Fej-zűr

mert szívni kell
néha lőni is muszáj
s nyalni ha az repít fel
talán adni kéne jegyre
jobb lenne mindenki kedve
a gyönyörért már
most is fizethetsz
de ha egy helyütt lenne mind
kit a teste tart egyenesbe
ha kötelező lenne,
mégis számla nélkül menne
szó szerinti értelmet nyerne
az átbaszom az államot,
de így, csak az álom ott
s persze csere itt
de ha Johanna nővér
támogatást élvezne, nőne
a nép fizető kedve
addig marad az alkohol
azt hiszed örömet csihol
pedig ami finom, az drága
a kommersz meg csak
keserű ízt hagy a szájba
de legalább leállítja
a kerekeket kis időre
és addig sem látod
magad körül a sok szemetet
ahogy épp kilopják a szemedet,
de mi közöm ehhez már megint
majd jönnek újabb tudatmódosítók,
ezúttal vezető a nevük
észre sem vesszük,
hogy mindig ugyanaz a dal
csak az előadó más s a zaj
egy őz henyél
a belvárosban
nem kicsit
indokolatlan a kép
talán bevette a mesét
sikeres beetetés
jöhet a vágás, fejés
megjátszott ócska
népfelkelés
és itt vagy te
voltam szerelmes szeretőd
hogy aztán meg legyek idegen
élem a megkergült időt
hogy haladjak egyenesen?
szerelmes vagyok beléd
bár ma is veled pöröltem
s néha arcoddal a padlót töröltem
gyűlölni akarlak,
mert nem megy a felejtem
de ezt is csak itt, a fejemben
hisz nem létezel,
vagyis én neked
mégis hozzád megyek haza
ha kimenőt ad az otthon
szintén csak ott
mert itt nekem nem jár
azt mondták így a jó
rámzárták a termet
s a kulcsnak kijelöltek
egy egész kertet
majd lesz egy húsvét
s lesz sok hús-vér 
kik tojások közt meglelik
aznap jön majd el az én szabad napom
akkor már nem lesz
gyenge hozzám a társ-a-dalom

Egerek irányította, emberi világ,
hol patkányok terjesztik, a fertőző imát.
Hol vak a Látó és szóban hisz a néma,
ott az élet mindig, rothadóan léha.
Imákat mormolnak, hátha az majd segít,
nem is sejtik, hogy ez csak mosolyra derít.
Nem vagyok az ördög, csak a helytartója,
hogy magyarul is értsd, mi a mondandója.
A lelkedet akarom, a húsod most nem kell,
azt megkaptam már százszor, különféle testben.
Ismerem vágyaid, minden szenvedélyed,
elbújni előlem, sosem lesz esélyed.
Végül magad fogod majd, a szívedet kivágni
ezüsttálcára téve, a halálod kívánni.
Van is nálam egy kés, rajta áll a neved,
a mi kis játékunkban, sokat ér fejed.
Ha ostoba angyalod, sosem mutat utat,
e veszett világban, csak én lehetek Urad.

A túláradó gondolatok
bomlott vért szántanak
agykérgem barázdáiba.
Zavart vetnek, hogy
kitörést arathassanak.
Be vagyok zárva!
A koponyán keresztül
elektrosokkos impulzusokat
küldenek ellenem.
Feszültség van köztünk!
Belegondoltál már,
mi lesz, mikor találkozunk?
Ha kiölsz magadból,
ki fog megvédeni téged,
magamtól?

áthúz a tudat, megfájdul a fej
ez már megint nem az a hely
huzatot váltasz, vetül a kép
próba halált rajzolsz
ez hát a lét
rövidke álom, hosszú kényszer
pihenőre ítélve a hófehér térben
megannyi erény elfeledett bére
életet karcolsz a lüktető érre

Ott volt a lány, ledéren,
ott volt a gyönyörű lány, ledéren.
Ott volt a világ, a szemében,
ott volt a széthullott világ, a szemében.
Ott volt a düh, a szívében,
ott volt a forrongó düh, a szívében.
Ott volt a kés, a kezében,
ott volt a gyilkos kés, a kezében.
Ott volt a fiú, a szemétben,
ott volt a csalfa? fiú, a szemétben.
Ez voltam én, bár nem értem,
ott volt a vérem, s már nem éltem.