27. rész. Eldon döntése, Indulás egy új kaladba

Mikor a tervet megbeszélve a klán elhagyta a kocsmát csak Drankton és Rowar maradt benn. orrukat lógatva néztek csendben maguk elé. érezték felelőtlenségük súlyát és egyet értettek a többiek haragjával. Batnak és Haylának hálásak voltak, amiért kiálltak a többiek ellen miattuk.

 - Hát öcsém valamit tennünk kell, mert ezt a baklövést egy életre magunkon tudhatjuk! – Szólalt meg Drankton közben megsimította szakállát.

 - Ebben egyet értek, de mégis mit tegyünk? Két kicsi kis pont vagyunk jelenleg és nem hiszem, hogy bármit is ránk bíznak ezen túl. – Rowar most nem volt valami pozitív hangulatban, amit Barátja megértett. A törpe is erősen törte a fejét, hogy mit tegyenek. Gondolataik messze jártak. Drankton szeme ekkor felcsillant.

 - Van egy ötletem! – Kiáltott fel úgy hogy a kocsmáros is odapillantott. Ezt észrevéve közelebb hajolt a gnómhoz és elkezdte az ötlete kifejtését. Rowar érdeklődve hallgatta Dranktont aki büszke volt magára, hogy milyen jó ötlettel állt elő. – Kalimdor déli részén van egy terület, ami csupa sivatag meg romok meg minden, de ott él egy törzs! Régebben sokat segítettem nekik és szerintem, ha rá tudnánk venni őket hogy, csatlakozzanak hozzánk és segítsenek, akkor ki tudjuk javítani a hibánkat! – Drankton figyelte társa reakcióját. Az gondolkodóba esett.

 - De Varian király biztosan nem fog odaküldeni minket! Az előző feladatot is elrontottuk! – Rowar barátjára nézett.

 - Nem kell neki tudnia róla, hogy elmegyünk még plusz segítségért! – Drankton teljesen felvillanyozódott az ötlettől és Rowar is kezdett belemenni. Addig győzködte ilyen olyan furfangossággal a gnómot, hogy végül beleegyezett.

 -  Rendben! Benne vagyok, de ha valami is balul sül el biztosra veheted, hogy a démonjaimmal etetlek meg! – Rowar vigyorogva mutatott a közelében lévő apró termetű Impre, aki ekkor gonoszan megdörzsölgette a tenyerét.

 - Rendben áll az alku! – Drankton annyira biztos volt a dolgában, mint még soha.

 

Eközben a klán felterjesztette Zhuang ötletét a királynál. Hosszas tanácskozás közben Varian is megtudta, hogy honnan tudták meg a hordások a Szövetség tervét. De mivel így is elég sok embert vesztettek az utóbbi időben most minden ember számított. Drankton és Rowar nem tudhatta, hogy nem Kapnak büntetést mivel jelen nem voltak a tanácskozáson. Teura elvállalta, hogy Phant elvezeti a Kristályhoz, hogy az a vezetőjük leírása alapján deaktiválhassa azt. A klán többi tagja viszont Azon elmélkedtek miként tudnák lassítani a kristály szállítását. Ekkor jött egy ötlet Eldon előrelépett és kihúzta magát. Egy pillanatig mindenki őt nézte majd megszólalt.

 - Fenség! – Szólalt meg tisztelet teljesen. – Én vállalom a Kristály szállításának szabotálását. – Mondta és Boysi lassan odalépett kis védencéhez. Teroglin elsápadt.

 - Miért teszed ezt Kicsim? – Boysi aggódott Eldonért nagyon megszerette a kis Tauren druidát.

 - Szeretném bizonyítani, hogy tényleg a szövetséghez, tartozok! – Mondta Eldon olyan határozottan amilyen határozottan csak tudta. Varian nézte egy ideig, majd megszólalt.

 - Miként szeretnéd ezt véghezvinni? – Kérdezte és áthatóan tanulmányozta a Tauren arcát.

 - A kinézetemmel meg tudom téveszteni az őröket! Bárhova be tudok jutni! – Mondta Eldon határozottan és bátran. Varian Tanácsadói bólogattak nem találták hátránynak ezt az ötletet. Teroglin Letörölte a könnyeit.

 - Eldon! Tudod, mire vállalkozol? – Kérdezte őt és a vállaira tette a kezét. A kölyök csak Bólintott és Visszanézett Varian királyra, aki hosszú hallgatás után beleegyezett.

 - Rendben! – Mondta hangja erőteljes harsanása komoly volt. Boysi is közelebb lépett.

 - Eldon ki fog rád vigyázni? – Kérdezte tőle Boysi.

 - Ne félts engem Boysi! Tudok magamra vigyázni! De ezt meg kell tennem! – Mondta Eldon. Amíg a tanácskozás véget nem ért a két nő Teroglin és Boysi nem mozdultak Eldon mellől. Hamarosan sikerült egy tervet kovácsolniuk. Közben Andrith is visszatért Stormwindbe és meghozta a hírt miszerint a fekete penge klán segítséget nyújt a szövetségnek, ahogy a békeszerződésben le is van írva. A halott tünde kérdőn nézett barátjára Batra hogy Hayla merre van? Az odasúgta Andrithnak hogy nem tudja, de amint vége a tanácskozásnak megkeresi őt. Tudnia kell a dolgok menetéről. Bat Igyekezett a kocsmában valamelyest megvédeni Haylát tudta mennyire védi az igazát mennyire békés személyiség, de látta, hogy miközben a két klán társukat védte remegett az idegtől. Phan nem volt tekintettel a tündére. Viszont Bat már ismerte a lány múltját. Nem csodálta hát, ha próbált biztos helyen lenni és elérni azt, hogy feljebb juthasson a létrán. A druida még mindig azon volt, hogy büszke legyen rá a családja, méghozzá úgy hogy Druidaként tanult. Bat mindezt megértette. Már akkor igazi egyéniségnek tartotta a tündét mikor kiszabadította az oszlop mellől, de öntörvényűen leugrott a karjaiból hogy a felszereléséért menjen. Amikor Hayla mesélt a családjáról már akkor érzett valami furcsát a druida iránt. De igazán akkor szerette, meg amikor látta milyen keményen küzd az edző bábú ellen. A gondolatra elmosolyodott, de rendezte az arcizmait. Boysi észrevette és meg is kérdezte, hogy min mosolyog de Bat csak a fejét rázta.

 - Semmi, semmi! – Mondta gyorsan és tovább figyelte a tanácsosokat és a királyt. A város fölé lassan sötét felhők gyülekeztek. Alattuk érezni lehetett a közelgő eső illatát. A kikötőből éppen kifutott egy hajó melyen két apró termetű lény nézett a part felé. Elindultak útjukon hogy helyrehozzák a baklövést, amit nem is olyan régen elkövettek. A felhők lassan elkezdték ontani magukból az áldást és Stormwindben kezdett felfrissülni a levegő.