26. rész Új terv kell!

Hűvös és sötét épület lebegett a föld felett. Hátborzongató lények vették körbe és az épületben is mászkált néhány. Andrith már megszokta a jellegzetes halál szagát. Amikor megérkezett néhány őr volt jelen azok is csak rásandítottak majd ügyet sem véve róla tovább bámultak előre. A halott tünde egy fényliftet használva mozgott az emeletek közt. Egy pillanat se múlt el csupán és máris előtte volt a csontokból álló Boltív mely alatt egy Kör közepén látta Highlord Dariont. A fekete penge klán vezetőjét. Andrith hátát szokásosan egyenesen tartva büszkén lépett a Halállovag elé. A fényes rúnák a vezető alatt Zölden világítottak. Majd Andrith fél térdre ereszkedett.

 - Nagyuram! – Andrith lehajtotta a fejét mire Lord Darion rátekintett és egy sóhajtás után megszólalt.

 - Igen?  - Hangja valami nagyon messziségből szólt.

 - Varian király küldött egy üzenetet hoztam önnek! – Andrith elővette és Lord Darion felé nyújtotta a levelet. A vezér elvette azt és miközben Andrith türelemmel figyelte, Darion elolvasta azt.

 - Varian a Holtak segítségét kéri? Az emberek vezetője? –kérdezte unottan, de érdeklődve. Andrith ekkor felállt és felnézett a Lordra. Elmesélte neki mik történtek az elmúlt időszakban és miért kéri Varian király a holtak segítségét. Darion ekkor hangosan felnevetett hangja visszhangot vert a falakba és a környéken élő madarak messze reppentek a fákról menekülve ettől a félelmetes hangtól. Mikor Darion újra Andrithra nézett. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bizonyíthatjuk az élőknek, hogy halotti mivoltunk nem változtat rajtunk túl sokat… - Szemei megvillantak és áthatóan nézett Andrithra. Unott mozdulatai arról árulkodtak, hogy teljes mértékben elfogadta, már hogy ő egy holt lovag. Andrith látta ezt a vezetőn, aki most leszállt a lováról és közelebb intette a tündét. – Üzenem Variannak hogy a fekete penge klán segítséget nyújt. – Andrith nem félt a vezetőtől bátran nézett a szemébe.

 - Igen uram! – Mondta és megengedett egy félmosolyt. De mikor elfordult a vezértől az lefoszlott. A közelben Holt lovagok jártak szokott ösvényükön és őrizték a vezért. Andrith most kilépett az erkélyre. Kezeivel gömböt formált mely zöld fénnyel kezdett világítani. Halkan varázsszavakat szólt. És pár pillanat múlva eltűnt. Darion még nézett a lovag után aztán hátat fordított a kijáratnak és szervezni kezdte a seregeket.

 

Lassan telt most az idő. De nem bántam. Mióta az a számomra sokat jelentő dolog történt az óta nem számított semmi sem. Készítettem a tintát miközben visszagondoltam a pillanatra. Éreztem magamon, hogy idétlenül vigyorgok. A szívem majd kiugrott a helyéről. Igyekeztem elterelni a gondolataimat, hogy azokra a dolgokra koncentrálhassak, amik fontosak. „De ha nekem most ő a legfontosabb?” Kérdezte belül egy hang. Majd még szélesebben mosolyogtam. Még sok dolgom volt és nem hagyhattam csak úgy abba. Közelebb húztam magamhoz a növényes kosarat és kivettem belőle még öt csokor virágot. Halkan dúdoltam egy tündedalt, amit még régebben tanultam. Ebben a percben lépett be a fogadóba Nari és integetett.

 - Szia Nari! Visszatértetek? – Kérdeztem miközben láttam az arcán, hogy milyen fáradtan tekint vissza rám. – Valami történt? – Kérdeztem Gyanakodva.

 - Óh, semmi. – Kezdte el – Teurával hazatértünk. És az orkok megtudták, hogy védelmet szervezünk. – Szomorúan nézett miközben a szám elé kaptam a kezem.

 - Te jó ég! – Mondtam hirtelen – Honnan tudják? Mi történt? – Kérdezősködtem. Nari sóhajtott. Nyúzott arcára tekintettem. – Ne haragudj! Menj nyugodtan Aludni! – A tolvaj bólintott és felsétált a lépcsőn. Ijedt arccal folytattam tovább a növények szétszedését és felhasználását. „Teura!” Jutott eszembe.”Teura biztos elmondja mi történt!” Gondoltam és össze is csomagoltam a virágokat és a tintát hogy megkeressem a Farkast. Ebben a pillanatban Teura épp a klán tagjainak mesélte mi történt. Éppen betoppantam a kocsmába ahol Mindenki haragosan nézett és én értetlenül álltam.

 - Mi történt? – Kérdeztem mire Teura megszólalt

 - Hallottad mi történt? – kérdezte mire bólintottam. – A hordások megkaparintották azt a levelet, amit eredetileg Dranktonnak és Rowarnak kellett volna, elvigyék Bronzszakállú Muradinnak! – Hangja dühös volt. A két apró termetű barátra néztem. Látható volt rajtuk hogy mennyire szégyellik, hogy akkor elvesztették a levelet.

 - Sajnáljuk! – Mondta Rowar és Drankton is bólintott.

 - Nem tudták, hogy milyen fontos szerepet tölt be az a levél, amit kaptak és ki gondolta volna, hogy abban a kocsmában ahol megálltak éppen volt egy kém? – Kérdeztem mire Phan megszólalt.

 - Az lényegtelen Hayla! De ne is szólj bele ebbe! – Mondta.

 - És miért ne? – lepődtem meg hirtelen. – Ami megtörtént az megtörtént változtatni nem tud… - mondtam volna de Phan nem hagyta.

 - Ez lényegtelen mit mondasz Hayla! Azért mert megtudták a hordások, hogy mi szervezkedünk ellenük Azért ők a felelősek!  - emelte meg kissé a hangját a Draenei sámán.

 - Azt tudom, hogy ők a felelősek és szerintem ők is tudják de…

 - Hát akkor? Minek szólsz bele a nagyok dolgába? – Kérdezte Phan megint belémfolytva a szót. Mire nyitottam volna a szám Bat elém állt és komoly szemekkel nézett a klán vezérére.

 - Szerintem ezt itt és most nyugodtan abbahagyhatjuk! Készüljünk fel egy nagyobb harcra, mint amire eddig számítottunk annyival másabb a különbség, hogy számítanak ránk így a meglepetés ereje az elmarad! Rowar meg Drankton – Nézett ekkor a két Aprónövésű klán társunkra – Már így is tudják, hogy vétettek kár több időt pazarolni erre a kérdésre. – Teura is meg Phan is elhallgatott, amikor felszólalt. Phanra mérges voltam, de jobbnak láttam többet nem megszólalni. Nem éri meg hogy idegeskedjek rajta gondoltam. Ekkor Bat megsimította az arcom és leült mellém az egyik szabad székre. Közelsége megnyugtatott némileg Bár Phanra még mindig dühösen néztem.

 - Nyugodj meg! – Súgta Bat a fülembe és nem tágított mellőlem. Teura elmondta miken mentek keresztül mit tettek az orkok és milyen felszereléseik vannak. A legjobb hír az egészben az volt, hogy a felszereléseik elég pocsék állapotban vannak mivel a legtöbb aranyat a kristály szállításához használtak fel.  Zhuang felállt és egy ötlettel állt elő. Odafordult Phanhoz és Trummerhez akik figyeltek miközben kifejtette az elképzelését. Teura elgondolkozott.

 - És azzal is nyerhetnénk némi időt, hogy ha lelassítanánk őket az a kristály az elmondottak szerint hatalmas és nehéz. Ha egy megfelelő pillanatban szabotálnánk a szállítását és inaktiválnánk a kristályt, akkor több időnk lenne nekünk is felkészülni.

 - Ez nem rossz ötlet.  – Trummer érdeklődve figyelte Zhuang ötletét. – És még meg is lehetne valósítani. – Boysi büszkén nézett szerelmére, hogy milyen okos ötletei vannak. Bat is bólogatott, amikor kifejtette a pap a véleményét. Teura most csendben figyelt. Egyhangúan döntöttek a terv felől Phan is bele szólt és jóváhagyta a dolgot bár úgy gondoltam felét se értette, de most nem is érdekelt. Pár perc múlva felkeltem és elhagytam a kocsmát. Ennyire nem lenne szavam a klánban? Járt az agyam folyamatosan rohamoztak a gondolatok. Átváltoztam és felvettem az ősi sziklasárkány alakját. Kő szárnyaim ropogtak, de nem estek szét. Nagyon erős varázslat tartotta össze. Felrepültem a közeli világítótoronyhoz és néztem a víz áramlását és a közlekedő hajókat. Sok hajó volt mindegyik hófehér vitorlával. Gondolataimban elmerülve néztem előre és rendezgettem a gondolataim.