haradio blogja
VéleményÖrmény nemzetiségi fotótárlaton
Ez a tárlat egy nép őszinte hitvallása,
Szinte érződik e népnek élni akarása
a rengeteg megélt nehézsége dacára.
De éltette és élteti Őket a hit a megmaradásban.
A történelem lélekőrlőn erős sodrása, kínlódása
fogta össze ezt a népet más népeknek is jó példát adva,
hogy csakis a hittel küzdés vezethet az életben maradásra!
A képekből sugárzik az istenhit és fájdalom,
de a derű is felsejllik a lefotózott arcokon.
Amikor erről a fotóstárlatról eltávozom,
úgy érzem, hogy több leszek, mert lélekben gazdagodom.
Halász István
Budapest, 2016. november 29.
Az egészség valuta
Az egészség az emberiség legfőbb valutája. Olyan valuta, amely minden kinek kell. Ám vigyázzunk, mert hazárdjátékos lehet az, aki más egészségét kockáztatja a saját vagyonának gyarapítása végett. Ez roppant kockázatos és erkölcstelen. No nem a hazardírozó számlájára írható a legfőbb kockázat, bár ráadásul erkölcstelen, közerkölcstelen is, ezért elgondolkodtató a ténykedése. Nem szabad, hogy a pénz, a tőke uralkodjon az életen. A tőke csak az életet, a közéletet kell, hogy szolgálja. Fordítva ez sehogyan sem működhet, mert ez rossz irányba vezet! Végül ide illik egy közmondás egy kis kommentárral:
,,Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, vegye már végre fel!", hiszen az ilyen ,,ing" nem a rengeteg becsületes és tisztességes embernek kell! Azokat ővezze tisztelet, szeretet és megbecsülés! Megérdemlik!
Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. május 08.
Nem látod?!
Nem látod, míly szomorú rémség
az utcai kínzó szegénység?
Egy kövön ülve, vagy lent fekve
nyomorforintját várja esdve.
Egy kis alamizsnáért könyörög
embertelen körülmények között!
Tényleg nem látod, milyen e rémség?
Hát igazi arcod a közömbösség?
Megoldás-e néhány forint,
nem tudom.
A koldus érte köszönetet int,
majd eloson.
Halász István
Pestszentlőrinc, 2002. november 25.
Miért kell a beszélgetést reklámozni?
Jegyzet arról, amely talán egy tanulmányt is megérne ...
A napokban az eletronikus sajtóban egyre többször hangzik el egy felhívás, arról, ami természetes kellene, hogy legyen, mi szerint a gyerekeinkkel beszélgessünk. Sajnos az elidegenedés ma is egyre intébb terjed, pedig ez egyáltalán nem idő kérdése. Napi legalább 5-10 perce mindenkinek akad a családra, a családon belüli és az azon kívüli beszélgetésekre, ráadásul ez még pénzbe sem kerül. Az egymás iránti közömbösség nem megoldás a gondokra. A megoldás alapja az egymás felé nyitás és ennek egy nagyon fontos eszköze az őszinte beszélgetés. Ahogy a közmondás tartja: ,,a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát", s hogy ez ne így legyen, ahhoz beszélgetni kell! Le kell a szavakkal is bontani az egymás iránti közömbösség falát! Nagyon furcsa az, hogy ennek hírverést kell csinálni. Nem akarok erről tanulmányt írni. Ez nem az én tisztem. Legyen ez ebben a tárgyban illetékes szakemberek, szociológusok, pedagógusok stb. dolga. Most hallom a rádióban, hogy sokan, még az egymás közelében élők is sms-ben, e-mail-ben, facebook-on ,,társalognak". Ez személytelen dolog. Súlyosan károsítja ez az illetők személyiségét! Éppen ezért kellene nem a fentiek helyett, hanem a fentiekkel együtt egymással gyerekeknek és felnőtteknek beszélgetni őszintén, tiszta szándékkal és szeretettel, becsülettel. S ha mindenki így tenne, akkor nem kellene a címben hivatkozott reklámszöveg. Nem lenne arra szükség.
Egy fontos gondolat
Egy adott hely, adott környezet kulturáltsági foka jelzi az ott élő, vagy élők kulturáltsági, műveltségi, igényességi fokát és egyben ez valamiképpen vissza is hat általában az ott élőre, vagy élőkre egyúttal megmutatva az érintettek igényességi fokát. Így hat tehát kölcsönösen egymásra az ember és a saját környezete. Ennek a hatásnak a felelősei mi magunk, emberek vagyunk. Mivel ez közérdek, ezért is nagy a mi kötelességünk: vigyázni, óvni, védeni a környezetünket!
Halász István
Balatonfenyves, 2014. július 09.