A barátság próbája

Élt két igaz ember örök barátságban,
mint két igaz testvér egymás bizalmában.
Meg nem ingathatta egymásban hitüket,
tűzbe tették volna, mind a két kezüket.
 
Történt az egyikkel, hogy vendégül látta,
házába meghívta a legjobb barátja.
De megdöbbentette, mit odabent látott:
egy nyitott koporsót, szeme is káprázott.
 
Mi történt barátom? - tette fel a kérdést
- nem látott hasonlót, gyötörte a kétség.
Mi is történhetett, szokatlan a látvány,
az arcát fürkészte, feleletet várt rá.
 
Feleségem meghalt, fogadalmat tettem:
nekem se legyen hát könnyű az életem.
Nehéz föld takarja, egy éve immáron,
koporsóban alszom szolidaritásból.
 
Nemes cselekedet, szólalt meg a vendég,
nem csalódtam benned, gyászod nagy szenvedés.
Most már nem zavarlak, én igaz barátom,
magadra is hagylak, gondolom nem bánod?
 
A kapuhoz érve, így szólott a vendég:
- bent maradt a táskám, ezért vissza mennék.
Azzal sarkon fordult, bement a szobába,
ezalatt a gazda a kapuban várta...
 
Kisvártatva megjött, kezében a táska,
elbúcsúztak csendben, sietett dolgára.
Szomorúan lépdelt, egy gondolat tépte,
mit gondol barátja, mi járhat fejében..?
 
Másnap biz' úgy történt, ahogyan azt várta,
sajnos egy levelet hozott a postása.
A levélben az állt, hogy: Nagyon sajnálom,
csalódtam tebenned, nem vagy már barátom!
 
Mi mást is tehetett: tollat vett kezébe,
szomorúan válaszolt e-várt levélre.
Én csalódtam benned, bár nagyon nem bánom!
Azt hittem igaz vagy, nem csaló-barátom!
 
Hogy mi történt? Tudom nem szokványos eset,
a háznak gazdája, nagy csapdába esett!
Mert mikor barátja, vissza ment a házba,
gyújtóját eldugta a koporsójába.
 
A ház ura vélte, tolvaj a barátja,
mert, hogy nem találta hol lehet gyújtója.
A vendég pediglen hazugságon fogta,
koporsóba fekvén..., megtalálta volna.
 
Hiszed, vagy nem hiszed? Így történt az eset,
a legjobb barátság ily csorbát szenvedett.
Ha nem mondsz igazat, Te is jól megjárod,
legyen hát tanulság, s megmarad barátod.