helszlo blogja

Ha a népre emelsz kezet,

tüzre való vagy, el veled!

Elhagyhatják az ajkadat,

ámító fényű szép szavak.

Mesélhetsz mélát, altatót,

fényesre nyalhatod a szót!

Domboríthatod melledet,

nem kel már fel a Nap neked!

Bevethetsz trükköt, pózokat,

lesz ki süvölt és bólogat,

lesz követőd néhány ezer.

A nép előtt hitvány leszel,

és hogy rá emeltél kezet,

megőrzi az emlékezet!

 

 

 

 

 

Fiatal terhes nő a sorok között,

két cekkerrel kezében - arca rózsa.

Vele szemben, harsányan öltözött

suhanc vihogva, mindenkit sodorva,

a kismamát fellöki szenvtelen,

s még ő kiált: Nem látsz, kisanyám?

Nem vár választ, nincs arcán érzelem,

csak törtet, üt - rúg, mindent, mit talál.

s a rózsa-arcú terhes asszony sápad,

fájlalva karját, csendben félre áll.

Aztán egy férfi széket tol alája,

szutykos sapkájával legyezgeti.

s megakad szeme,  ápolt, szép haján.

Nekem közben felvillan – régi kép

egy édes arc, szeretett jó anyám

karján húgommal, kézen fogva engem.

ki a piacról, megyek boldogan,

vele, szatyorral a másik kezemben.