Nagypéntek

Nagypéntek estéje van szívem, 
lelkem fájdalommal van tele. 
Gyászba borult, ma a világ, 
elviselhetetlenül fájdalmas mindez. 

Fájdalom tölt el, hisz ma keresztre feszítették 
Jézust, Az Atya is megtagadta fiát, értünk. 
Az emberekért, kérdezem magamban, 
megérdemeljük, hogy életét adta 
minden emberért egyformán. 

Méltók vagyunk-e erre, életünkkel, 
teszünk-e szépet, emberit? 
Addig míg itt vagyunk egymásért, 
egy szebb boldogabb igazabb világért, 
adunk-e mindenkinek, mi tőlünk telik.? 

Egy bátorító szót, igaz szeretet, 
megértést, bátorítást a gyengéknek 
Nagypéntek gyásza zokogott, 
s vele én is a napokban. 

Nehéz volt hallgatni, e fájdalmas 
zokogását Messiásunknak. 
Láttam magam előtt Őt, 
ahogy elvérzik érettünk. 

Minden tövist, kegyetlenül, 
galád módon kínozták, csúfolták. 
Kigúnyolták, most is fülembe 
csengenek rég múlt idők szavai: 
Ha Te vagy a Megváltó, 
mentsd meg magad, 
akkor lehet, hogy hiszünk. 

Láttam, átéreztem, amit szenvedhetett értünk. 
Lehetetlen azt bárkinek is hogy mindazokat érezze 
Melyet Jézusunk, a Messiásunk, szenvedett miértünk 

Láttam halhatatlanságát, örök glóriáját 
Istenem Te úgy szeretted Őt, egyetlen fiadat 
Az örök szenvedőt, az ártatalant az egész világon 
hiszen saját Fiadat adtad, és mégis hagytad Őt. 

Keresztre feszíteni, megkínozni miértünk 
És mi bűnös emberek, miért nem szenvedünk érte 
Miért nem teszünk többet, 
egymásért, hogy ne legyen ennyi szenvedő... 

Uram, Istenem, add meg nékünk 
Nagypéntek örök vigaszunk lehessen, 
Hogy veled lehessünk, ott fenn a hegyen 
Együtt ürítsük ki a keserűség poharát. 

Mi is veled szenvedjünk, 
semmi másra nem figyelve 
Egyre, próbáljunk meg 
szívből, lélekből figyelni. 

Mindazt mit átélt értünk, 
próbáljuk meg mi is szívből átérezni. 
Tagadjuk meg önmagunkat, örökre 
Járjunk mi is, azt a tövises, 
véres utat, melyet Ő tett értünk. 

Érezzük, át azt a három napot, 
szenvedve küszködve. 
Hogy elérhessük az örök remény csillagot 
Mely harmadnapra gyulladt ki, Húsvét reggelére. 

Istentől származó, örök, 
megváltás mindannyiunk részére. 
Uram, Istenem, add meg nékünk, 
hogy örök vigaszunk legyél. 
Minden ember részére, 
örök vigasz, örök remény a nagypéntek! 

Emberek, éljünk úgy, 
hogy méltók lehessünk mindezekre. 
Ne csak Húsvétkor, éljünk emberi módon, 
hanem minden nap! 

Minden pillanatban, amíg szívünk dobban, 
egymásért tegyünk drága emberek. 
Ne gondolkozzunk, mert időnk nincs, 
hanem cselekedjünk mindig. 
Igaz őszinte önzetlen szeretettel, 
hogy méltóak lehessünk ezekre!

Szebenyi Judit @ 2014-04-18
Szerzői és miden jog fenntartva
Megosztható változtatás 
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles