Üvegből csiszolt csodák

(Pápa)szemes mese

 
Hol volt, hol nem volt, egy ifjú látszerész, akit
minden nap csillogó lencséi közt ért a dél,
még ebéd közben is azon törte a fejét,
hogyan tudná túlszárnyalni idős mesterét.
Álmában vissza-visszatért a játszótérre,
és úgy szállt a régi hintán, mint amikor még
űrhajós akart lenni, nem bohém rockzenész,
ott a hintán elhitte, hogy eljut a Marsra,
és elcsavarja egy csinos marsi lány fejét.

Évekig készült a nagy utazásra, de már
tízévesen megkapta első szemüvegét,
így hamar belátta, hogy pápaszemesen
előbb lesz belőle pápa Balatonszemesen,
mint a messzi Bajkonurban űrhajós kadét,
a Sors gyakran átír egy-egy szép mesét...
Szerencsénkre ez a szomorú felismerés
nem tette tönkre az ifjú egész életét,
optikus tanuló lett, majd szorgalmas segéd.

Megtanulta, hogy csiszolhat üvegből kristályt,
és az miképp töri meg a legszebben a fényt,
és hogy e varázslattal másokon segíthet,
még egy űrutazásnál is sokkal többet ért...
Szóltam az aranyhalnak, mert a mesehősök
boldogan élnek, míg meg nem halnak, ezért
a hősünk is elnyerte egy királylány kezét,
már másnap jött egy lány, és ugye kitalálod,
hogy kinél rendelte meg az új szemüvegét?