Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Arc-poetica
gota 2015. november 27. 17:42
Barna köpenybe burkolózva
a szobámba kuporodott a csend,
míg pókhálón mélázva hintázik
egy kósza gondolat idebent.
Asztalomon tolakodó szavak
a mondatokkal dámát játszanak.
A falon fájdalmak libbenek át.
Magukkal vonszolnak szerelmeket
- kínálnak bögréből édeskesert -,
és többször halt halált.
Elpusztult évek lepusztult bőrkötésben.
Sárgulnak lapjaim.
Nyikorgó hintaszékben
nyögnek a napjaim.
Lejárt ingaóra megdermedt kakukkja
kis háza ajtaját magára csukta.
A szám néma kalitkájából
egyre ritkábban röppen ki a szó,
mert fogy a grafit, fogy a mondanivaló.
Úgy gondolom, hogy nem kell mindenáron
írni, csak egyenes, tiszta ágon,
mert minden szó, amit sárba-húzol,
vagy kínodban letepersz,
és begyűröd soraidba, - az nem lesz vers.
Azok csak silány, feslett szavak,
mik kopottas mondatokkal pókert játszanak.