„Némely metafizikai szóképet igazán különösen hatásosnak találtam. […] a ritmikai eszközök is érdekesek, ahogy jól érzékelhetően ellenpontozták a metaforák szürrealizmusát, melyek a szerző könyörületes lelkéből fakadó vogonitásra alapozódnak, és átszövik az egész versstruktúra gyökét, itt szublimálva, ott transzcendentálisa n, összességében pedig összhangra törekedve a másik alapvető kettősségével, míg az olvasó kifejező és életteli betekintést nyer a költemény mondanivalójába!" A blogot szerkeszti:
fclay
|
fclay blogja
|
|
|
Dolce Vita Becsomagoltad magad egy konyakos meggy arany fóliájába, s benn ülsz egy dobozban, Körbevéve, biztonságban, Magányosan, a társaságban, Egy rád szabott helyen, békésen Gondolkozva-várva szépen, Ki fog majd kiválasztani, Felemelni boldogságban. Nem hallom a szavad, elbújsz bent, Félsz, hogy bekerülsz, Valaki édes-széles szájába S elnyel majd valaki vágya. A doboz majd kiürül, De Te csillogsz kívül, de benn a félelem, arcodra tartósan kiül a fehér érzelem, „ nem rontja az élvezeti értéket”, bár ha tőlem kérded, kár egy aranypapírba rakni, azt aki erre még nem érett Mosolyoddal burkolt arany, sztaniol burok, csillogóan fényes, Kiválaszt majd úgyis az, Kinek Te vagy az arany-Édes. |
|
|
|
|
Búcsú Látod?
Ide jutottunk…
Kár volt eldobnunk a holnapunk.
Sajnáljuk?
Még tehetjük…
Ha a múltban vájkálunk..
Most?
Üres, s válasz nincsen…
Eltemetve minden kincsem…
Jövő?
Együtt, vagy külön..
Szépreményű múltfakadó öröm..
Vége?
Bármikor.. ha kell, igen…
De nem feledlek.. halld:
Hogy
Dobog még a szívem,
Neked.
|
|
|
|
|
Megtalálod-e magad;
a szeretetet,
ha a kandalló melegét,
átérzed csontodban, ha kint kemény a fagy
S átjárja-e szeretet- tested andalgó lelkét
Ott belül, ,
S szereted-e magad, most ahogy vagy?
Fogadod-e a meleget, mit ad a tűz,
Elveted-e, eldobod.
Mert hiú vagy,
Vagy túl erős a láng, túl messze űz,
s inkább marad a hó, a jég, s a fagy
Ebben élsz, lakozol.
Vagy. Kihunyt a tűz?
Kérdezed, vagy kérdezem,
mindegy, egyre megy,
Nekem,
Neked egyetlen válasz,
egyenlőtlen, lehet nálam, de más nálad,,
Sima, olcsó és száraz,
Számító, olcsó, kis rohadó arcú
Végtelen pofátlan aljas kis álarc. Vagy. |
|
|
|
|
|
Ajka méz,
méhek zengenék körül,
zümmögő éneküknek örül,
mind aki néz
Arca sivatag,
Eltévedsz benne,
s keresed önmagad máris,
szeme benne csak az oázis
Nyaka tiszta forrás,
Csordultig telt, kristály
Kecsesen ívelő szár,
Megtestesült Királylány
Hetyke kis édes mellek,
Nem túl nagy, ott,
Most szólok, hogy szeretelek,
Titeket ketten, ahogy vagytok
Édes öle,
Csábító medence,
beleugrani volna jó,
Csókolni való
S kecses lába,
ahogy lép
az is szép,
de ölel vele körbe engem,
megszédití gyarló testem
S csillogó bokája,
fény az,
a napnak unokája,
úgy csillog rajt a lánc,
Vonzó formák öntvénye,
tegye testem önkénye
szerint magáévá,
legyen a vágyam törvénye,
míg átölel, s szorít még át,
Lehúz a vágy, s szerelmem örvénye.
|
|
|
|
|
|
Hajnal
Félolmós, nehézség
Dupla lett a paplan,
Lenyom az ébredő ég,
Takaró nyomokban,
Nyakamban,
Szégyen e késő,
Durran a hajnali fény,
Szemembe véső
Sugár a napból,
Szonettet szaval.
Szavaival agyamba mar,
Duma csak a hajnal,
Hogy szép,
Nekem még éj kék,
Panasz most még,
Dundi párna fejemen,
Hagyj aludni Istenem,
Nézz rám: megtörtem.
Legyen véleményed,
Este, reggel, egy szemle
Lassan csukódik újra,
E szem, le.
|
|
|
|
|
|
|
Vers