Georgina
Gina
Bevezető
Egy nagyon kis faluban élek a szüleimmel és a testvéreimmel, akik közül csak egy dősebb van nálam. Peter a bátyám. Azonban nagyon elszegényedtünk, így anyuék megbeszélték velünk, hogy Peter dolgozni megy én pedig egy családhoz kerülök, ahol dolgozni fogok az ellátásomért cserébe. Gyakorlatilag ennél a családnál élek hatéves korom óta. Takarítok, mosok és főzök. Ellátom az állatokat is. Eljárok bevásárolni is.
1.rész
Szökés
Ma azonban mikor felkeltem és lementem meglepődtem, mert a gazduramék már a konyhában ültek.
-Gina gyere ide!
-Igen uram?
-A helyzet az, hogy mi elköltözünk, de nincs szükségünk a továbbiakban cselédre.
-Értem. És..én..velem...mi lesz?
-Még nem vagy 18 éves. Így választhatsz, hogy keresünk neked egy másik családot, vagy nevelőotthonba kerülsz.
-Nem kell most válaszolnod. Ebédig gondolkozz rajta, mert holnapután elköltözünk.
-Igenis. -kimentem az állatokhoz. Az istálló mellett volt egy régi garázs és ott volt az én szobá. Összeszedtem azt a néhány holmit ami az enyém volt és felnyergeltem egy lovat. A pénzt amit adtak ételre, azt ott hagytam és minden spórolt pénzemet is. Csak keveset vittem magammal. Írtam egy búcsúcédulát is, amiben leírtam, hogy nem szeretnék nevelőotthonba kerülni és nem hinném hogy bárki is befogadna, így inkább elmegyek és keresek magamnak egy helyet,ahol meghúzhatom magamat. Csak vágtattam és vágtattam. Már kiértem a városból és egy másik városban voltam. Valahol azt hiszem Phoenix közelében.
2.rész
Jótevő
Vágtáztam, de a ló ledobott magáról és elkezdett esni az eső. Csak feküdtem az úton és esett rám az eső. Azt hittem itt lesz a vég. Fáztam, pedig már nyár volt. Fényeket láttam közeledni és egy autó hangját hallottam. Megállt. Valaki kiszállt és odajött hozzám.
-Jól vagy? Hallasz engem?
-Igen. -csak suttogni volt erőm. Segített felállni.
-Mi történt veled? -mikor a szemeibe néztem furcsa bizsergést éreztem.
-Nem tudom. Illetve...azt hiszem ledobott a ló.
-Ló?
-Igen. Köszönöm. Jól vagyok. Most megyek is. -egy másodpercre elvesztettem az eszméletemet és a karjaiba estem.
-Nem úgy látom. Haza viszlek.
-Haza?
-Igen. Biztosan aggódnak már érted.
-Nekem nincs otthonom.
-Tessék? Mindenkinek van otthona.
-Nekem nincs. Kérem uram! Menjen csak tovább. Köszönöm, hogy segített.
-Szakad az eső. Gyere! Ülj be a kocsiba. Akkor hozzám viszlek haza. Ott megszárítkozol aztán meglátjuk hogyan tovább.
-Nem ülhetek be a kocsijába.
-Miért ne?
-Én csak egy szegény cseléd vagyok. Nem ülhetek be egy ilyen autóba uram.
-Most én kérlek rá! Gyere! Ne félj tőlem! Bízz bennem! -mivel már mindegy volt mi lesz, így beültem. Ajtót nyitott és becsukta utánam. Nagyon jó volt a meleg, száraz autóban.
-Hogy hívnak?
-Gina.
-Szép név.
-Köszönöm.
Nagyon fáztam. Mikor megérkeztünk kinyitotta nekem az ajtót és bekísért a házba.
-Már azt hittem soha nem jössz vissza fiam! Az ebéd már tálalva. Nélküled akartuk elkezdeni, de ...-meglátott engem is.
-Jó Napot Uram!
-Szia! Fiam ez meg ki?
-Gina! Az úton feküdt. Elhoztam, hogy megszárítkozzon.
-Itt?
-Apu?! Az én vendégem. Szeretném ha meg is ebédelne.
-Rendben, de csak a konyhában a személyzettel.
-Apu!
-Nem érdekel fiam! Nem fog velünk egy asztalnál enni.
-Oh, köszönöm, de csak addig maradok amíg nem szárad meg a ruhám, aztán megyek is. Ne is foglalkozzanak velem. Köszönöm, hogy addig itt maradhatok.
-Gina! Biztosan éhes vagy. Ettél ma már valamit?
-Igen.
-Mit?
-Reggel ittam egy bögre tejet és ettem hozzá egy fél kiflit. Általában ez a reggelim.
-Ez?
-Igen.
-Honnan szedted ezt a koldust?
Lehajtottam a fejemet, mert tudtam, hogy rólam beszél és engem nevez koldusnak.
-Apu kérlek!
-Ha nem vagy két perc múlva az asztalnál nélküled ebédelünk.
-Jó. Gyere Gina! Megmutatom a konyhát. Ott adnak majd neked ennivalót.
-Köszönöm uram, de erre semmi szükség. Jól vagyok. Van pénzem majd veszek valamit. -felemeltem kezemben azt a kevés aprót amim volt.
-Ez az összes pénzed?
-Igen. Látja? Tudok magamnak ételt venni. És már meg is száradtam. Köszönöm, hogy segített.
-Akkor ide ülj le szépen! Maria!
-Igen Uram?
-Kérlek adj neki ebédet!
-Igenis.
-Jó Napot Kisasszony!
-Szia! A nevem Maria és nem kisasszony. Téged, hogy hívnak?
-Gina.
-Bájos név. Tessék. Egy tányér leves.
-Köszönöm. -először csak belekóstoltam, de nagyon ízlett, így megettem mindet.
-Látom valóban ízlett.
-Igen. Szóval, akkor én most megyek is.
-Hiszen a második fogáshoz hozzá se nyúltál.
-Pukkadásig ettem magam. Köszönöm Maria! Most megyek még mielőtt találkoznék a ház urával.
-Na, de...
-Viszont Látásra!
2.rész
Új munka
Már épp az ajtóban voltam, mikor valaki megfogta a karomat.
-Várj! Gina ne menj el!
-Jaj Uram! Köszönök mindent.
-Ne hívj uramnak! A nevem Matthew.
-Köszönöm Matthew, de egy ilyen előkelő urat nem szólíthatok a nevén, mert az tiszteletlenség lenne. -mosolygott és beljebb húzott.
-Még mindig itt van?
-Apu mi lenne ha itt maradna?
-Tessék?! -ezt egyszerre tette fel velem. Ekkor lépett be egy elegáns hölgy.
-Jó Napot Asszonyom!
-Szia! Hát veled mi történt?
-Ledobott a lovam és nem tudtam felállni.
-Az úton feküdt az esőben és segítettem neki.
-Nagyon hálás is vagyok ezért. Főleg, hogy elhozott ebbe a csodaszép házba és még ételt is adott.
-Szegény ázott kis madárka! Honnan jöttél?
-Azt hiszem egy vagy két várossal arréb van egy kicsi falu.
-Igen. Még nem jártam ott, de azt mondják valóban kicsi.
-Szóval maradhat?
-Nem.
-Igen.
Egyszerre mondta a ház ura és úrnője.
-Jaj nem! Nem maradhatok egy ilyen előkelő házban.
-Anyu! Segíts légyszíves! Nem tudom megcsinálni a házifeladatomat.
-Mond csak mi az?
-Nem tudom, hogy hogyan kell kiszámolni ezt a hosszú szöveges feladatot.
-Olvasd fel!
-Ha egy kosárban hat alma van, de abból kettőt megfelezünk, akkor hány egész és hány fél almánk lesz? Hogy tudjuk ezeket az almákat úgy elosztani hat gyerek között, hogy mindenkinek egy egész almája legyen?
-Hű fiacskám. Ez számomra most túl bonyolult.
-Apu?
-Soha nem voltam jó matekból.
-Matt?
-Ebben nem hiszem hogy tudok segíteni.
-Maria?
-Én csak egy szolgáló lány vagyok.
-Szép idegen lány?
-Honnan tudna ő segíteni? -kérdezte gúnyosan az édesapja.
-Ha megengedik szívesen segítek neki.
-Csak tessék.
-Hogy hívnak?
-Daniel.
-Nézd Daniel! Szóval, most ne foglalkozz azzal hogy összesen hat almád van. Csak kettővel foglalkozz. Ha két almát félbevágsz hány fél almád lesz?
-Négy.
-Igen. Szóval hat almából kettőt elveszel, akkor hány egész almád lesz?
-Négy.
-Hány fél almád?
-Kettő.
-Remek.
-És a másik kérdés? Hogy osztom ezeket szét hat gyerek között úgy, hogy mindenkinek egy egész almája legyen?
-Gondolkodjunk logikusan. Ha hat almánk volt az elején, akkor hat egész almánk marad akkor is ha közben félbevágtunk kettőt.
-Akkor úgy tudjuk szétosztani hogy négynek adok egy-egy egészet és kettőnek pedig két-két felet.
-Pontosan. Nagyon ügyes vagy.
-Köszönöm.
-Nagyon ügyes vagy Gina!
-Köszönöm Asszonyom!
-A nevem Irene Glutz. A férjemet Gregor Glutz-nak hívják. Azt mondtad nincs otthonod ugye?
-Igen Mrs. Glutz!
-Akkor ha szeretnél mostantól dolgozhatsz itt.
-Hogy?
-Maria segítője leszel, de ha bárkinek szüksége van rád segítesz. Te afféle mindenes leszel. Ha megfelel. Kapsz érte fizetést és szállást.
-Oh, nem is tudom mit mondjak erre. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni.
-Nézd kislány egy szolgálónk épp tegnap ment el. Szóval beállhatsz az ő helyére.
-Köszönöm Mr. Glutz!
-Akkor Maria mutasd meg neki a szobáját. Aztán adj neki tiszta ruhát és kezdheti is a munkát. Segíts neki! Ha két nap múlva nem tanul bele, akkor mást keresünk a helyére!
-Drágám ne légy ilyen szigorú!
-Rendben kapsz négy napot!
-Köszönöm szépen.
Maria elkísért a földszinten lévő szobákhoz. Nagyobb szobám volt, mint az előző, mert abba csak egy ágy és egy szekrény fért. Itt több szekrény volt és asztal is volt székkel. Lámpák és képek a falon.
-Tessék! Ebben a szekrényben találsz néhány ruhát. Egyen ruhák. Ezt a sima hétköznapokra vedd fel! Ezt ünnepeken. De majd mindig szólok, mikor melyiket használd!
-Köszönöm. Nagyon kedves hozzám.
-Jaj Bogaram Tegezz nyugodtan!
-Köszönöm Maria!
-Eddig kivel éltél?
-Egy házaspárral éltem hatéves korom óta. Náluk dolgoztam, de ők most elköltöztek, így az utcára kerültem. Valójában elszöktem, mert nevelőotthonba kerültem volna, ha nem találunk valakit, aki befogad.
-Jaj szegényke. És mi van a szüleiddel?
-Nem tudom.
Körbevezetett a házban és elmondta mi hol van, mit nem használhatok és mi lesz a dolgom. Bemutatott a személyzet többi tagjának. Este a vacsoránál segítettem tálalni.
-Akkor engedelmükkel!
-Gina ha végeztünk a vacsorával szeretnénk veled beszélni Gregor dolgozószobájában.
-Igenis!
Nem tudtam mit akarnak. Gyorsan leszedtük az asztalt és Maria elküldött a dolgozószobába. Kopogtattam.
-Tessék?
-Jó Estét! Bejöhetek?
-Gyere csak!
-Szóval meg vagyunk elégedve az eddigi teljesítményeddel. Reméljük a továbbiakban is így fosz dolgozni és akkor maradhatsz nálunk. Maria elmondta, hogy elszöktél az előző otthonodból. Holnap kérd meg a soffőrt, hogy vigyen vissza téged és mond meg nekik, hol dolgozol.
-Igenis Asszonyom!
-Akkor megbeszéltük.
-Engedelmükkel!
Mikor kimentem az ajtón nekimentem valakinek.
-Jaj elnézést uram!
-Semmi baj. Csak nem te vagy Gina?
-De igen uram!
-A nevem Rodrigo Glutz. Matthew bátyja vagyok. Ő mondta, hogy itt dolgozol. Minden rendben?
-Igen.
-Remek. Akkor szép estét!
-Köszönöm Uram! Önnek is.
Este korán lefeküdhettünk, mert mindenki elaludt.
3.rész
Üres ház
Reggel felkeltem és kerestem a soffőrt, de nem találtam.
-Jó Reggelt Gina!
-Jó Reggelt uram!
-Gina, őt Matthew úrfinak kell szólítanod. Csak a ház urát szólíthatod Uramnak. A többi gyerek úrfi vagy kisasszony.
-Értem. Elnézést kérek! Jó Reggelt Matthew úrfi! -mosolygott és odajött.
-Keresel valakit?
-Igen. Mrs. Glutz azt mondta, hogy kérjem meg ma reggel a soffőrt, hogy vigyen vissza az előző helyre ahol laktam és közöljem velük az új címet, ahol dolgozom.
-De Diego még alszik ugye?
-Nem tudom, de még nincs itt.
-Elengedtük, mert tegnap volt a huga esküvője. Későn éjjel ért haza. Gondolom még nem ébrest fel, de én szívesen elvihetlek.
-Jaj nem úrfi! Megvárom Diegot. Addig...addig folytatom a dolgomat.
-Gina menj csak el Matt-el. Diego csak déltől fog dolgozni.
-Igenis Asszonyom!
-Akkor gyere!
Beültem mellé a kocsiba és magyaráztam az utat.
-Mindig ilyen csendben vagy?
-Ok nélkül nem beszélek.
-Soha nem szólalsz meg csak ha kérdeznek vagy ha épp te kérdezel?
-Általában igen.
-Miért?
-Mert erre tanítottak.
-De...
-Megérkeztünk. Ez az a ház.
-Itt laktál?
-Nem itt dolgoztam. Bementünk a kapun. A ház ajtaja nyitva volt, de már teljesen üres volt. Az állatok sem voltak a helyén. A garászhoz mentem, ahol régen laktam. Kinyitottam és minden holmim ott volt, amit ott hagytam.
-Itt laktál?
-Igen.
-Hű. Hogy tudtad elviselni?
-Szegény családból származom úrfi. Ez számomra éppen elegendő.
-Ez a családod? -egy fényképet tartott a kezében.
-Igen úrfi. Ezt itt felejtettem.
-Tessék.
-Köszönöm. -hozzámértek ujjai, de gyorsan elrántottam a kezemet.
-Akkor mehetünk?
-Igen. Illetve...
-Mi történt?
Hangokat hallottam a domb felől.
-Odamehetek?
-Persze.
Már felismertem az éneklésből. Szaladtam fel a dombra.
-Joe bácsi! -kiáltottam.
-Gina!
Odaszaladtam és megöleleltük egymást.
-Hogy kerülsz te ide Gina? Azt hittem már soha nem látlak. Csak úgy búcsú nélkül elmentél.
-Sajnálom. Nem akartam nevelőotthonba menni, de megadom az új címemet. Itt dolgozom.
-Jó Napot!
-Jó Napot!
-Matthew Glutz vagyok. Gina nálunk dolgozik most. Ha szeretné bármikor meglátogathatja.
-Köszönöm fiatalember. Köszönöm.
-Bolhás! -odazsaladt hozzám a rég nem látott kutyám. Valójában nem az enyém, de Joe bács megengedte, hogy elnevezzem és sokat volt velem. Megsimogattam és játszottam vele.
-Remélem jobb sorod lesz Gina! Már kész nő vagy. Lassan neked is saját családodnak kellene, hogy legyen.
-Ugyan Joe bácsi!
Elmosolyodott vörös arcomon.
-Annyira imádnivaló ez a lány. Főleg ha így elpirul.
-Azt hiszem ideje mennem. Nem akarom sokáig feltartani az úrfit.
-Látogass meg ahogy tudsz!
-Megígérem!
-Várj csak!
-Igen?
-Ez a tiéd. -a kezembe nyomott egy zacskót. Mosolyogtam és adtam neki egy puszit.
-Köszönöm. Viszlát Joe bácsi!
-Szia angyalkám! Vigyázz magadra!
Visszaültünk a kocsiba.
-Mi van a zacskóban?
-Egy kis édesség.
-Mégis mi az?
-Törökméz. Nagyon szeretem, de nekem siha nem volt rá pénzem, viszont ha Joe bácsi a piacra ment az eladó néni mindig küldött nekem egy kis darabbal.
-Törökméz? Még soha nem hallottam róla.
-Ha gondolja kóstolja meg!
-Szavadon foglak.
-Rendben.
Mosolygott. Mikor visszaértünk Mr. és Mrs. Glutz már nem voltak otthon. Dolgoztak. A konyhába mentem, mert a személyzet ott volt, ha épp nem csinált semmit.
-Szia Gina!
-Sziasztok!
-Jó Napot úrfi!
-Sziasztok! Nos? Akkor megkóstolhatom. Imádom az édességet.
-Természetesen. Megígértem. -elővettem egy kést és levágtam belőle egy kis darabot. -Vigyázzon! Nagyon ragad.-beleharapott.
-Hmmm. Ez nagyon finom. Kell vennem ilyet. Hol lehet ilyet kapni?
-Piacokon, de szerintem mivel ez nagy város, így lehet kapni az üzletekben is.
-Megyek veszek is.
Megfordult és kiment. A személytet többi tagja is belekóstolt. Mindenkinek ízlett.
4. rész
Francia óra
Az emeleten takarítottam, mikor hallottam, hogy Daniel a szobájában hangoskodik. Bekopogtam.
-Bejöhetek Daniel?
-Igen.
-Zajt hallottam. Minden rendben?
-Nem. Semmi sincs rendben. Nem tudok semmit franciául és meg kell tanulnom néhány mondatot franciául, amit holnap felmondok az osztály előtt.
-Ha szeretnéd én segítek.
-Komolyan?
-Igen. Befejezem az emeleten a dolgomat és utána segítek ha így jó.
-Szuper. Köszönöm.
-Szívesen.
Mikor végeztem nem találtam sehol. A konyhába mentem, de nem volt ott sem. Végül a nappaliban találtam rá. Épp egy újságot olvasott.A füzetek előtte.
-Que mon seigneur voudrait-il basculer avec un mot ?(Szóval mit szeretne lefordítani uram?)
-Te ilyen jól tudsz franciául?
-Igen. Szóval? Értetted amit kérdeztem?
-Igen. Azt szeretném lefordítani, hogy nagyon várom a szombati iskolai kirándulást, mert érdekes lesz. Szeretnék látni sok állatot, mert nagyon szeretem őket. Főleg a házi állatokat. A lovat, tehenet, kutyát stb.
-Rendben. Szóval...
-Lefordítanád nekem? Aztán elmagyarázod, hogy mi mit jelent benne.
-Rendben. Nagyon várom a szombati iskolai kirándulást, mert számomra érdekes lesz. Szeretnék látni sok állatot, mert nagyon szeretem őket. Főleg a házi állatokat. A lovat, tehenet, kutyát stb... J'attends l'excursion scolaire du samedi beaucoup parce qu'il sera intéressant pour moi. Je voudrais voir beaucoup d'animaux parce que je les aime beaucoup. Principalement les animaux faits maison. Le cheval, la vache, le chien...
-Hű.
-Te tudsz franciául?
-Igen úrfi!
-Remek. Milyen nyelveken tudsz beszélni?
-Francia, spanyol és olaszul.
-Hű. Hol tanultál meg ilyen sok nyelven?
-Ahol dolgoztam sokszor jöttek rokonaik Spanyolországból, Olaszországból és Franciaországból, így megtanítottak engem is, mert valahogy ki kellett őket szolgálnom.
-Zseniális.
-Köszönöm Rodrigo úrfi.
-Segíthetnél nekünk. Daniel franciát tanul, én spanyolul és Rodrigo olaszul.
-Nem is tudom. Azért olyan jól nem beszélem a nyelveket.
-Kérlek!
-Rendben.
-Köszönjük. Akkor most segíts Dan-nek. Majd megbeszéljük nekünk mikor segítesz.
-Igen.
Délután még segítettem Danielnek és takarítottam.
5. rész
Esti spanyol
Este miután már szedtük le a tányérokat vacsora után és az utolsó adag tányért vittem ki, majdnem nekimentem Matthewnak.
-Jaj úrfi! Elnézést!
-Semmi baj. Ha végeztél ezzel itt kérlek gyere fel hozzám. Segíteni kellene egy kicsit a spanyolban.
-Igenis.
Gyorsan végeztem, de már nem volt időm vacsorázni, pedig már nagyon éhes voltam. Csak azt a kis törökmézet ettem reggel. Hát bekopogtam.
-Tessék?
-Bejöhetek?
-Persze! -mikor bementem csak egy rövidnadrág volt rajta. Néhány másodpercre csak álltam és néztem izmoktól dagadó testét.
-Oh, elnézést! Talán fel kellene vennie valamit. Addig odakint várok!
-Várj! -megfogta a csuklómat és megállított.-Ebben alszom. Nem láttál még egyetlen férfit sem rövidnadrágban?
-Azokon volt póló is.
-Ne mond, hogy még egyetlen férfi felsőtestet sem láttál? Se az utcán, a strandon vagy bárhol máshol.
-No. No lo vi aún. Espero tan lo entiende lo que digo porque lo creo no tengo el tiempo para ayudarle con la tarea española ya hoy. ¡Perdóneme! ¡Noche buena!(Nem. Nem láttam. Remélem érti is amit mondok, mert azt hiszem ma már nincs időm segíteni önnek a spanyol feladatban. Elnézést! Jó éjszakát)-megfordultam és könnyes szemmel kimentem. Lesiettem a lépcsőn és bementem a konyhába. Rodrigo épp ott ült és ivott valamit.
-Jó Estét úrfi!
-Szia!
-Megengedi, hogy most megvacsorázzam?
-Természetesen.
- Sicuro. Ma solo se si chiede in italiano.(Persze, de csak,ha olaszul is megkérdezed)
-Consente che hanno la cena?(Megengedi, hogy vacsorázzak?)
-Si.(igen)
-Ha detto che non può in italiano e ora si scopre che parla la lingua perfettamente.(Azt mondta nem tud olaszul és most kiderül, hogy tökéletesen beszéli a nyelvet.)
-Grazie.(jöszönöm)
-Di niente.(Szívesen)
Elkészítettem a szendvicsemet és elkezdtem enni.
-Buon appetito!(jó étvágyat)
-Grazie!(köszönöm)
-Vuoi avere il desiderio di studiare la mattina con me domani forse?(Lenne kedved esetleg holnap délelőtt tanulni velem)
-Penso che non ha già allo studio. Lo sa già perfettamente che è necessario. Ci possono riguardare può in italiano.(Azt hiszem már nem kell tanulnia. Tökéletesen tud olaszul. Már mindent tud)
-Grazie.(köszönöm)
-Bocsánat épp egy nyelvórát zavartam meg?
-Jó Estét úrfi!
-Sziasztok!
-Gina nagyon éhes volt. De épp itt voltam, így beszéltünk egy kicsit olaszul. Semmi több.
-Ha befejezted gyere fel a szobámba! Beszélni szeretnék veled Gina!
-Igen úrfi!
-Sta scomparendo così arrabbiata. Che cosa hai fatto?(úgy tűnik mérges. Mit csináltál?)
-Credo che unbecomingly ho agito.(azt hiszem illetlenül viselkedtem)
-Non è una bella cosa.(az nem szép dolog)
-Lo so, voluto parlare di cose come quella da cui non me. Ho lasciato in camera e mi è venuto così.(tudom csak olyan dolgokról akart beszélni amiről én nem. Otthagytam a szobában.)
-Értem.
-Most engedelmével felmegyek Matthew úrfihoz.
-Rendben.
Mikor felmentem és bekopogtam már nyitva is volt az ajtó és hallottam, hogy kiszólt mehetek.
-Úrfi? Szólt, hogy jöjjek fel.
-Igen.
-Elnézést kérek, hogy csak úgy magára hagytam az előbb, de...
-Én kérek bocsánatot, mert láttam, hogy nem akarsz róla beszélni, de azt hittem csak hülyéskedsz.
-Nem szokásom úrfi!
-Most már tudom. Sajnálom.
-Én is úrfi!
-Akkor...látom fáradt vagy. Menj nyugodtan aludni.
-Köszönöm. Jó éjszakát!
-Jó éjszakát!
6.rész
Kertész
Gyorsan elaludtam és korán keltem. Kiszellőztettem. Láttam mérgesen bejönni a konyhába Henry-t, a kertészt.
-Mi történt?
-Jaj! A paradicsom és a padlizsán egyre rosszabbul néz ki. Nem tudom mit csináljak.
-Van egy ötletem. Tudsz hozni nekem csalánt?
-Igen, de minek?
-Segítek megoldani a paradicsom és padlizsánügyet.
-Rendben.
Hozott két maréknyi csalánt. Megmértük és pont egy kiló volt.
-Tedd a mosogatóba! -jól megmostam és egy ócska edénybe tettem, amiben időnként csak az állatoknak van főzve. Felengedtem vízzel és rátettem a fedőt.
-És most?
-Sajnos ehhez idő kell. Holnap ugyanekkor kivesszük.
-Rendben. Remélem segít.
-Én is.
-Maria?!
-Tessék?
-Nagy szükséged van ma Ginára?
-Miért?
-Mert nekem igen.
-Rendben. Akkor Gina vedd fel a kerti ruhát. Mindenkinek van. Kertésznadrág van hozzá.
-Jó.
Feltűztem a hajamat ahogy szoktam és átöltöztem. Kimentem a kertbe.
-Henry itt vagyok!
-Remek. Kérlek segíts! Ide valahogy el kellene rendeznünk néhány bokrot és oda hátra pedig virágokat kellene ültetni. Nagyon fáj a térdem, így nem tudok térdelni.
-Menj csak be és pihenj nyugodtan. Majd megcsinálom.
-Köszönöm.
Valóban bement, de rámadta a szalmakalapját, mert nagyon meleg volt és tűzött a Nap. Én is sokszor törölgettem a homlokomat.
-Hát te meg mit csinálsz itt Gina?
-Jó Reggelt Matthew úrfi. Csak segítek Henry-nek, mert fáj a lába.
-Ez kedves tőled.
Mosolyogtam és lehajtottam a fejemet. Visszatérdeltem és folytattam. Matthew eltűnt, de fél óra múlva újra ott állt mögöttem.
-Segítek ha nem baj.
-Jaj kérem úrfi! Inkább hagyja ezt rám! Biztosan remekül megcsinálná, de nem azért alkalmaznak, hogy ön csinálja meg helyettem a munkát.
-Gina,úrfi! Hoztam egy kis hűsítő italt.
-Köszönöm Henry!
-Éppen befejeztük.
-Remek munka. Köszönöm szépen.
Felálltam, hogy igyak és Matthew nevetni kezdett.Odalépett és elővett egy zsebkendőt.
-Tiszta kosz lett az arcod.
-Jaj. Köszönöm úrfi. Azonnal megmosom.
-Várj! -közelebb jött és megtörölte a zsebkendővel.
-Köszönöm.
-Semmiség.
Mikor bementünk én a személyzeti fürdőbe indultam. Megfürödtem és segítettem Marianak. Aznap nem is találkoztam szinte senkivel a házból, mert egész nap a kertben voltam.
Reggel mikor lementem a konyhába Henry ült ott.
-Jó Reggelt!
-Neked is!
-Mi lesz a paradicsommal és a padlizsánnal?
-Várj még kérlek öt percet. Elővettem egy spricnis üveget és beleöntöttem a csalánlevet.
-Ezzel permetezd le őket jó alaposan és hidd el holnapra nagyon szépek lesznek.
-Köszönöm.
-Nincs mit!
Tálaltuk a reggelit, ami után Mr. és Mrs. Glutz elmentek dolgozni.
-Gina!
-Tessék?
-Ha lesz még házi feladatom segítesz majd?
-Persze.
-Köszönöm.
Csengettek a személyzeti bejárón. Kinyitottam és egy férfi volt az.
-Jó Reggelt! Carlos vagyok. A zöldségszállító!
-Oh igen! Maria mondta, hogy jönni fog.
-Fogsz.
-Jönni fogsz.
-Téged hogy hívnak?
-Gina.
-Te vagy az új szolgáló lány?
-Igen.
-Ki is pakoltam mindent.
-Köszönöm. Tessék a boríték.
-Köszi. További szép napot!
-Köszönöm. Neked is!
-Gina segítenél?
-Igen. Miben segíthetek Rodrigo úrfi?
-Szerinted melyik ruha lenne jobb? A kék vagy a fehér ing, de melyik nadrág?
-Milyen alkalom?
-Ügyfél.
-Fekete nadrág és a kék ing.
-Biztos?
-Inkább, mint fehér nadrág, de felveheti a fehér inget is.
-Remek. A tanácsodat kértem, de nem tudsz adni. Vagy. Inkább gyere a szobámba és segíts kiválasztani. Első munkanapom. Rá kell vennem egy ügyfelet, hogy olcsóbban, de adja el nekünk a termékét.
-Megyek.
-Tessék a gardróbom.
-A kék szín bizalmat és tekintélyt ébreszt szemlélőjében. Azt az inget ajánlanám és mivel a fekete egy hivatalos szín is a fekete nadrágot venném fel hozzá ezzel a világoskék nyakkendővel, mert a világoskék a nyugalom, puhaság és megértés színe is.
-Zseniális vagy. -jött be Matthew
-Köszönöm.
-Ezt fogom felvenni és meglátjuk mi lesz. Ha bejön kapsz tőlem valamit.
-Jaj úrfi nekem bőven elég, hogy fedél van a fejem fölött.
Estig egyedül voltam a személyzettel ,így alaposan kitakarítottunk.
Vacsoránál azonban odahívott Mr. Glutz.
-Gina gyere ide!
-Igen Uram?
-Mindenki nagyon elégedett veled. Most már hivatalosan is itt dolgozol. Rodrigo elmondta, hogy te választottad össze a ruháját, az első munkanapjára, ahol tudjuk mi volt a feladata. Nos, lealkudta az árat a felére. Gratulálok. Ügyes vagy.
-Köszönök mindent, de gratulálni nekem kell Rodrigo úrfinak, hogy jól elvégezte a feladatát.
Korán elaludtam. Reggeli után Csak Matthew maradt a házban.
-Gina! Gina!
-Mi történt Henry?
-Ezt meg kell nézned! -kihúzott a zöldségekhez. -Látod? Gyönyörűek lettek. Köszönöm.
-A csalánleves permet erre kiváló.
-Ez a lány egy Isten ajándéka!
7.rész
Hazatért családtag
Már mindenki megtudta. Ebédnél Rodrigo úrfi is ott volt.
-Gina!
-Igen úrfi?
-Ez a tiéd. Sokkal tartozunk neked.
-Köszönöm úrfi, de nem fogadhatom el.
-Dehogynem. Legalább nézd meg mi van benne.
Elvettem a zacskót és bele néztem.
-Törökméz? Honnan tudta?-meglepődtem.
-Matthew mesélte.
-Köszönöm.De szeretném megosztani önnel, persze csak akkor, ha eszik belőle.
-Miért ne? Köszönöm.
Levágott egy darabot magának és együtt ettük, mikor bejött Maria.
-Elnézést úrfi, de ha nincs szüksége Ginára akkor segíthetne nekem.
-Persze. Menj csak!
-Engedelmével.
-Gina ma érkezik Mr. és Mrs. Glutz legidősebb fia.
-Csak fiaik vannak?
-Igen. Szóval mindennek ragyognia kell és finomat kell főznünk, mert vacsorára érkezik.
-Értem.
-Holnap este fogadás lesz a tiszteletére itt a házban, mert már két éve elment. Külföldön tanult.
-Értem. Akkor megyek is takarítani.
-Voltál már fogadáson?
-Igen. A gazduramék sokszor jártak előkelő helyekre és engem is magukkal vittek. Én voltam a felszolgáló illetve ha kértek valamit aznap este megtettem.
-Értem. Akkor tudod mit kell csinálni.
-Igen.
Alaposan kitakarítottam mindent. MAjd visszamentem, hogy segítsek a vacsorában.
-Maria kitakarítottad az úrfi szobáját is?
-Nem. Melyik az ő szobája?
-Matthew és Rodrigo úrfi szobája között van.
-Megyek is.
Alaposan kitakarítottam mindent és találtam néhány cd-t a földön amin az úrfi neve állt. Lementem és épp csengettek, de Maria nyitott ajtót, így a konyhába mentem. Maria néhány perc múlva feltűnt a konyhában.
-Bogaram tálaljuk a vacsorát!
Gyorsan megterítettem és elkezdtük kihordani az ételeket.
-Jó Estét!
-Szia!
-Fiam ő Gina! Az új szolgálólány. Ő pedig a legidősebb fiam Marcus.
-Jó Estét úrfi! -meghajtottam a fejemet. Többet nem tehettem, mert tele voltak a kezeim, de ő visszamosolygott.
-Elmehettek.
-Igenis.
Bementünk a konyhába.
-Henry mit csinálsz itt?
-Csak jöttem vacsorázni, aztán megyek, mert most egy ideig nem jövök. Már végeztem. Sziasztok!
-Szia!
Leszedtük az asztalt és elpakoltunk. Miután mi is vacsoráztunk ültem még a konyhában egy ideig, mert még a szobákból láttam, hogy kiszűrődik a fény és egy szolgálónak addig kell fent maradnia, amíg az utolsó ember el nem alszik a családtagok közül. Épp a fenti folyosón sétáltam mikor kinyílt az ajtó az egyik szobánál.
-Gina!
-Parancsol Marcus úrfi? -közelebb mentem és intett, hogy menjek a szobájába.
-Te takarítottál itt?
-Igen úrfi.
-Nem találok néhány cd-t.
-Elnézést kérek! A földön voltak, így feltettem őket a polcra a többi közé.-levettem és felényújtottam.
-Köszönöm. Mióta vagy itt?
-Csak néhány napja.
-Hogy kerültél ide?
-Nem akartam nevelőotthonba menni, így csak ellovagoltam, de ledobott a ló és nem tudtam felállni. Az úton feküdtem az esőben, mikor Matthew úrfi arra jött kocsival és ide hozott. Aztán megengedték, hogy én legyek az új felszolgáló és ott segítek ahol tudok.
-Értem. Milyen megható történet. Azt hiszem most jobb ha elmész, mert sírnom kell.
-Tessék?
-Menj már el!
-Igenis. Jó éjszakát úrfi!
Becsuktam az ajtót és mikor láttam, hogy már mindenhol sötét van lementem és lefeküdtem aludni.
8.rész
Fogadás napja
Reggel korán keltem és elkezdtem készülődni az esti fogadásra. Közben elkezdtem készíteni a reggelit is. A konyhába egyszerre jött be Matthew, Rodrigo és Daniel.
-Szia!
-Jó Reggelt úrfik!
-Milyen jó illatok. Mikor keltél, hogy ennyi mindent megcsináltál már?
-Korán.
-Ugye maradsz a fogadásra?
-Természetesen. Miért?
-Csak, mert még egyszer sem volt szabadnapod mióta itt vagy. Pedig elvileg csak kétnaponta kellene dolgoznod. Egy nap itt egy nap pihi.
-Nincs hova mennem és nincs más amit csinálhatnék. Szóval ha szükség van valamire én itt vagyok.
-Azt hiszem a legjobb felszolgálót tudhatjuk milyenkének.
-Szerintem is.
-Köszönöm úrfik. A Reggelit azonnal tálalom.
-Jó.
Reggeli után Mariaval tovább főztünk és elkezdtük díszíteni a házat is, Áttoltuk a bútorokat és hoztunk ki még székeket és asztalokat. Maria megmutatta, hogy melyik egyenruhát vegyem fel. Kimentem és Mr. és Mrs. Glutz volt a nappaliban.
-Gina!
-Tessék?
-Nagyon ügyesek vagytok Mariaval.
-Köszönjük.
-Megvagyok veled elégedve. Rendkívül sokmindent tudsz. Meglepődtem rajtad, mert azt hittem, mikor először megláttalak, hogy egy ...bocsáss meg, de azt hittem egy tudatlan kis parasztlány vagy.
-Ez így is van.
-Nem szivem! Te csak egy inteligens, okos, de naív kislány vagy, akit az élet szegénységbe taszított. Holnapután megyünk egy bálba. Szeretném ha velünk jönnél. Veszek neked egy ruhát is.
-Köszönöm Asszonyom, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Nem szeretnék szégyent hozni önökre azzal, hogy én nem vagyok előkelő.
-Hiszen tudod, mit hogy kell tenni, ahoz, hogy előkelő legyél.
-Még soha nem próbáltam és a könyvekből tanulva nem egyszerű.
-Kérlek Gina! Legalább gondold át. Annyit kérhetek?
-Ígérem átgondolom.
-Köszönöm.
A konyhában készítettem a süteményeket.
-Maria!
-Tessék?
-Az Asszonyom azt kérte, hogy a menjek velük holnap után egy bálra és hogy vesz nekem ruhát.
-Ez csodás hír. Gratulálok.
-Nemet mondtam.
-Hogy? Bolond vagy?
-Nem vagyok előkelő. Ezzel csak szégyent hoznék erre a családra, aztán repülhetnék innen. Szükségem van erre az állásra.
-Értem, de...
-Megígértem, hogy azért átgondolom.
-Menj el velük. Nem fogsz szégyent hozni senkire.
-De...
-Hallgass rám Bogaram!
-Még meggondolom.
Csengettek. Az első vendég volt az. Aztán sorra érkeztek a többiek is és lassan megtelt a nappali. Maria és én szorgalmasan hordtuk az ételeket és italokat. Kiszolgálzunk mindenkit. Egy percre mentem be leülni a konyhába. Ott viszonylag csend volt és néhány percet csendben kellett lennem. Megijedtem, mert hirtelen megszólalt mögöttem valaki.
-Hallottam anyu megkért, hogy gyere velünk a bálra.
-Igen úrfi.
-Azt is hallottam, hogy nem akarsz eljönni.-néhány másodpercig csendben néztük egymást. Közelebb lépett és folytatta.-Nem hozol senkire sem szégyent, de ha nem jössz el anyut megbántod. Mindig is szeretett volna egy lányt, akit csinosítgathat, akit eladósorba küldhet, akivel együtt vásárolhat. Olyan lányt szeretett volna, mint te. Hallottam, mikor apuval erről beszélgettek. Szóval kérlek gyere el!
-Nem is tudom úrfi...
-Had legyek én a kísérőd és ígérem vigyázni fogok rád. -csendben ültem a széken.
-Úrfi nem hiszem, hogy...
-Szépen kérlek! Anyu nagyon boldog lenne.
-Hát legyen. Elmegyek önökkel a bálba.
-Remek. Elfogadsz kísérődnek?
-Jobb lenne ha egyedül mennék.
-Akkor aztán hirtelen mindenki lerohanna.
-Miért?
-Egy nő egyedül egy bálon? A sok egyedülálló férfi azonnal ott lenne. Szóval?
-Rendben. Köszönöm szépen.
-Én köszönöm.
A fogadás nagyon sokáig tartott. A vendégek táncoltak, ettek, ittak, beszélgettek. Hajnalban mentek csak el és mire mindent eltakarítottunk Mariaval már fel is kelt a család, így úgy döntöttünk nem fekszünk le, de Maria már alig állt a lábán.
9.rész
-Maria menj csak feküdj le!
-Te sem aludtál bogaram! Maradok veled. Nem hagyok mindent rád.
-Én kibírom. Már többször volt ilyen. Komolyan mondom. Állva fogsz elaludni.
-Köszönöm. De kelts fel néhány óra múlva.
-Ma a te szabad napod van. Holnap én megyek el.
Gyorsan elkészítettem a reggelit és tálaltam.
-Maria hol van?
-Maria alszik Asszonyom!
-Alszik? Talán beteg?
-Nem. Csak nem feküdt le, mert takarítottunk és nagyon fáradt volt.
-És te?
-Én hozzá szoktam az ilyesmihez. Kibírom.
-Ahogy gondolod.
Kicsit lasabban ment egyedül a munka, de mégis megcsináltam. A konyhában voltam és ebédet főztem, mikor bejött Marcus.
-Gina!
-Parancsol úrfi?
-Szeretnék veled beszélni, de ha lehet a szobámban.
-Most azonnal vagy ráér ha befejeztem az ebédet?
-Ha végeztél. Fent várlak!
-Köszönöm. Sietek.-amint végeztem felmentem és bekopogtam.
-Bejöhetek úrfi?
-Persze! Gyere csak!
-Szüksége van valamire?
-Örömel hallom, hogy jössz a holnapi bálba.
-Igen úrfi.
-Arra gondoltam, hogy lennék a kísérőd.
-Oh, köszönöm szépen. Matthew úrfi már megkérdezte.
-És te igent mondtál?
-Igen úrfi!
Közelebb lépett.
-Pedig egy ilyen nőnek, mint te nem olyan kisfiú való, mint ő.
-Nem számít van e kísérőm vagy nincs. Csak azért megyek el, hogy Mrs. Glutz-t ne sértsem meg.
-Szóval nincs köze egyetlen férfihoz sem?
-Nincs úrfi.
-Szeretnéd ha lehetne?
-Úrfi kérem! Azért hívott ide, hogy a magánéletemről beszéljünk?
-Egy cselédnek, aki a nap 24 órájában egyetlen család rendelkezésére áll, annak nincs magánélete. Szóval...?
-Nem úrfi. Nem szeretném ha lenne köze akár csak egyetlen férfihoz is.
-Pedig velem jól járnál. Nézd szivecském ha velem tűnsz fel az utcán az jót tesz a hírnevednek.
-Ez számomra nem fontos.
-Oh, majd az lesz. Nem kell mást tenned csak mellém szegődni. Hogy csak azt tedd meg amit én szeretnék, amit én mondok.
-Sajnálom úrfi, de Mr. és Mrs. Glutz szolgálatában állok. Nem áll szándékomban elmenni tőlük.
-Pedig velem valóban jobban járnál.
-Úrfi kérem! Ha mást nem óhajt, akkor én most elmennék. -megfordultam, de a karomnál fogva visszahúzott az ajtóból.
-Óhajt még valamit?
-Csak téged!
-Kérem eresszen el! Ez fáj!-szorította a karomat. Fájt. Könnyes lett a szemem, mert féltem. Sokszor bántottak már az életben.
-Csak ha megígéred, hogy velem jössz a bálba és csak velem leszel.
-Kérem úrfi! Eresszen el! Eztényleg fáj! Kérem! -ekkor belépett a résnyire nyitott ajtón Matthew.
-Ereszd el Marcus!
-Csak nem te vagy itt a megmentő lovag?!
-Marcus az előző lány is miattad ment el, nem hagyom hogy még több lányt bánthass.
-Ugyan már. Ő szeretett belém! ÉN csak hagytam magam.
-Gina elmehetsz. A konyhában várj meg!
-Igen úrfi!
Nem tudom miről beszélgettek, de a karomon ott maradt a piros folt. A konyhában ültem és vártam, közben készítettem a vacsorát. Éreztem, hogy valaki megfogja a vállamat.
-Jaj úrfi! -Matthew volt az.
-Nem akartalak megijeszteni.-megfogta karomat, de elhúztam-Nagyon fáj?
-Már nem fáj.
-Hiszen innen is látom, hogy piros.
-Piros, de már nem fáj úrfi. Köszönöm, hogy segített.
-Nem kell megköszönnöd. Próbálj meg nem kettesben maradni Marcussal, de ha mégis arra kér, hogy menj a szobájába szólj nekem. Rendben?
-Igen úrfi! Köszönöm.
-Gina hát itt vagy. Gyere! MEgvettem neked a ruhát a holnapi bálra.
-Oh Asszonyom igazán nem kellett volna. Valóban jobb lenne ha el sem mennék vagy ha mégis, akkor mint a szolgálójuk és ott is segítenék önöknek.
-Szó sem lehet róla madárkám! Örülök, hogy hozzánk sodort az élet. Sőt. Szeretném ha nem dolgoznál többet.
-Tessék?
-Neked szükséged van szülői szeretetre én pedig mindig is szerettem volna, hogy legyen egy lányom. Te okos és inteligens vagy. Nem is tudom honnan tudsz ennyi mindent.
-Asszonyom én nem lehetek a lánya.
-Gina csak gondolkozz rajta kérlek! Csak magunkhoz veszünk, mint nevelt lányunk, de ettől természetesen nem leszel a mi kicsi lányunk csak képletesen értve.
-Én...én nem ...
-Ígérd meg kérlek, hogy gondolkozol rajta.
-Megígérem, de...
-Köszönöm. -megölelt. Nagyon meglepődtem és nem csináltam semmit csak álltam, mert még egyetlen ember sem ölelt meg mióta eljöttem a szüleimtől, főleg nem olyasvalaki akinek dolgozom. Így csak álltam és néztem amint kimegy.
-Látod? Mondtam, hogy szeretné ha te lennél a lánya.
-Nem hiszem, hogy ezt kellene tennie. Csak összezavarodott egy kicsit.
-Csak gondold át anyám ajánlatát. Nem kötelező, de a legboldogabb ember lenne a világon.
-Gondolkozni fogok rajta. Miután elkészültem a dolgaimmal kiültem az udvarra. Gondolkoztam kicsit és néztem a felhőket. Vacsoránál Marcus folyton nézett, de próbáltam nem rá figyelni. Miután végeztem kopogtak a szobám ajtaján. Tessék?
-Szia Gina! Csak el akartam köszönni és szólni, hogy áll az ajánlatom és bármikor érvénybe léphet. Amint akarod. A ruhádat holnap reggel adom oda.
-Köszönöm Mrs. Glutz!
-Jó éjszakát!
-Jó éjszakát!
10.rész
A bál
Reggel mikor felébredtem Maria már a konyhában volt.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt Bogaram! Na? Izgulsz a bál miatt?
-Igen, de Mrs. Glutz-al való találkozás miatt még inkább.
-Hogyhogy? Ja a nevelés miatt?
-Tessék?
-Matthew elmesélte, hogy Mrs. Glutz azt szeretné, ha ő nevelhetne, mintha a lánya lennél. Azt is mondta, hogy te ezt nem szeretnéd.
-Igen.
-Ezek a fiúk mindent elmondanak nekem. Illetve Marcus nem, de a többiek elmondják mi nyomja a lelküket. Te is elmondhatod nyugodtan.
-Én..szóval én...engem a szüleimen és a testvéreimen kívül nem szeretett senki. Hat évesen kerültem el tőlük és azóta nem szeretett senki. Furcsa, hogy most mégis van valaki aki a lányának szeretne tekinteni, mert eddig még csak dícséretet sem kaptam senkitől.
-De ők szeretnének téged.
-Lehet, de kicsit ijeszt a szeretet. Megszoktam hogy senki nem szeret.
-Gina Mrs. Glutz a szobájában vár.
-Köszönöm Henry! Maria mit csináljak? Hagyjam, hogy...
-Hagyd Bogaram! Hagyd!
Felmentem a szobába és nem volt egyedül.
-Szia Gina!
-Jó Reggelt! -meglepődve mentem felé.
-Gina ők a szépségápolóim, akik ma téged vesznek kezelésbe.
-Hogy?
-Ülj csak le!
Manikür, pedikür, kozmetika, smink minden megvolt.
-Remek. Csinos lettél szivem! Most ruhát választunk és annak megfelelően készítik el a frizurádat.
-Asszonyom ez már valóban sok lesz.
-Gyere csak! -félre hívott.
-Asszonyom gondolkodtam azon amit mondott és beszéltem Mariaval is. Nagy megtiszteltetés lenne, ha akár csak képletesen is a családjához tartozhatnék.
-Oh ez csodás hír!
-De továbbra is szeretnék legalább időnként dolgozni és nem szeretnék nagy felhajtást körülöttem.
-Rendben. De most válasszunk ruhát.
Nagyon sok ruhát adtak rám.
-Ez hogy áll?
-Gyönyörű. Remek. Ez a megfelelő.
Hosszú halvány lila ruha volt, amin csak egy vékony kis pánt volt. Leért a bokámig és öblös volt a szoknyája. Egy színben ugyanaz az árnyalatú cipő volt hozzá. Kiegészítőnek pedig fehéraranyból készült nyakláncot és karkötőt kaptam. Leültettek és frizurát készítettek nekem és kisminkeltek.
-Hű. El sem hiszem hogy ez én vagyok.
Hosszú, puha ,barna hajam hullámosan esett vállamra és ért le majdnem a derekamig. Csak az első pár tincs lett hátra tűzve. Tetszettem magamnak.
-Mrs. Glutz a férje üzeni, hogy a fiúk már készen állnak és Matthew úrfi odalent várja Ginát.
-Már megyünk is.
Ahogy a lépcsőn mentünk lefelé mindenki minket nézett.
-Gina csodaszép vagy.
-Nagyon szép lettél.
-Oh, köszönöm.
A kocsiban zavartan ültem. Észrevettem, hogy néhányszor a tekintetek rám szegeződnek, de én csak néztem ki az ablakon. Szebbnél szebb házak mellett mentünk el. Végül odaértünk egy hatalmas kastélyhoz.
-Várj segítek!-segített kiszállni Matthew a kocsiból. A karját nyújtotta. Bele karoltam és úgy indultunk el. Azt hiszem tátva maradt a szám, amikor megláttam a kertet aztán ez csak tovább fokozódott, mikor beléptünk a hatalmas terembe, ahol csodás díszek voltak, hangulatos fények, furcsa, de kellemes illat és szebbnél szebb ruhákban táncoló párok.
-Gyönyörű!
-Gyere!
Leültünk egy asztalhoz.
-Képzeljétek el Gina beleegyezett, hogy lányomként szeressem.
-Ez komoly?
-Szuper!
-Azért nem kell huginak szólítanom ugye?
-Nem kell úrfi!
-Gina! Most már főleg a nevükön kell szólítanod őket.
-Igenis.
Kihozták az ételeket és szépen csendesen megettük. Miután elvitték a tányérokat Matthew odahajolt hozzám.
-Nincs kedved táncolni?
-Oh, köszönöm, de én nem táncoltam még soha. Vagyis nem így.
-Hát hogy?
-Csak a saját szobámban vagy az állatokkal, de még másik emberrel nem. Voltam már bálokban vagy fogadásokon, de ott én csak szolgáló voltam.
-Akkor itt az ideje, hogy egy emberrel is táncolj.-a kezét nyújtotta felém. -Ne aggódj! Senki nem fog minket nézni. Egy-két lépés és belejössz. -mosolyogva tartotta még mindig a kezét. Félve megfogtam és elindultunk a táncparkett felé.
Matthew az egyik kezemet a vállára tette a másikat pedig megfogta és kezét a derekamra helyezte. Mikor lenéztem a fejemet megemelte.
-Ne nézz le! Nézz a szemembe!
Azt tettem amit mondott és elkezdtünk táncolni. Mosolygott.
-Látod? Táncolsz.
-Köszönöm.
Beszélgettünk és sokat nevettünk míg táncoltunk. Már későre járt mikor odajött egy finom lány.
-Elnézést szabad?
-Rose mit akarsz?
-Csak táncolnék veled drágám. -mosolygott és Matthew karjaiba vetette magát.
-De én...
-Semmi baj. Azt hiszem jót is fog tenni ha egy kicsit levegőzöm.
-Azért vigyázz!
-Igen.
Kimentem a kertbe és sétáltam egy kicsit. Elindultam egy bokros sövényen, de olyan volt, mint egy labirintus. Nem találtam ki. Végül megpillantottam egy kis szökőkutat és körülötte néhány padot. Az egyiken ült valaki.
-Elnézést!
-Jó Estét!
-Jó Estét!
-Hogy kerülsz ide?
-Elnézést kérek! Én csak elindultam sétálni és megláttam egy szép bokros ösvényt. Elindultam rajta de nem találtam ki és ide keveredtem, de nem akarom zavarni. Én csak...
-Csss! Nem kell elnézést kérned. Csak kicsit el akartam szabadulni a sok ember elől. A nevem Javier. Téged hogy hívnak?
-Gina.
-Szép név. Ennél már csak viselője bájosabb. -rám mosolygott.
-Oh, köszönöm. Végig néztem magamon és el akartam indulni vsszafelé.
-Hova mész?
-Megpróbálok kitalálni ebből az útvesztőből.
-Nincs kedved beszélgetni egy kicsit?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Nem azért mert nincs kedvem hozzá, hanem mert ha tudná ki vagyok nem kérne ilyenre.
-Miért ki vagy? Talán a leggonoszabb boszorkány. -nevetett.
-Az azért nem, de...jobb ha megyek! -megfogta a karomat.
-Ne menj kérlek! Nem számít ki vagy. Szeretnék veled beszélgetni. Ülj csak le ide kérlek!
-Igenis.
-Egyedül érkeztél?
-Nem.
-A családoddal?
-Valójában nem.
-Milyen titokzatos vagy. Mindig ilyen vagy?
-Általában.
Mosolygott és néhány másodpercig egymás mellett ültünk csendben.
-Csak akkor szólalsz meg ha kérdeznek vagy ha eltévedsz?
-Nem szeretek feleslegesen fecsegni.
-Értem. Végülis logikusan hangzik.
Mosolygott. Felálltam.
-Azt hiszem jobb ha most megyek.
-Talán már keresnek is.
-Azt nem hiszem.
-Azt mondtad nem egyedül jöttél, szóval valaki már biztosan hiányol. Kérlek ne mond el, hogy itt találkoztunk jó?
-Nem mondom.
-Köszönöm.
Kiértünk az ösvényről és megláttam Matthewt.
-Gina! Már mindenütt kerestelek. Hol voltál?
-Csak eltévedtem az útvesztőben.
-Jaj te szegény! Most már nem hagylak magadra. Gyere!
-Igen.
Visszamentünk a terembe és leültünk az asztalhoz. Beszélgettünk és ittunk. A család többi tagja is ott ült velünk.
-Elnézést kérek! Kisasszony felkérhetem egy táncra?
-Javier?
-Igen.
-Kisasszony?
Ránéztem Mrs. Glutzra aki helyeselte, így elmentem táncolni.
-Remekül táncolsz.
-Köszönöm.
-Szóval a Glutz családhoz tartozol?
-Velük jöttem.
-Matthew talán a párod?
-Nem.
-Ő hol van?
-Ki?
-A párod.
-Nincs párom.
-Hogyhogy? Egy ilyen csodaszép lánynak, mint te biztosan száz férfi udvarol egyszerre. Vagy olyan válogatós vagy?
-Azt hiszem ezt nem itt és nem önnel kellene megbeszélnem.
-Ugyan. Csak megkérdeztem. Ebben nincs semmi. Hacsak nem valóban válogatsz valamilyen szempont alapján. -elhúzódtam, megfordultam és visszaültem az asztalhoz.