határtalan

Távoli fiad vagyok

Távoli fiad vagyok néked ó anyám!

A kóborló-kereső.

Aki megvívott már számtalan csatát,

e földből eredő

tagadhatatlan olajvér-messiás.

A gyolcsarcú szinész.

Fogd meg kezem eme távoli hiányt:

a bús honfivért.

2012. február 16.

csütörtök  10:13




Balog Zoltán (Zolihisztor) barátomnak ajánlva.

Magamnak - neked

Mennyi arc ragadt rám - már nem láthatod.

Kósza évek munkásruhájában ragadtál

bölcsen és vakon. Nem akartad látni mivé

váltam. Anyává, nővé, emberré. Volt, hogy

nevettem, de inkább fájtam. Csak belül

magamnak-neked.

Sok szeretettel és nagy öleléssel Barátomnak, Barbnak.  

Anyám

Anyám.

Mily kevésszer mondtam ki e szót.

Szinte sosem hallhatón.

Anyám.

Csak vágyaimban élt

hogy rajtad csünghettem.

Nem volt még lánc, mely úgy szakadt volna szét

ahogy te és én.

Fáztam karjaid hiánya által

s parázsnak se éreztem melegét,

csak szemedben később,

ahogy izzón néztél rám

anyám.

A nyáron beszéltem apával,

még volt hátra pár hete

- furcsamód emlékezett rád.

Mondta: szép voltál,

s akkor úgy éreztem, pár percig bennem élsz

csendben - nem szóltál.

Legalább csak annyit: szerettelek

és téged is fiam.

Helyetted csak a kórtermi falióra

ketyegett gúnyosan.

Apa se nézett már rám.

Távoli álmokba szállt.

Nézd mi lett belőlünk!

Sárga csont és üvöltve gyászoló

gyöngyfüzér-bohóc, kinek

kínjai csak látszatra hűlnek.

Anyám…

Most is csak suttogom neved

a belőled sarjadó fűnek.

2011. április 14.

Drága Ági!

Ezúton is szeretnék mégegyszer boldog születésnapot kívánni neked. Nagyon szeretlek.

Szerető férjed, István :)

 http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70

Még akkor is

Ma minden olyan volt mint régen.

Kezed, kezembe fektetve nézted

apró lábaid táncát, majd vakot játszva

kapaszkodtál belém.

Így játszunk hát önfeledten

mert, bár november van,

még távol a hó s távol a jég.

Megnyugvást ad a pillanat

- kezem fejeden nyugtatom.

A válasz ott van a tekintetedben.

Én vagyok néked az oltalom.  

S te vajon mi vagy nékem?

A kín, ha nem vagy velem,

de majdan jövőm leszel

s ha már bicsaklik őszülő fejem

majd tovább viszed hitem.

Hiszem.

Hiszen a vér, vér marad

még akkor is, ha olykor messze vagy tőlem kisfiam.