metróra várva

lezárom a blogot és nyitok egy újat :))) ide többet nem írok :))) áhh, igen, vannak okai, de mindegy is.

szóval új blogom a fullyn blogja (tök megtetszett a név xD) mindjárt megalkotom :P

nutellás málna; eperbor; pár év;
forró szív; édes mosoly; energia dús ér
szerinted hiába?:
mint apró hippi madár kalitkába zárva
mikor rácsot fogva vágyakozik kifelé
olvasztja szíve telét; ketrecét
rángatja; halkan énekel – de nem néma
a vasszálak hidegek; köztük kettő széttart
két szárnya nyomán – ott máshogy fúj a szél:
átjárja ketreczárta testét

megteheted – mert megteheted – hogy nem vagy ott
mikor szárnyai messze viszik, túl a gáton, rácson

talán csak egy szó – vagy ölelés – volna
a madárka feléd szállna
s beleszőné szívedet – önmagáéval – a szabadságba

de megteheted – mert megteheted – hogy igen vagy nem
mert te már szabad vagy, de a madárka még nem

hullámzik önmagában, mint a tenger, ami nyeli a sós levegőt. hol fenn, hol lenn. nem tudja magába fojtani. a hullámzás kiül a szemeiben, az ujjbegyeiben tombol. a szívben. fojt és elernyed. az érzelmek hullámai csapnak össze előtte és dobják a felszínre vagy húzzák vissza a sötétbe. engedi sodorni magát, mint egy széttört hajó roncsai. a roncsok távolodnak egymástól. mégjobban szétzúzva azt, ami már amúgy is széttört.
felnéz. a hullámok csendesülnek a szemében. sóhajt.
ujjai a vízben játszanak. a víz hideg, de selymes. nem tudja pontosan, ő simogatja a vizet, vagy a víz őt. de megnyugszik a szíve.
ösztönösen érzi, valakinek szüksége van rá. benne hinni fog. el kell mondania, hogy szereti. és az idő sem változtat a tényen. sem a körülmények.
sem az érzelmi hullámok.

elég! ki akarok futni innen. el. messze. addig futni, míg erő van bennem. s a végén összeesni, hogy gondolkodni se legyek képes. se érezni. se fájdalmat okozni. se a más okozta fájdalomtól összerándulni.
védve lenni. biztonságban. ennyit szeretnék per pill. egy biztonságos helyet, ahova oda bújhatok. az egész énemnek egy biztonságot, egy támaszt. párolog a szív.
valamit, valakit, aki megvéd. valamit, ami megnyugtat, valakit, aki magához húz és a fülembe súgja, hogy minden rendben lesz, mégha fogalma sincs róla, vajon tényleg így lesz. hogy ne kelljen gondolkodnom. elég a mérlegelésből. szeretném, hogy valaki megmondja, mit tegyek. megtenném. szeretnék úgy bízni, hogy feltétel nélkül. tudok is, azt hiszem. mégha fájdalmat okoz is. lenyelném a könnyeket is.
egy biztonságot szeretnék. hogy a jeges szél ne érhessen el.
de bárhogy is lesz, könnyes mosollyal tűröm. enélkül az egészet hazugságnak mondanám. s szív begyógyul-e? ki tudja? az idő nem gyógyít!

kell az az utolsó csepp a pohárba, hogy elég legyen mindenből: a tétlenségből, a várakozásból, a félelmekből. egy pici csepp, és elszakadnak a szálak, kirobbant a két lap közé szorított helyzetből. csak menni kell ezzel a hévvel.
de fáj az az egy csepp.
kell az az egy csepp.
és olyankor dönteni kell. a döntés nehéz, következményekkel jár. de ha nem dönt, majd dönt helyette más, és akkor már nem lesz fellebbezés. a jog lezárul. akkor már tények lesznek és kijelölt út.
utolsó csepp. igaza volt. jogos volt. kellett, de fáj. lépni kell, mert van tovább.
az utolsó csepp, ami elég ahhoz, hogy megpendítsen egy ideget az agyban, a tenniakarás végigfut a testen és megmozdítja a lábat.
az átgondolt - túlgondolt - dolgok életbe lépnek. vagy lezárulnak.
a félelem hátramarad.
csak nehogy folytatódjon az agyalás azzal, hogy tenni kell valami, mert betelt a pohár.  ne legyen visszaesés.

az utolsó csepp lefolyik a pohár szélén... hagyd hogy tovább folyjon.