goth_soul blogja

Kő súlyát érzem, majd összenyom
Gyomrom remeg, a helyem sehol sem lelem
A gondolatok jönnek és mennek
De téged feledni nem merlek.

Felejteni akarlak,de nem tudlak
A szívem még fáj miattad
De hisz az idő eltelt
De a szívem megnyugodni nem mert

De már más kit szeretek
De szívemen ott a heg
Már nem vagy más mint emlék a képeken
Ki régen oly fontos volt nekem...

Fáj a messzeség,fáj a szerelem
gyötör a múlt s a jelen.
sírva várom mi következik
s félve nézem ki az aki értem létezik
félek szeretni s félek létezni
de a szenvedés megtanitott  nevetni

Az élet minben eddig éltél boldognak tűnt míg ránem ébredtél.
Itt a vég mindennek elszáradtak a levelek.
Már nem süt a nap s nem csiripelnek a madarak
Nem hallod a szellőket s  nem látod többé az élőket.
Csak emlékek s érzelmek már csak ezek maradtak neked.
S te sírva nézed a szomorú embereket kik felnem fogják hogy mi lett veled.

Egyedül ülni egy sötét szobába s zokogni egyedül a múlt homályában. Vagy félni a jövötől s a sok hazukságtól,
Félni az örök magánytól és félni a haláltól
Ami az élet végén eljön s egy embert sem kímélve visz az örök feledésbe.

Fúj a szél, esik az eső a temetőben sír egy lány.
kinek a szerelme a túlvilágon rá vár
Kinek könnye folyik s patakokat önt a szíve vérzik és fáj
a lelke csak kiabál,hisz a szerelme a túlvilágon csak rá vár
egyik éjjel mikor magában zokog szerelme hívó szava a fülében suhog.
A lány keresi a hangot keresi a párját,de senkit sem talál csak hangot hall ,de semmit sem lát. Csak a szerelme hívó szavát halgatja tovább.