gabor95 blogja

A futás

I.

Egyszer élt egy gyerek egy cseperedett telepen, melyet házak alkottak, egy kis falucska. Itt nevelték, ahogy kell megadtak neki mindent, amit kell, 3 veszélyes dolgot távol tartva tőle

Itt az élete teljesen hibátlan és tökéletes volt addig, míg úgy nem gondolta: Igen én több vagyok ennél, én már nagyfiú vagyok.
S a kis csendes magába zárkózott érzelemtenger fokozatosan csepegtette ki a végre megnyitott túlfolyón a tovább nem tölthető pohár maró kéncseppjeit. Míg végül magába öntött másfél liter vörös savat mely a sváb specialitással együtt a WC-ben landolt. Ezek után ő mészfehéren próbált visszafeküdni az ágyba, csak egy valami hibádzott megjött a kontroll. A mámor szaga áradt a testéből, melyet az eredőjére lehelve lehetetlen lett volna eltéveszteni. A bizalom megrengetten mint Hirosima után a világ, és porba hullt mint az ókori birodalmak. De szerencséjére eredt a vére megbocsájtott neki még a 2. után is. Aztán a sokadik után is. Végül észhez tért. Nincs erre már neki szüksége. De mire rájött az 1. veszély után kapta a másikat a nyakába. Szeszélyes, elérhetetlen, vonzó, ingerkeltő: az első „nő” az életében. 3 hónap után semmi. A türelemért járt neki az űr mely ráébresztette a bonyolultságára. Ha mind ez nem elég, a húr a nyaka körül meglazult, hogy csak a hétvége az mikor újra rajta van, de már akkor sem szprít. Olyan laza, mint még soha. Ebből levonta a következtetést: ha nem vagyok pórázon, nagyfiú vagyok. Tévedésbe süllyedt ismét. Most még töményebb mámort oldott a lelkében. S a 3. veszélyt is megtalálta az életben. A veszély itt olyan mint a drog: erősebb és több kell legközelebb. De 16 évesen az élet már józanul is nehéznek tűnt neki, rájött, hogy az 1. drogból nem kell neki. De mire erre rájött volna a másikat kóstolta és addigra meg lett tőle ez is vonva. Karácsonyra élete első igazszerelmi történetének hirtelen végét hozta a Jézuska. Majd a szilveszter hozott egy újabbat aki kijátszotta. De nem adta fel s talált egy újabb zsákmányt, de már nem tudta mitévő legyen, így nem mert túl sokat cselekedni. Aztán az érzelmek nem hagytak alább, és ismét gondolt egyet, mert ő egy faszagyerek, erős és nem adja fel. Aztán újra kopogtatott, csak megint egy olyan helyre, ahol az előszobából csak egy ajtó nyílt az is a kijárat volt a házból. De ő még mindig nem adta fel. Egy bulin próbálta újra hátha a kijárt zsákutca megnyílik, de végleg bezárult. Ezután az ifjú térdre hullott, kérdezte miért… egymás után 3szor is. A válasz a csend és benne az emlék ébred fel: „mert hiányzik belőled valami”. És jött a következő ütés: Az ember igényli a meghallgatást. Csak a papok és a legmélyebben hívők képesek a problémáikat Istennel megoldani, de sokszor még ők se, akkor ő mit csináljon. A sok barát ha együtt van, rá csak a hallgatás vár. Attól még hogy lassan beszél, mert törekszik a jobb kifejezésmódra, és arra, hogy poénos mégse gúnyos legyen, attól nem kéne közbevágni, és mondania mindenkinek a magáét. Az emberek számára a legjobb szám a kettes. Öten egy csapat: 2-2-1=1edül. Mindenki elvan valakivel, de ő mit csináljon, ha nem kell senkinek, így maradtak a barátai: a terek, utcák, rétek, fenyvesek. Ami még a térdén tartotta, hogy ne hulljon a porba, azok a családtagok és az alvópajtások. De az egészért ő maga is hibás: a képzelet, mely már olyanná tette, amilyen nem is lehetett soha: ő nem volt olyan erős ő nem volt olyan okos, ő nem volt olyan szép és nem volt olyan fasza gyerek, mint hitte. És ideje volt már pofára esni és megalázkodni, észrevennie magát és a rá leselkedő veszélyeket. Egy az elméd, egy téged tipor a földbe, ha nem vigyázol a harmadik elveheti az életed. Neki szerencséje volt mindig max 2vel találkozott. De  most már elege volt nem akart tovább tűrni ő nem bír ennyit. El akar futni, és futott is. Csak futott és futott…
Majd egy erős széllökés a hátán borzolta szőrét, mely mintha hosszabb lenne. Futás közben majdnem elcsúszott de a körmében megkapaszkodott, mely mintha megnőtt volna. Majd egy szakadékhoz ért, de nem állt meg csak zuhant, csak zuhant… a súlytalanság varázs megbabonázta őt, majd hirtelen megállt a levegőben. Érezte valami nagyon nincs rendben. A végtagjai változtak: szőre hosszabb volt és mindenhol sötét volt, mint a teljesen fénytelen óceán legmélyebb bugyra; karmai mint egy vadállaté; ami miatt pedig megállt a levegőben az nem egy antigravitációs mező (lombkorona) hanem szárnyak, szemei csipátlan és hibátlan és a fogai, mint a legélesebb penge. Eltűnődött vajon mi történhetett vele, arca torzult, megnyúlt. A düh és a gyűlölet mindig is egy ilyen képet alkotott a boldogságról. Egy olyan élőlénynek lenni, aki legyőzhetetlen, hatalmas, erős és azt teszi, amit akar. Kibontotta szárnyait s az éj leple alatt kipróbálta manőverezési képességeit. Majd fényeket pillantott meg a hegyen túl, és közelebb ment. Félúton találkozott egy férfival, aki ijedtében vagy csodálatában vagy elképedésében úgy lebénult, hogy a száját még akkor se zárta be mikor a nyál kicsordult rajta. A gyermek gondolkozott,hogy mit tegyen mikor elsötétült minden, és csak arra ébredt, hogy véres a keze, mely a belső szervek közt fürdik a csodálkozó ember kifehéredett, vértől szinte teljesen megfosztott, már szinte a felismerhetetlenségig marcangolt testében. A gyermeki lélekkel „megáldott” bestia megrökönyödött, hogy mit tett, majd ismét elöntötte az éhség a düh és a szomjúság a bosszúra szomjúság. Következő pillanatban mikor ismét a tiszta elme került előtérbe, egy elsötétült falu, melyben csak 1 gyertya pislákolt. Az égen csak a Hold borított kékes fátylat a vidékre, és a társ vagyis a csend érinti meg hátulról, majd a semmiből egy dühös, mély és haláli hang szólt 1 szót: egyetlen.
A szörny elordította magát. A végtelenségből még Echo sem szólt vissza, majd rájött, hogy mit tett. Ha ez az ára annak, hogy ő erős és hatalmas legyen, hogy csonkolt hullák darabjai lógnak a fákon, hevernek az utcákon, egy férfi fej a templom legfelső keresztjére szúrva, félholt kutyák síró ugatása, melyre a gazdi nem felel, a gazdi nem segít, ő maga meg mozdulni sem tud egyrészben maradt fél testével, hogy a gyönyörű éjszakából így lesz szebb. Ez nem kell neki.
- Jó reggelt! – szólt az édesanyja.

S ő pedig megtalálta magát az árokban melyet a 2. és 3. veszélyből következő 1. váltott ki, mely képzetének hála nem kapott tüdőgyulladást.

II.

Az élet ment tovább, ahogy a lejtőn a kerék nem áll meg. Szívében az 1-es szám rosszat jelentett, így mikor kapta a karókat az érzésektől a szíve csak úgy „repesett”.

Érezte, hogy az elismerést nem adták ingyen, és amihez ő ért arra senki sem kíváncsi. Nem számít, ha külsőre megmondja egy lányról, hogy milyen tantárgyakat szeret, hogy párkapcsolati szinten milyen hosszan és hány partnere lehetett. Az emberismeretre, az élettapasztalatra nem adnak 5-öst. Ameddig a tudás tengeréből nem nyel egy jó nagy kortyot, senki sem fogja elismerni. Ideje az egot újra építenie, ideje változni, ideje jobbnak lenni, ideje tényleg erősebbnek lenni, ideje reálisabban látnia a dolgokat. Igaz, ha látsz, akkor a jóember szívét elönti a gyűlölet és a harag. Ha természetszerető is, akkor magát is gyűlölni fogja, hisz többek közt miatta és a drága embertársaik miatt már csak egy kicsi kell, hogy végük legyen. Aztán majd bújnak a föld alá, mint a csövesek, kik 25 éve még egy boldog családban éltek, de Kálvinnak hála, ide jutottak. A versenyfutás az idővel és egymással. A rendszer melyben élnek egészségtelen dolgokra képez: kényelem, gondolkodás mentesség, érzelem mentesség, hiszékenység, tétlenség. Elhiteti, hogy ha csak ül otthon, akkor már csak a létével tesz valamit, így ebből kifolyólag jár neki a pénz, hogy ha hülye marad, azzal szintén pénzhez jut, s végül egy báb, egy munkás vagy éppen egy parazita lesz mindenkiből. Ez a világ: olyanná tesz, amilyenné ő akar. Először csak játékos aztán játékszer majd a játék része lesz. Ezt ő időben felismerte és a ronda önmagát, ahogy eddig próbálta, most is jobbá szeretné tenni, és a Rendszerből kilépni az egészet irányítani, hogy végre az emberek gondolkodjanak, mert ha valakiben elültetjük a gondolatot, az kicsírázik… Da aki álmokból épít várat, azt hamar pofon vágja a valóság. Ha szabad utat ad neki tudja, hogy nem képes megállítani. Ezért most megpróbál mindent kezelni csak a 2. nem megy. De a 3. is nehéz volt, amilyen érzést az adott, hogy bármit megtehet, hogy akárhova elmehet, hogy nem szab meg senki semmit, nincs kötelesség csak jutalom. Az a téves képzet, ami az újdonsült nem korlátolt diákokat olyan szinten viheti a rosszba, hogy onnan már nincs visszaút.
A lehetőségeket sűrűn szőtt szitával szűri, próbálja kiválasztani a legjobbat, csak nem mindig megy, mert az élet törvénye: bármi lehet. Ez a 2 és fél év a legnagyobb rejtély a számára, de ideje megfogni a botkormányt a vadászpilótának és úgy vezetni, ahogy még soha. Ne csak a 66 végén tudja mi van a másik kezében, hanem az első 5 kör után, mert képes rá és ezt ő is tudja és megcsinálja, mert az elszántság nem időtmúlt tulajdonság, habár ezt már kevés helyen kérik. Vigyáznia kell, mert megint a faltól kaphatja a másikat.

S a végén ki tudja még… „bármi lehet”.