határtalan

Egyéb
2012. május 22. 16:33

cigány

kezetekben ásó lapát szemetekben halotti ének

miattatok lettem cigány folyton tagadó gyáva lélek

ki álmából is menekül tükörfolyosóin át

ahány törés annyi szempár mindegyik egy óriás

cigánnyá verbuváltatok reményt lopó levert zenésszé

ki rímekre éneket ír híve a szív így lesz egésszé

s (most) hogy dúdoljátok énekem – körülölel másképp szól

vas és göröngy adta ritmus tör elő az árnyékból

 

2012. május 22.

kedd 16:21

 

 

http://jagosistvan.blogspot.com/2012/05/jagos-istvan-robert-cigany.html

2012. április 25. 04:35

Nesztök!

2012. február 14. 11:29

A magyar már hord egy keresztet

A magyar már hord egy keresztet

 

A balról jövő finomságok

nem leptek meg voltaképpen.

Ott ütötte mindig a magyart,

ahol azt’ éppen érte.

Én is kaptam gázt és füstöt,

nem álltam sose sorba érte.

És most azok borítják az üstöt,

akik magyart főztek abalébe’.

 

Görbe ujjal mutogatnak,

mivel és hogyan lenne jó.

Nyolc évig csak kurjongattak

– ezek után nem kell a szó,

sem talmi hazaszeretet

külhon-eszme köré fonva.

A magyar már hord egy keresztet:

a saját vérét ontja.

 

2012. február 14.

kedd  11:19

2012. február 1. 15:21

Hőség (nyárutó)

Hőség (nyárutó)

 

…s míg a nyár halni készült,

te flaszteren ringattad magad,

mint aki nem tud aludni a

végső kánikulában…

Én sem tudok,

bár itthon vagyok,

mégis távol az otthon

– részegek artikulálnak felém.

 

Nem látom szájukat, mégis

tudom, lefelé görbül az övék is.

Zavarja őket haldoklásom,

hisz a Nyár után már csak

én maradtam volna nekik

és avíttas tétovaságom.

 

Zagyva nyelvbotlások sántítanak

a pirosló nap felé,

s még a beton is könnyeket

gőzölög.

Jó lenne tudni, vajon értem e?

Vagy csak a percért, amit zsebre tettem,

melyben te és én voltunk a „csak-örök”.

 

2012. január 31.

kedd  20:44

2012. január 28. 20:59

Bennem él(sz) – Maminak

Bennem él(sz) – Maminak

 

Halvány tükörkép szépíti

őszes kontyodat, mint mostani tél

a tegnapból visszaültetett fenyőt.

Édes szavaid pillámra hulltak akkor,

és szerettem arcodon az összes

barázdált redőt, amit ráéltél

hetvennégy év alatt.

Látod, nekem is megszaladt,

s bár még csak harmincnyolc leszek,

arcomon ráncok és szememben kráterek,

de még látom tükörképedet.

Bennem él

– felkapart gyermekemlékezet.

 

2012. január 28.

szombat  20:53