sajnálattal közlöm, hogy az édesapja,
Fitch Béla, ma éjjel, meghalt a kórházban !”
Kritika