gyula blogja

Tisztelt Olvasó!

Azon nem kell gondolkoznom, hogy itt milyen témáról írjak. Így legyen az első három gondolat, ami a versről az eszembe ötlik.

1. Mi a vers?

2. Hogyan születik?

3. Miért szeretem?

Hát, lássuk:

1. Most tekintsünk el a vers "lexikon-szerű" fogalmától. Én egyszerűen csak lelki társnak nevezem!

2. Pozitív életszemléletem révén; úgy gondolom, hogy minden vers valamilyen lelki istáp. Az pedig már művenként eltérhet, hogy a nyújtott támogatás célszemély(ek)nek, a költőnek, vagy minden olvasónak szánt mankó. Tehát segítő szándékkal jön világra!

3. Azért szeretem a verset; mert kikapcsol, szórakoztat, önbizalmat serkent, erőt ad, elgondolkodtat és segít embernek maradni! Illetve azt gondolom róla, hogy (ha csak elhanyagolható mértékben is, de) lassítja és javítja ezt a mai rohanó életet...

S ennyi felvezető után, ajánlom emberséggel a "himnuszom":

128.

Hóbor Gyula

Élet-spirál

Mint a gyümölcs: Magjából új életet hajt,

Csírájába zárva annak régmúlt ízét,

Érettebbre festve jelenlegi színét,

S egyszer sem kerülve a feldolgozó zajt...

Így tehát a tengeren távolodó part:

Feledteti velünk a múlt élet hírét,

"Elénkbe" tárja a végtelenség vízét;

Többé nekünk nem nyújtva oltalmazó kart...

Mert addig kezdjük ismét, újra és újra,

Míg a hiba fogytán, s múltjánál kevesebb.

Mint a koldus; kinek gyorsan fogy a súlya,

De a szíve szabad, s a lelke nemesebb.

Mivel ezer arcok vannak már mögöttünk;

Jöjjünk rá arra, hogy: Szeretni születtünk!

2002.06.09.