<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>Papp Für János blogja</title>
<description>Papp Für János blogja RSS</description>
<link>http://blog.poet.hu/furjanos</link>
<item>
<title>Versek, rímek, dallamok</title>
<description>''Versek, rímek, dallamok''&lt;br&gt;&lt;br&gt;címmel tartja meg rendhagyó irodalomóráját&lt;br&gt;&lt;br&gt;Papp-Für János&lt;br&gt;&lt;br&gt;és&lt;br&gt;&lt;br&gt;Gerendás Péter&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az  óra elsődleges célja, hogy gyerekeket, családokat szólítson meg a  költészet és a zene egyetemes nyelvén. Közelebb hozza hétköznapjainkhoz a  vers méltatlanul feledett szépségét, ami nem csak művel és nevel, de  bizony szórakoztat is, korunk legfrissebb nyelvezetén.&lt;br&gt;A rendhagyó irodalomóra felépítése sokszínű: rímkereső játékok, feladványok, közös versírás, &lt;br&gt;megzenésített versek, együtt éneklés a gyerekekkel, családokkal és&lt;br&gt;mindez a méltán elismert&lt;br&gt;Gerendás Péter&lt;br&gt;lenyűgöző közreműködésével.&lt;br&gt;Igazi és maradandó élményt nyújtva gyereknek, felnőttnek egyaránt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A rendezvény helyszíne:&lt;br&gt;Hajdúböszörmény, Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház színházterme&lt;br&gt;&lt;br&gt;A rendezvény időpontja:&lt;br&gt;2012. február 22. &#40;szerda&#41; 14.30</description>
<link>http://blog.poet.hu/furjanos/versek-rimek-dallamok</link>
</item>
<item>
<title>Változás</title>
<description>&lt;p&gt;Végül csak az ajtó nyitása-zárása marad meg&lt;br&gt;és az a csend amit vagy te vagy én hallok &lt;br&gt;tovább. Na és a többszöri visszafordulások a&lt;br&gt;küszöbön a hosszú töprengések hogy melyikünk &lt;br&gt;volt sokkal ostobább. A függönybe ragadt lendület &lt;br&gt;az ablakok mögött. Még ott állunk és várunk egy &lt;br&gt;kicsit de nem értjük miért. Hosszú éveket beszéltünk&lt;br&gt;át ezért a nagy semmiért.&lt;br&gt; &lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/furjanos/valtozas</link>
</item>
<item>
<title>Nagymama csendélete</title>
<description>Ölébe ültet. Szavai földig érő sötétben. Egyik &lt;br&gt;kezében pogácsa, másikban rózsafüzér. Az &lt;br&gt;asztalon dianás cukor, művirág és kemény &lt;br&gt;terítő. A szekrényen porcelán Szűz Mária.&lt;br&gt;Valamikor sírt is, mára csak könnyezik és&lt;br&gt;mindig észrevétlenül. Ha meglátnánk, azt&lt;br&gt;hiszem rögtön meg kellene halnunk. Ölében &lt;br&gt;gyermek álmok ringanak. Ráncos kézfején &lt;br&gt;zátonyra futottak az idő hieroglifái. Arca &lt;br&gt;aszalt szilva. Szemében nyugalom és valami&lt;br&gt;érthetetlen és állandó várakozás. Végig néz &lt;br&gt;rajtam, nem szól semmit, kendőjét gondosan&lt;br&gt;megigazítja. A kemence mellett savanykás&lt;br&gt;alma sül. Menta tea és zsíros kenyér. Mindent&lt;br&gt;sorra kínál és mielőtt elalszik, engem betakar.</description>
<link>http://blog.poet.hu/furjanos/nagymama-csendelete</link>
</item>
<item>
<title>Variációk egy Pilinszky-témára</title>
<description>&lt;p&gt;amikor már a vasgolyó&lt;br&gt;is elcsendesül a mélyben&lt;br&gt;menthetetlenül végleg egyek leszünk&lt;br&gt;az eddigi összes teremtésben&lt;br&gt;&lt;br&gt;honnan tudhatnám hogy mi bánt&lt;br&gt;ha csak fésűt kérsz semmi mást&lt;br&gt;meztelen sírkő hátadról nem győzöd&lt;br&gt;levakarni a sok lódobogást&lt;br&gt;&lt;br&gt;szűkült arcodon ajtót nyitsz&lt;br&gt;egészen a horizontig látok&lt;br&gt;nagy halomra dobált kopott vándorok&lt;br&gt;a rég megüresedett kabátok&lt;br&gt;&lt;br&gt;de a szegek nem bántanak&lt;br&gt;akkor már túl hidegek ahhoz&lt;br&gt;az utolsó szálkát cipeli vállán&lt;br&gt;aki onnan majd visszahoz&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/furjanos/variaciok-egy-pilinszky-temara</link>
</item>
<item>
<title>Egy este margójára</title>
<description>  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;strong&gt;Egy este margójára&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;strong&gt;&nbsp;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;      &lt;p class="MsoNormal"&gt;Befordul a sarkon, a biciklit maga mellett tolja.&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;Szürke arcán eltorzul az este. Elhagyatott szemeiben &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;kifosztott tekintet, keze sörösüveg. Megáll. Nem vár&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;senkire. Elészaladok. Mert bizony az apák elé így szokás. &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;Szemében alig maradt valami, ami én vagyok. Kedvelnem&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;kellene, de csak szeretni tudom. Kézen fogom és csupán&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;annyit érzek, hogy haza jött valaki, valaki aki eddig még&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;nem volt az enyém. A kormányra csavart csíkos szatyorban &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;néhány üveg sör, talán sportszelet és valami összeroncsolt &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;szál virág. Eltámolygunk a házig, kerítésünk soha nem volt; &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;a sarki kocsma szépen épül. Anyám tereget, még nem vett&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;minket észre, háttal áll a sírásnak. Azt mondják szép kisfiú &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;vagyok. Ha egyszer gyönyörű leszek, anyámra fogok hasonlítani. &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;Majd apám vékonyka vállamra támaszkodik, összerogyok alatta,&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;megbotlik a lépcsőn, neki esik az ajtónak, mozdulatlan. Minden &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;olyan óriási lett körülötte. A szomszédok ablakaiban már égnek&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;a gyertyák. Feláll és elmosolyodik, mint ha csak játékból esett&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;volna el. Fogatlan szájában elkészül az éjszaka. Belefekszik az &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;ágyba, lábait felteszem. Zsebéből kiesik egy ötszázas, egy kevés &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;aprót még találunk mellé, miután kabátja zsebeit átkutatjuk. &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;Amikor anyám a szemembe néz, azt hiszem egy angyal vagyok. &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;Tenyerei közé veszi arcomat, ilyen szépen senki nem tud ölelni,&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;és csókja ma is lüktet homlokomon. Magához húz: - szeretlek &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;kisfiam. Fülembe suttogva gyönge hangja szólt. Karácsony este &lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;volt.&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;  </description>
<link>http://blog.poet.hu/furjanos/egy-este-margojara</link>
</item></channel>
</rss>

