Majd megérkezel

*„Majd megérkezel az alkonyatban”
és én várlak az első pillanattól
amikor még csak elképzeltelek
megidéztelek
csukott szemeim mögött
láttam ahogy valami állandósult
félhomályban felém imbolyogsz
lassan akár az árnyék
hatalmas sűrű
ködgomolyag állta az utadat
amely szinte megszilárdult előtted

(talán rést kellett volna vágni rajta
hogy közelebb érj
és én végre megérinthesselek)

akkor még nem tudtam
hogy éppen felém indultál
csak éreztem valami különöset
valami reményteli meghitt békét
ami arra ösztökélt
hogy kezdjelek el várni téged
aki régóta léteztél az álmaimban
de mire megpillanthattam volna
elképzelt arcodat
hiába nyúltam feléd: hirtelen eltűntél
belevesztél a sűrű
áthatolhatatlan álombéli ködbe
és semmivé foszlottál
ám én nem adtam föl
újra és újra
megteremtettelek magamnak

újra és újra
elképzeltem a lépteidet
az érintésedet a mosolyodat
és várni kezdtelek
és ez tart ma is
ott állsz az idők végezetéig
ahová a képzeletem teremtett
hiába
hogy közben emberöltők telnek el
én egyre csak várom hogy végül
valósággá váljon az az örökkévaló álom
amelyben elindulsz felém
és egyszer *„majd megérkezel az alkonyatban”

* Evokáció: Jenei Gyula, Majd megérkezel
*
JENEI GYULA: MAJD MEGÉRKEZEL

MAJD MEGÉRKEZEL AZ ALKONYATBAN
TÉVEDÉSEID MACSKAKÖVEIN LÉPDELSZ
ÖREG LESZEL ÉS ÖNTELT
NEM EMLÉKSZEL EGYMÁST INDÁZÓ
MOZDULATAINKRA
CSAK HOGY KÖZÜNK VOLT A MÁSIKHOZ
A JÓVÁTEHETETLEN MÚLTRA EMELJÜK
NEHÉZ BOROSPOHARAINKAT AKKOR
MÁZSÁNYI SÚLLYAL SZÍVÜNK HELYÉN
MERT SZÍVÜNK SE LESZ
CSAK A TITKOS GONDOLATOK KÓCOLÓDNAK
ODAVETETT MONDATAINKBAN
MINTHA SZERETTÜK VOLNA EGYMÁST
MINTHA ISMERÕS LENNE
AHOGY A TELIHOLD KEZÜNKRE VILÁGOL
AHOGY TÜKRÖZÕDIK ITALAINKBAN
ARCAIM KÖZÜL KIVÁLASZTOK EGYET
S MINT TÉVEDÉSEMET MUTATOM
HOGY LÁSSAD
OLYAN IS LEHETTEM VOLNA

[Új Forrás, 2001./5.]