fevy blogja

Sziasztok! Látom szinte mindenki fent van, akiket szoktam látni esténként. A segítségeteket szeretném kérni. Írtam egy könyvet, egy romantikus drámát, az a címe: A balkáni szerető. Már csak a befejező rész hiányzik és az, hogy a szerkezeti hibákat kijavítsam. A kérdésem a következő: Meg tudná valaki mondani nekem, hogyan tudnám kiadatni úgy, hogy ne igazán keljen finanszírozni? Vagy ez képtelenség. Köszi mindenkinek puszi: Évi

Reggel, mikor kel a nap

én is már ébredezem.

De még csukva van szemem.

A másik oldalon tapogatok, de csak a falat találom

beleszippantok a levegőbe, a mellkasom lassan emelkedik

csukott szemem megtelik könnyel, s mikor kinyitom

túlcsordul, mint egy pohár víz a csap alatt.

Megint egy újabb nap, s te már nagyon régen túl messze jársz,

menekülsz a sors és a végzet elől.

Kerülsz mindent, mi hozzám köt

pedig mind a kettőnkbe az érzés megöl.

Gyenge vagy és futsz, futsz, rohansz a világban

Nem állsz meg, nem akarod, bármi is utolérjen

Pedig hidd el nekem, jobb ha hagyod, amit érzel add nekem

A szerelmed csak az enyém legyen!

Engedd a változást! Tanulj meg szeretni!

De senki, senki mást ne szeress, csak engem!

nem tudom a valóságot elfogadni nem akarlak felejteni

Varázs, bűbáj, hókusz-pókusz, most kell tőled szerelem!

-Shekyhez-

Eltelt már egy újabb év. Rentgeteget írtunk már ide, kik itt mondunk el mindent, ha fáj, vagy ha nem. Megosztottuk egymással a legféltettebb titkainkat is, ha még ködbe zárkózva is, de ezáltal jobban megismertük a másikat. Én köszönök szépen minden hozzászólást, sokszor ezek a hozzászólások tették jobbá a rosszabb napjaimat! millió puszi és azt üzenem az éterből nektek, hogy nagyon-nagyon Boldog Karácsonyotok legyen! Évi (Fevy)

Valahol messze távol

hózáporos sivatagos hullámon,

szelek szárnya sem éri őt utol

csak megy...megy előre, nem számít semmi sem ...tudom jól!

Csak magáért harcol, s mindenkit legyőz

Olyan ő, mint pára, s gőz,

hirtelen fellobban a semmiből,

majd gyorsan szertefoszlik, mint egy elveszett szerető..

Ő az! Igen, egy déli idegen

Messze távol jár, túl a havas hegyeken

Csak a csillagok tudják, hogy merre hol, hová viszi éppen útja

Szomorkás az éj, mert hozzám nem fogja újra.

Fújhatná a szél, adhatna neki csak egy löketet

Sodorhatná felém, mint egy isteni üzenetet

Szerethetne, ahogyan dér a fűszálat egy hajnali hidegben

De nem teszi, mert ő egy elérhetetlen idegen!

Árnyékként élek, mint egy denevér az éjszakában. Szeretnék a fényben pihenni, nyugalmat találni, de sosem fogok. Mert nekem nem lehet. Esélyek mindig is lesznek az életemben, de igazán boldog sosem leszek. Mellette boldognak éreztem magam és ez hiányzik, ez a leírhatatlan érzés: A boldogság! Hiányzik ez a balkáni őrült. Nagyon! Kéjesen lágy férfias hangja folyton itt cseng a fülemben. Ezt nem tudom kitörölni. Látom ahogy mosolyog két szeme, érzem, ahogy belém mar erős kezeivel, érzem ahogy közeledik, de sosem fog jönni! Fényképe a két kezem közt és én csak nézem őt. Látom, ahogyan rám mosolyog, emlékszem a pillanatokra, a félhomályra, a melegségre, érzem a lángot, de már csak bennem él. Hirtelen elkalandozom, szeretnék a karjaiban lenni újra, de ez csak egy fénykép. De beszélek suttogva hozzá, mintha a kép tudna felelni és egy könnycsepp kicsordul szememből. Aztán ismét pár könnycseppet ejtek, mert valami véget ért. Véget ért egy álom, melyben örökké akartam élni!