nagy fejek felettem fellegek hogy szóljanak a jelek nyissanak kaput a nővérek fehér köpenyben érkeznek beadják injekciós tűjüket nem kértem segítségüket csak elme állapotomról beszélnek csendben hogy ne halljam szavaik mégis elérkeznek tudatom ép hogy megértem infúziom bekötetett jel a számon csendben leszek jel az ágyam nem az én vágyam
aludjak mondtad kedves úgy ahogy szoktam mesélsz nekem éjszaka szivárványt álmodom csókodtol szendergem mély álomba zuhanok csak neked ébredek érzem mosolyod ahogy útra indítasz csak nekem fáj fák között lélegzem szeretlek kedvesem
arcomon a tegnap nyomai alkohol mámorba fulladt, halál jelszava sírat, felébreszt egy sikoly halucinált állapot két kezemmel tépem őszülő hajam, ágyam melege fagyos remegéssé ébred, itt a nővérek beadják a napi kegyes halált
Személyes