fclay blogja

Dolce Vita

 Becsomagoltad magad
egy konyakos meggy arany fóliájába,
s benn ülsz egy dobozban,
Körbevéve, biztonságban,
Magányosan, a társaságban,

Egy rád szabott helyen, békésen
Gondolkozva-várva szépen,
Ki fog majd kiválasztani,
Felemelni boldogságban.

 Nem hallom a szavad,
elbújsz bent,
Félsz, hogy bekerülsz,
Valaki édes-széles szájába
S elnyel majd valaki vágya.

A doboz majd kiürül,
De Te csillogsz kívül,
de benn a félelem,
arcodra tartósan kiül

a fehér érzelem,
„ nem rontja az élvezeti értéket”,
bár ha tőlem kérded,
kár egy aranypapírba rakni,
azt aki erre még nem érett

Mosolyoddal burkolt arany,
sztaniol burok, csillogóan fényes,
Kiválaszt majd úgyis az,
Kinek Te vagy az arany-Édes.

Ajka méz,
méhek zengenék körül,
zümmögő éneküknek örül,
mind aki néz

Arca sivatag,
Eltévedsz benne,
s keresed önmagad máris,
szeme benne csak az oázis

Nyaka tiszta forrás,
Csordultig telt, kristály
Kecsesen ívelő szár,
Megtestesült Királylány

Hetyke kis édes mellek,
Nem túl nagy, ott,
Most szólok, hogy szeretelek,
Titeket ketten, ahogy vagytok

Édes öle,
Csábító medence,
beleugrani volna jó,
Csókolni való

S kecses lába,
ahogy lép
az is szép,
de ölel vele körbe engem,
megszédití gyarló testem

S csillogó bokája,
fény az,
a napnak unokája,
úgy csillog rajt a lánc,
Vonzó formák öntvénye,
tegye testem önkénye
szerint magáévá,
legyen a vágyam törvénye,
míg átölel, s szorít még át,
Lehúz a vágy, s szerelmem örvénye.

Ez is egy rögtönzés, ha hibás, ha nem jön ki a rím, ha összevissza, azért van, nekem tetszik, hát bemásolom ide is.

Drog

Adj nekem még a szerből,
Kell, hogy hasson,
Kevés az alkalom,
testem láthasson,

Köss rá engem a tűre,
miben belémfolysz,
s bennem forró,
édes lázként tombolsz

Adj egy szippantást még,
parfüm csoda-világ,
mályva ízű illat,
tested add hát nekem át,

Tekerj egyet nekem is,
Élvezem, hogy bódít,
ahogy bőröd bőrömre csavarodik,
kárhozatra szólít,

Ne vonj el magadtól,
ne adj távolságot,
ne legyen köztünk semmi,
ne rontsd el az álmot,

Kellesz nekem, szenvedéllyel,
itt tartok.., meghasonlottam..,
nincs rá mód hogy kigyógyuljak,
hagyd hogy feléd nyúljak,

Itt tartok most,
leszálltam, a mennyek pora fölé,
helyem keresem ott,
hol szerelmed tesz engem: függővé.

Sajnálom

Látod már, hogy mi lett,
apró fadarabok remegnek a parázson,
szereted,
A forróság mellet is
hiába kívánom,
Akkor is szeretlek,
ha nem veszed észre,
mint hamu alatt, bükkfa
csendesen el-égé alant,
de kellesz-e eléggé,
s bocsátható-e a kaland,
mit tettem,
megtettem.
Nincs mentség, mi kihúz,
nincs válasz,
csak általad ejtett szó-túsz,
mit nincs mit megtárgyalni,
ha kemény vagy, és okos,
leülni velem, s megbeszélni,
volna ildomos...
de nem hagyod, hogy adjak esélyt,
tisztázzam magam,
Kérlek
egy szó,
Kérlek,
halld meg szavam,
Igazad van, ne érdekeljen,
holmi nyavalygós: ''kérlek'',
ne az legyen fontos amit én érek,
Csak azt halld meg,
azt az egyet,
Hogy most Tőled:
Bocsánatot Kérek.