A Tó

gota•  2016. május 25. 16:28


A tó most szende-fehér fodrokba öltözött,
és a partján guggoló fűzfák lecsüngő ágai alá
- a mederbe- egy vadkacsa-pár költözött.
Jobb búvóhely ez, mint a nád:
rejt majd fészekalja sípoló, pelyhes kiskacsát.
A szomszédság napozni
egy vízililiom rózsaszín csészéjébe ül.
Aranylón csillogó békaszem,
és figyelő teknősbéka fej alatt
méregzöld tányér terül.
Közöttük - néha megzavarva az idillt -
egy vízityúk szalad át, miközben pityegve,
csipegetve ugrál a levelekre,
a vízbe üldözve a napozók hadát.
Nyíl-alakú vonalat húzva a felületre,
egy sikló közelít.
Fejét kitartva szaglássza épp
leendő prédája nyomait.
Halpikkely csillan a légben.
viselője a fénybe fürdőzni kijön.
Másodpercnyi csak a szikrázó látvány,
majd eltűnik pár koncentrikus körön.
Korhadó rönk alatt sötét,
nagy árnyak lesben állnak,
vagy karcsún, borotvaéles foggal
hirtelen halállá válnak.
Ilyenkor a víz remegni kezd,
és némaság tör ki a fákon,
minden, eddig perlekedő kismadáron.
Néhány megriadt szárny
- a pillanatnyi csendben-
a víztükörről - cseppből -
gyöngysort húzva lebben.
Megint szelíd a tó.
Eligazgatta széttépett fodrait.
Mélyében lágyan átkarolja,
a hátán ringatva tovább hordja
fogadott és édes terheit.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

bakonyiili2016. május 25. 19:27

Gyönyörű képek, igen ilyen csendesen és viharosan is szépséges!

Zerge2016. május 25. 16:45

én is oda akarok menni a tóhoz!!!!