farao blogja
Őrületem
Hogy az élet mit
hoz, nem kérdés, olvasol
a sorok között.
Ma sötét nap ért
utol, mint horgászt a hal
nélküli remény.
Ma megengedett
elfutnom futás utá-
ni vágyam elől.
Ma őrületem
egyre erőszakosabb
nyugalommal jár.
Még nem tudom, ki
hibás, korom-lovon fu-
tó halálomért.
Születésed-kór
Születésedkor
még nem érted, hogy ez egy
álomutazás.
Már rég magadra
lelnél, ha segítőid
cserben hagynának.
Csak sütés után
derül ki, milyen anyagból
gyúrtak össze.
A végsőkig el-
hanyagolt lélek egy nagy
lélegzetet vesz.
Kalandos utunk
csupán egy lépés örök
fiatalsághoz.
Ha ütnek, fényes...
Ha ütnek, fényes
válasz a hű mosolyod
forrása legyen.
Ha siratnak, adj
megnyugvást, nem mentél el,
maradtál, mégis.
Egyre nehezebb
köveket pakolsz térdig
rogyott utadra.
Arcod derűje
ne az ostobák bamba
csillaga legyen.
Hamis hangokat
már a vájt fülűek sem
ismerhetnek fel.
Béklyóidat már
jó ideje önkéntes
örömmel hordod.
Ma még sejtésed
sincs, a próféciák hogy
válnak valóra.
Utas-tér
Menesztő síp robbantja az időt.
A még futók között utolsó
a holdvilág.
”Záródnak az ajtók!” A vonat
ellentmondást nem tűrően
elindul…
Egykezes másodpercek
zakatolnak,
teszi dolgát a
kerék,
felturbózott
álommotor
hajt.
Gyerekzsivajba
mártott
az
utastér,
rájuk pisszeg
a közöny…
beletörik foga
a türelemnek.
Kivilágítatlan
csendből
beszédül
a szegénység,
értetlenül fejét rázza,
mint fejszét;
éberen
alszik…
Ütve fúrják az eget.
Feszengve nyi-korog az etetni
vágyó gyomor,
egy cipő feláll, magára
hajítja bátortalan
árnyékát,
kopog,
az ablakon istenek
orra vére,
megered a kosz,
liánként hajt a sínek
közé.
Elgázolják,
ezer darabjai beborítják
a fákat.
A közeli erdőből
suttogó királyleány
kéredzkedik fel,
száraz
lábain
penésznyomok,
mocsár-zöldek,
tengerfeketék.
Remeg,
mint aki fél.
A kalauz tépett
uszályán
tapos,
megszánja,
a ruhafoszlányok
alól
megriadt
galambpár repül…
Út végén meleg cipó sül,
illatfelhők mögül a nap is
kiül.
Megérkeztünk,
belső a mosoly.
Cseppenként
Cseppenként adott
mérget nevezd el józan
politikának.
Bocsánatos bűn
lompos tévedésünk be-
dobni horognak?
Igazak álmát
fegyverropogás zárja
hosszan rövidre.
Szent Koronánkhoz
kapcsolódó a magyar
föld ősi jussa.
Felhőtlen égből
zűr-zivatar-ostor, mint
dobpergés csattan.
Csalóka esti
fények megszédült bábok
ezreit vonzzák.
Feneketlen kút
a tiszta Éjből ki-mert
múltat taposni.
Hány zsebkendőbe
csomagolható taknyos
kis országunk, ma?