haven blogja

Nem vagyok éppen hű ehhez az oldalhoz (sem). Akadnak elfoglaltságok az életemben amik arra késztetnek, hogy mérlegeljek, majd a döntés meghozatala után fontossági sorrendet alakítsak ki. Így történik ez nap mint nap.

A mai napom nem tartozik a kellemesnek mondhatók közé. Gyermekkorom cimboráját búcsúztattam el sok száz embertársammal együtt. Talán készít nekem is egy helyet az örök vadászmezőkön...

Nem vagyok szomorú, mert tudom ő sem lenne az! (Belül gyászolok, Bono-t dúdolgatva! A szertartás alatt végig U2 szólt... halkan!)

Ez még a Tiéd! 

Mindig vidám természeted, kajánul mosolygó szemeid - melyekkel rákacsintottál az ismerőseidre... Még a gyilkos kórrral való szembesülésedkor sem változtál meg! Erős voltál... s maradtál is! Így távoztál! Béke poraidra Testvér!

Vannak pillanatok amikor az ember fia lezár egy szakaszt az életében. Van úgy, hogy kényszeredett cselekedetnek tűnik és akad mikor önként dalolva próbálja felejteni a múlt árnyait. Hol könnyebben, hol pedig nehezezebben oldja ezt meg. Nekem ez most könnyen ment, mi több beteljesülésként fogtam fel. Amit elterveztem véghez vittem, megtettem, akadálymentesen... egyenlőre úgy tűnik. Mint mindig most is fel vagyok készülve mindenre. A radarom működik, sőt kifejezetten érzékenyre van állítva.

Néha úgy érzem magam mint egy denevér. Kibocsátott hullámaim visszaverődnek így kerülöm el a becsapódásokat. Figyelmem lankadatlanul pásztázza a környezetem rezdüléseit. Agyam szelektál majd raktároz később pedig összerakja a neki megfelelő puzzle elemeit, kialakítva egy sajátos képet amely valójában utópia és valóság-elegy.

Élek! Ez nagy szó mert rengeteg ember érzi - ha nem is vallja be még magának sem - úgy, hogy vegetál.

Néha túlságosan is élek! Sőt! Két lábbal állok a földön és ejj... hát meg lehet botlani! No nem önként hanem akad olyan esemény amely kibillent a mindenkori valóság reális szemlélésének nyugalmából. Meglepetések igen is léteznek! Mi több, adott esetben rendesen orrba is tudnak gyűrni. Hmmm... Fel fogom, sőt fel is kell dolgoznom vagy így, vagy úgy, de megteszem! A képesség bennem szunnyad és fel is ébresztem amikor szükség van rá.

 Nos hát... vannak a napok. Ilyen is, olyan is. És a változatosság gyönyörködtet, mondják az okosok. Igen... valóban! Ám ha eljön egy olyan nap amikor minden összejön - és ez nem jó értelemben értendő - akkor az emberek nagyon nagy százaléka kihagyná azt az "élvezetet" amely az ilyen és hasonló gyönyörökkel jár karöltve.

"... de talpra kell, hogy állj az ütés bármennyire fáj..."

Így igaz! Van aki képes rá, (ezt úgy teszi, hogy a külvilág szemében hülyének, esztelennek és még érzéketlennek is tűnik) van aki nem és összeomlik, magába roskad vagy ha vulgárisan kívánja valaki: önként vállalva elüldögél a langyos fosban és még sajnáltatja is magát. Mindezt természetesen úgy adja elő - mert annyira nem tört meg, hogy mást ne hibáztathasson - mint egy mártír akibe mindenki csak bele-bele rúg.

Beírtam néhány régebbi gondolatomat amit félbe szakítottam anno...

Kétszer volt      ötödik... Nem véletlen!

Úgy érzem még folytatnom kell majd! :-)

Vannak pillanatok az életben amikor az egyébként sokszor előforduló döntési kényszer helyett az embernek saját magának kell meghoznia bizonyos döntéseket. Természetesen megfontoltan. A hirtelen jött ötletektől vezérelt, illetve az indulatból keletkező, néha sorsdöntő elhatározások? Nem, ez nem az én műfajom! Általában a döntéseim meghozatalának időpontjában már kész a stratégia is az elhatározás beteljesüléséhez. Most is így van. Azon kell még kicsit törnöm a fejem, hogy az elhatározásom véghezvitelénél milyen akadályozó emberi tényezőkkel kell esetlegesen számolnom. Jól megrágva mindent, az ún. menekülési útvonalak feltérképezésével készen állok mindenre. Akadály? Akad! :-) Leküzdhető... szerintem.

"A dolgok nem egyszerűen történnek velünk, hanem egyszerűen megtörténtté teszünk dolgokat. Az emberi kapcsolatok, gazdag lehetőségek nem pedig kiábrándító csalódások forrásai lesznek számunkra. A szerencse nem csupán a véletlen műve lesz, hanem döntéseinkkel magunkhoz édesgethetjük. A körülmények varázslói leszünk, nem pedig mindig rettegő kiszolgáltatottjai."

Magával ragadó szöveg... és valóban megfontolandó!

Mint ahogy a következő is.

Érdemes elgondolkodni a fenti sorok tartalmán illetve mondanivalóját értelmezve némileg "átvetíteni" saját magunkra azokat. Mit is mutat a grafikon?