gatto blogja (Official)

Költészet és egy örök csodálat

Te olyan vagy és voltál mindig is, mint a gyerekkori álmom
A színész, a legendás hölgyemény, aki mindent tud és nem csak remél
Olyan vagy, mint senki más, mert egyedi vagy és utánozhatatlan
Életörömeim mellett most érzem hogy mennyire is hiányzol
Az örökké tartó csodálatom megnyilatkozik benned bennünk.

2016. január vége.

Az én jogom az, hogy elmondjam minden fájdalmamat, amit ti és más nem érezhet, mert mindenki más utat jár!

Én nagyon sokat szenvedtem vergődtem, azért, hogy okoshülye legyek.

De az én szenvedésem, majdnem véget ért azzal, hogy elhittem, az hogy leragadok ezen a szinten
Én most ott ragadtam, ahol senki más a földi pokolban, amit most is újra megástam magamnak.

Én hittem bennetek mint emberek, de én már magamban sem hiszek. Szóval én menekültem saját magam elől
Az elől, hogy bárki átélje a fájadalmamat az erőszak erőszakot sző, de az én elszenvedett sérelmeim már majdnem elfelejtettem
De mindig volt olyan közeg és kifejezés, ami azzá tett akiket utáltam régen. Én ugyan hős akartam lenni. De én már nem tudom megmondani
Mi miért és miért történt velem. Ok és okozat én saját magmanak kezdek megbocsátani, de egy valamit tudj. Én rólad is tudok mindent csak hallgatok
Így hát az Árulás helyett félre vonulok és tűrök hallgatok némán.

És a kereszténység mint védelem jogos önvédelem, de engem már nem a vallás vagy hit véd. Hanem a hallgatás.