Ariella kicsit másképp
Ariella kicsit másképp
Ariella Tebord egy fiatal lány, aki nevelőszüleivel egy kis faluba költözött, ahol régebben is éltek néhány éves koráig. Érkezésük másnapján Ariella már iskolába is ment a nagypapája régi kocsijával. Elég régi volt már és ódivatú, de nagyon beleszeretett. Mikor leparkolt az iskola előtt mindenki őt nézte.
-Szia! Te vagy Ariella Tebord ugye?
-Szia! Csak Ariel!
-Én Herold vagyok. Megmutassam merre lesz órád?
-Megköszönném.
Herold egészen az ajtóig kísérte, majd megbeszélték, hogy az ebédlőben találkoznak.
-Szia Ariel! -intett neki Herold.
-Sziasztok!
-Szia Ariel! Ülj csak le! Én Igor vagyok.
-Én Leona. Gyere közelebb!
A lányok elkezdtek beszélgetni.
-Leona ki az a három fiú azzal a lánnyal? Olyan furcsán néznek ki.
-Ők a Fuller testvérek. Valóban nagyon furcsák. Nem beszélnek senkivel csak a testvéreikkel. David, James, John és Mary. Ő az ötödik-mutatott az éppen bejövő fiúra. Ő Edward Fuller. Az iskola leghelyesebb pasija, de tényleg senkivel nem beszél.
Edward elment mellettük és mikor leült testvéreihez Arielt nézte.
-Ne haragudjatok, de mennem kell, mert biológiaórám lesz.
-Rendben.
Még elment az iskola titkárságára, mert le kellett adnia néhány papírt. Mikor bement a terembe a tanár már ott volt.
-Jó Napot Tanár úr!
-Szia Ariel! Kérlek ülj le Edward mellé.
Ariella leült a fiú mellé, de a fiú elhúzódott. Az órán viszont a lányt bámulta és mikor kicsengettek hirtelen felpattant és eltűnt. Ariella egy ideig csak nézett utána, majd kiment és a parkolóban meglátta Edwardot, amint őt nézi a parkoló másik végéből. Másnap az ebédlőben nem látta Edwardot. Biológia órán is egyedül ült. Egy teljes hétig nem volt iskolában. Hétfőn azonban mikor bement a terembe meglátta, hogy a fiú ott ül a helyén. Félve ült le mellé. Nézték egymást pár másodpercig majd Ariella elfordult és kicsit alrébb húzta a székét.
-Szia! Ne haragudj! Eég bunkó voltam a múlt héten. Edward Fuller vagyok. Te Ariel vagy ugye?
-Igen.
-A mai naptól kezdve elkezdjük a páros feladatokat. Ma folyadékokt cseppentek minden csoportnak három üveglapra és el kell döntenetek, hogy a három folyadék közül mit láttok. Kezdjétek!
-Először te nézz bele! -tolta oda a mikroszkópot Edward.
Gyorsan végeztek, így ők már el is mehettek. A folyosón sétáltak együtt és beszélgettek.
-Miért költöztetek ide ha nem titok?
-Mert a nevelőanyám édesanyja beteg lett nagyon és őt kell ápolni.
-Értem.
-Te kontaktlencsét hordassz?
-Nem. Miért?
-Csak mert a múlt héten sötétebb volt a szemed.
-Nem hordok kontaktlencsét csak...csak...-megfordult és elment. Ariel nézett utána, majd elment a tornaórára, ahol éppen röplabdáztak és ő fejbeverte Heroldot a labdával.
-Jaj ne haragudj!
-Semmi baj Ariel!
-Olyan ügyetlen vagyok.
-Semmi baj.
Mikor kicsengettek átöltözött és a kocsijához ment. Észrevette, hogy a parkoló másik végén Edward megint őt nézi. Elfordult, hogy kinyissa a kocsiját, de ekkor dudálásra lett figyelmes. Megfordult és az egyik évfolyamtársa hajtott felé a kocsival. Ariella megijedt és csak állt miközben a kocsi egyre közelebb sodródott hozzá. Edward hirtelen ott termett és lenyomta a földre. A kezével megállította a kocsit, de a testével benyomta Ariella autójának hátulját. Dermedten nézték egymást, majd Edward hirtelen elszaladt. Ariella csak ült a földön és bámult maga elé.
-Ariella!
-Jól vagy?
-Hívjátok már az orvost!
Odaszaladtak a többiek. Ariellát bevitték a kórházba kivizsgálásra és odavitték az évfolyamtársát Nicolast is, aki mindvégig csak bocsánatot kért, amiért majdnem elütötte.
-Szia Ariella! Jack Fuller vagyok. Megjöttek az eredmények. Semmi bajod az ijedtségen kívül. Nagy szerencséd volt, hogy a kocsi a kocsid hátuljának ütközött és nem neked.
-A kocsim hátuljának?
-Nem emlékszel rá? -kérdezte a mellette álló nevelő apja.
-Biztosan a sokk miatt nem tiszta neki még.
-Hazamehetek?
-Igen. Csak ma pihenj jó sokat.
-Majd én ügyelek rá Jack.
-Remek. Akkor sziasztok!
-Viszont Látásra!
Wilhelm elment a kocsiért és mikor Ariella a kijárat felé indult meglátta, hogy Dr. Fuller Edwarddal beszélget. Gyorsan visszalépett a fordulóba és várt hátha elmennek, de Edward ott állt vele szemben.
-Szia!
-Szia!
-Jól vagy?
-Igen. Hogy csináltad?
-Mit?
-Messze voltál tőlem és hirtelen ott teremtél és még a kocsit is a kezeddel állítottad meg, míg az enyémet a testeddel nyomtad be.
-Tessék? Szerinted én a puszta kezemmel képes lennék ilyesmire? Elég furcsa, hogy megmentettelek és még meg sem köszönöd, de fantáziálni azt már tudsz.
-...Köszönöm...én csak...Ne haragudj!
-Nem haragszom.
-Most mennem kell. Wilhelm már vár rám.
Egész este ezen gondolkozott. Másnap az egyik lány az asztalnál felvetette hogy rendezzenek olyan bulit, ahol tudnak szellemet idézni csak vigyázni kell, mert a vámpírok hamar meghalják és mivel gyorsak és erősek egyből ott teremhetnek, így fokhagymát is hozzon az aki a bulira megy. Ariella ezen elgondolkodott és informatika órán rákeresett a vámpírokra. Edwardra gondolt. Talán ő is vámpír. Biológia órán Edward nem volt ott. Azt kellett megnézniük, hogy kinek milyen a vércsoportja. Mikor a negyedik ember szúrta meg magát Ariella meglátta a vért és érezte a szagát. Majdnem elájult, de a Tanár megfogta.
-Pár perc és vissza jövök. Addig folytassátok, de csak óvatosan. Elviszem Arielt az orvosiba.
Mikor kikísérte meglátta Edward őket.
-Ariel! -odaszietett.
-Edward? Nem jöttél órára.
-A titkárságon voltam. Elnézést. Mi történt Ariellel?
-Vért vettünk az órán és ő rosszul lett.
-Elviszem én az orvosiba. Menjen csak vissza az órára!
A Tanár megköszönte és elment, de ekkor a lány elájult.
-Ariel! Ariel!
A lány kinyitotta a szemét és felült.
-Jobban vagy?
-Igen. Köszönöm.
Mikor felállt kicsit megszédült.
-Valóban jól vagy ezt én is látom. Gyere! Elviszlek az orvosiba! -mikor hozzáért a kezéhez Ariel hirtelen elhúzta.
-A kezed...olyan hideg a bőröd...
-Bocsi. -a karjánál fogta meg, hogy ne érjen hozzá a hideg bőre. Az orvosiban megitatták őt és lefektették néhány percre. Mikor jobban lett kiment az orvosiból. Edward az ajtó előtt várta.
-Na hogy vagy?
-Már semmi bajom.
-Örülök.
-Én is. Most megyek. Szia!
-Ne! -fogta meg karját. -Csak nem képzeled hogy miután olyan rosszul voltál hagylak csak úgy elmenni, egyedül.
-Jól vagyok.
Edward a kocsija felé tolta a lányt, aki megbotlott és elesett, de Edward megfogta.
-Ismét a karjaimban.-mosolygott.
-Nagyon vicces! Engedj el! Mi lesz az én kocsimmal?
-Majd James elviszi hozzád.
Tudta, hogy nincs más választása így beült Edward kocsijába és elindultak. Az úton csendben ült. Mikor elértek hozzájuk megköszönte, hogy hazavitte őt, majd kiszállt a kocsiból.
-Holnap találkozunk?
-Az órán biztosan.
-Rendben. Szia! És pihenj csak.
-Ne aggódj! Szia!
Egy óra múlva ott volt a kocsija a házuk előtt. Együtt vacsorázott a nevelőszüleivel, majd felment aludni. Másnap reggel találkozott Edwarddal, de csak messziről látta a parkolóban. Ebédnél Leonaval és Heroldékkal ült. Csendes volt és Edwarddal nézték egymást.
-Ariel jól vagy? -kérdezte Igor.
-Igen. Köszönöm.
-Edward Fuller téged néz. Mintha fel akarna falni.
-Felfalni?
-Igen.
Ettől a gondolattól hirtelen elborzadt.
-Most mennem kell biológia órára. Majd találkozunk. Sziasztok! -felállt és gyorsan kiment az ebédlőből. Biológia órán leült Edward mellé.
-Szia!
-Szia!
-Hogy vagy?
-Kösz jól.
-Valami baj van?
-Csak nem értem a hangulat ingadozásaidat. Szedsz valamit?
-Nem. Nem értem miről beszélsz.
-Egyszer kedves vagy máskor pedig dúrva.
-Most azt hiszem próbálok kedves lenni.
-És reggel? Reggel még csak oda sem köszöntél pedig mellettem mentél el.
-Nézd én nem az vagyok akinek hiszel.
-Hát mi vagy?
-Én nem vagyok jó. Én nagyon gonosz és rossz vagyok.
-Ez hülyeség. Csak ezt akarod elhitetni mindenkivel, de fölösleges erről vitatkoznunk.
-Sajnálom. Én csak...
-Sziasztok gyerekek! Sajnálom, hogy csak most közlöm, de nekem is nemrég szóltak, hogy kirándulni megyünk. Megnézünk egy növénykiállítást.
A többiek éljeneztek.
-A párok egy buszba szálljanak és egymás mellé ha kérhetem, mert csoportos feladat lesz. Először is kiosztom ezeket a lapokat és a zacskókat. Ezeket a növényeket kell összegyűjtenetek. Amelyik csoport jól válaszol a tagjai jó jegyet kapnak.
Ariel leült egy helyre az ablak mellé. Edward mellé ült.
-Szóval ismét együtt kell dolgoznunk?
-Igen.
-Egyébként miért költöztetek ebbe a kis faluba?
-Ez hosszú.
-Van időnk. Szóval...?
-Wilhelmnek megszűnt a munkahelye, így új állást keresett, de közben meghalt Katy édesapja és ráhagyta a mostani házunkat. Gondoltuk ide költözünk és keresünk valami állást Wilhelmnek, aki egy itteni barátja segítségével most itt dolgozhat.
-Értem.
-Megérkeztünk. Menjetek csak be és két óra múlva itt találkozunk. Addig gyűjtse össze minden csoport a húsz növényt!
Elindultak. Egy ideig együtt mentek, de Edward hirtelen mérges lett.
-Nem gondolod hogy külön több sikerrel járnánk! Te menj erre tovább én megyek arra. -megfordult és már el is ment. Ariel pedig folytatta az út mentén. Mikor ő készen lett a buszhoz ment, mert nem tudta mennyi idő lesz még. Igor egy hosszú gilisztát lógatott egy botról.
-Nézzétek mekkora kukacom van! -mondta hangosan amin a többiek nevettek. Ariel úgy gondolta még van egy kis idő, így elment még sétálni egy kicsit. Mikor visszament azt látta, hogy nincs ott a busz. Rájött hogy már elmentek nélküle. Leült a padkára és a térdére könyökölt.
-Te is itt maradtál?
Ariel megijedt.
-Edward?
-Elmentem még, hogy megnézzem az anyám kedvenc növényét, de nem találtam és most láttam, hogy elment a busz. Aztán megláttalak téged.
-Remek. Azt csak észreveszik, hogy ketten maradtunk itt.
-Biztosan.
-Azt hiszem én mindent összegyűjtöttem. Gondolom te is.
-Minden megvan.
-Rendben. Mitől van, hogy most megint világosabb a szemed, mint az előbb volt? Vald be nyugodtan, hogy kontaktlencsét hordassz.
-De nem hordok.
-Ezt nem kell szégyelni. Emiatt nem kell hazudnod.
-Nem hazudok.
-És a hangulatingadozás? Mit szedsz?
-Túl sokat kérdezel.
-Látod? Te mindent tudni akarsz, de ha én kérdezek bezárkózol. Miért? Én tudom hogy nem vagy ilyen.
-Semmit nem tudsz. Egyáltalán nem tudod ki vagyok. Ezért mondtam, hogy okosabb lennél ha messziről elkerülnél.
-Ugyan miért? Mert te vagy a gonosz?
-Igen. Nagyon rosz vagyok. Valóban okosabb lennél ha...
-Tudod mit? Ne folytasd! Nem érdekel miért hazudozol, de talán többet tudok mint gondolnál!
-Tessék?
Leparkolt egy autó és kiszállt belőle a tanár.
-Jaj gyerekek gyertek! Hol kóboroltatok mikor elindultunk?
-Mi csak ellenőriztük, hogy minden megvan e.
-Helyes, de legközelebb jobban figyeljetek.
-Úgy lesz Tanár úr!
Az iskola előtt megbeszélte Leona-val, hogy elmegy vele a városba ruhát venni a nagynénje esküvőjére. Hazament, átöltözött és már jött is érte Leona.
-Szia!
-Sziasztok!-Ariel meglepődött, hogy jött az egyik évfolyamtársuk is.
-Jött Olga is. Remélem nem baj.
-Nem dehogy. Örülök, hogy megismertelek.
-Én is.
Bementek az egyik alkalmi ruha boltba.
-Lányok én most elszaladok veszek valamit anyukám születésnapjára. Ma van a születésnapja, de a faluban nem találtam semmi nekivalót.
-Rendben. De találj vissza! Másfél óra múlva találkozzunk a két sarokkal feljebb lévő étterem előtt.
-Ott leszek. Jó ruha vásárlást lányok.
-Köszi.
Sok boltot végigjárt. Az utca kihallt. Egy kis bolt még nyitva volt és vett egy szép karkötőt a nevelőanyjának. A bolt másik ajtaján ment ki, de nem tudta merre van. Elindult egy utca felé, de meglátott két férfit felé tartani, így megfordult és visszafelé ment, ahol már három férfi közeledett felé.
-Szia!
-Láttunk a boltban.
-Szereted az ékszereket?
Körbeállták.
-Gyere velünk!
-Csak szórakozni szeretnénk.
-Nagyon dögös vagy.
-Engedjetek el!
-Ugyan már...
-Na gyere akkor hozzám. Nem lakom messze.
Ekkor kerékcsikorgást hallottak. Edward kiugrott az autóból.
-Szállj be Ariel!
A lány beült az autóba és Edward elkergette a fiúkat.
-Miért hagytad ott a lányokat?
-Csak ajándékot vettem Katy-nek. Követtél?
-Nem.
Megálltak egy autópihenőnél ami teljesen üres volt csak egy telefonfülke árválkodott a szélén és egy mosdó.
-Vigyáznod kell magadra!
-Honnan tudtad hogy ott vagyok? Követtél igaz?
-Nem. Illetve...amíg a lányokkal voltál igen aztán azt hittem gyorsan visszajössz de másik kijáraton távoztál. Megéreztem az illatod de csak távolról, aztán hallottam azoknak a fiúknak a gondolatait már messziről is. Így tudtam merre vagy és...
-Várj! Azt mondtad hallottad a gondolatait.
-Igen.
-Szóval te olvasol mások gondolataiban?
-Igen. Belelátok mindenki fejébe, de a tiédbe nem.
-Szóval valami nem jó nálam odabent?
-Te hallod is amit mondassz? Épp azt mondtam hogy olvasok mások gondolataiban te meg azt mondod hogy valami baj van veled?-nevetett.
-Köszönöm, hogy segítettél.
-Szívesen. Vigyázz magadra! Szeretnék kérdezni valamit.
-Tessék?
-Az iskolánál még azt mondtad talán többet tudsz mint gondolnám. Mire gondoltál?
-Ezt muszáj most...?
-Igen.
-Az interneten kutakodtam egy kicsit. Megtudtam mi vagy. Elképesztően gyors és erős, a szemed színe változik és jéghideg a bőröd. Edward hány éves vagy?
-17.
-Mióta vagy 17?
-Jó ideje.
Ariel kiszállt a kocsiból.
-Szóval szerinted mi vagyok? Mond ki hangosan! Hallani akarom! Mond!
-Vámpír...
Edward megfogta a kezét és az erdő felé vonszolta.
-Hova viszel?
-Majd meglátod!
Bementek az erdő közepére.
-Mit akarsz most tenni?
Edward levette a pólóját és kiállt a napra.
-Ezért nem megyünk napra és nem szeretjük a napot.
-Hű. Úgy fénylesz mint az arany. Gyönyörű.
-Ariel én veszélyes vagyok. Öltem már embert is és félek hogy téged is bántani foglak.
-Bízom benned.
-Nem kellene.
Kifeküdtek a fűbe. Edward átkarolta Arielt, aki odabújt hozzá és beszélgettek. Majd Edward megfogta Ariel kezét a hátára rakta a lányt és gyorsabban futott mint egy versenyautó. Fáról fára ugrott iszonyú gyorsasággal. A kocsinál lerakta Arielt aki mereven bámult rá.
-Jól vagy?
-Azt hiszem igen.
-Hoztam neked szendvicset. Egyél!
-Te...te mit eszel?
-A mi családunk a vámpírok vegetáriánus csoportjába tartozik, mert mi nem eszünk emberi vért csak az állatokét.
-Értem.
Beszálltak az autóba és beszélgettek amíg el nem értek Arielék házáig.
-Most jobb ha megyek, mert már lassan sötétedik. Majd holnap találkozunk az iskolában.
-Rendben. Jó éjt!
-Jó éjt!
Ariel bement a házba és beszélgetett a nevelőszüleivel. Este a szobájában nézte a tv-t, amikor neszt hallott. Az ablakhoz nézett éa Edward ott állt előtte.
-Megijedtél?
-Igen. Az ablakon jöttél be?
-Igen.
-Gyakran mész be ablakokon?
-Csak az elmúlt néhány hónapban és csak hozzád.
-Ezt hogy érted?
-Nem csak nappal vigyázok rád. Éjjel is itt vagyok melletted. Imádom nézni ahogy alszol. Olyan mámorító.
-Szóval leskelődsz utánam?
-Azért remélem megbocsátasz.
-Azt hiszem igen.
-Most maradj nyugodt és mozdulatlan. Már nagyon régen várok erre. -egyre közelebb hajolt a lányhoz. Először csak végighúzta állást a lány nyakán, arcán majd megcsókolta. Furcsa bizsergést érzett a lány és libabőrös lett, de Ariella visszacsókolt, de egyre hevesebbek lettek.
-Álj! -szólalt meg Edward és felállt az ágyról.
-Ne haragudj!
-Nem rád haragszom Ariel! Magamra. Ha folytattuk volna biztos nem tudtam volna uralkodni magamon és lehet hogy bántottalak volna azt pedig nem élném túl.
Leült a lány mellé az ágyra és beszélgettek, majd egymáshoz bújva feküdtek. Ariel elaludt miközben átölelte Edwardot. Mikor felébredt felült és látta hogy Edward ott ül a székén.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt! Már voltál otthon?
-Igen. Át kellett öltöznöm.
-Valóban.
-A szüleid már elmentek. Eljössz ma velem az iskolába?
-Igen.
Közelebb lépett és megcsókolta Arielt.
-Már nem zavar az illatom.
-Még mindig függő vagyok, mert már nem létezem az illatod nélkül és még mindig nagyon vonz, de kezdek rá immunis lenni. Így könnyen át tudlak ölelni és megcsókolniamikor csak szeretnélek.
-Akkor....
-Akkor mehetünk az iskolába.
-Igen.
Mosolyogva elindultak.
Az iskolánál Edward kiszállt és kinyitotta a másik ajtót. Minden tekintet rájuk szegeződött. Mikor Ariella is kiszállt még inkább nézték őket.
-Mindenki minket néz.
Edward átölelte Arielt és úgy mentek az iskola felé.
-De csak azért mert irigyelnek, hogy ilyen csinos barátnőm van. -mosolyogtak. Edward a teremig kísérte őt.
-Óra után találkozunk.
-Rendben. Szia!
-Szia!
Ariel bement a terembe és utána ment be Herold, Leona és Igor.
-Ariel!
-Hogy vagy?
-Sziasztok! Köszönöm jól vagyok. Ti?
-Mi is.
-Te és Edward együtt vagytok?
Edward épp ekkor lépett be a terembe.
-Bocsánatot kérek, de egy percre el kell rabolnom Arielt.
-Edward mi a baj?
-Láttam a fejükben, hogy azonnal meg fognak rohamozni a kérdéseikkel.
-Tagadjam le hogy együtt vagyunk?
-Nem. Dehogy. Ez engem nem zavar. Sőt. Szeretlek. Mindennél jobban és nem bánom ha ezt más is megtudja. Csak vigyázz a titkunkra.
-Ígérem nem mondom el senkinek. Van valami amire még vigyáznom kell nehogy rosszat mondjak vagy máshogy mint te?
-Úgyis meglátom a fejükben hogy mit mondtál.
-Igaz. Akkor megyek mert rögtön becsengetnek. Szia!
-Szia!
Bement és mindenki őt nézte.
-Ariel akkor most ti tényleg együtt vagytok?
-Igen Leona. Össze jöttem Edward Fuller-al.
-Milyen mázlista vagy. A suli leghelyesebb pasija.
-Nekem ez nem tetszik. Szerintem nagyon furcsa.
-Szerintem is. Heroldnak igaza van. Mintha eltitkolna valamit.
-Nézzétek! Leona velem örül, de ti is a barátaim vagytok, így arra kérlek téged is Herold és téged is Igor, hogy örüljetek velem és nem titkol el semmit. Higyjetek nekem.
-Ha te mondod.
-Mindenesetre gratulálunk.
-Reméljük boldog leszel vele.
Az óra végén mikor kiment a teremből Edward ott várta.
-Szia!
-Szia!
-Látom valóban megrohamoztak.
-Igen.
-Köszönöm, hogy megvédtél.
Ariel ránézett és mosolygott. A többi óra után nem találkoztak, mert messze voltak az épületek. Az ebédlőben találkoztak a pultnál.
-Hogy telt a napod?
-Kérdések zuhatagában, de jól.
-Akkor jó.
-Neked.
-Nekem átlagosan. Ha szeretnél ülj a barátaiddal egy asztalhoz. Én nem akarok oda ülni, mert nem szeretnénk egymáshoz közel kerülni. Látom hogy ők sem hozzám én sem hozzájuk. Szóval én elvagyok James-ékkel is.
-Nem zavarna?
-Nem. Menj csak!
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Egy órán át beszélgettek, míg végül Edward odament hozzájuk.
-Elnézést, de azt hiszem nemsokára indulnunk kéne Ariel!
-Igazad van. Bocsánat, de elbeszéltem az időt. Hát akkor majd beszélünk legközelebb. Sziasztok!
-Sziasztok!
Edward átrakta kezét Ariel vállán és úgy mentek a kocsihoz. Persze megint mindenki őket nézte. Beültek a kocsiba és elmentek.
-Arra gondoltam hogy holnap átjöhetnél hozzánk. Van kedved?
-Mármint a Fuller házba?
-Igen.
-Biztos hogy jó ötlet? Úgy értem mi lesz ha nem leszek nekik szimpatikus.
-Inkább azzal foglalkoznál hogy egy fél tucat vámpír közé viszlek.
-Azzal nincs gond.
Elbúcsúztak egymástól. Mikor a szülei hazajöttek közölte, hogy a Fuller-ékhez megy. Szülei nem akarták elengedni, de végül mégis beleegyeztek. Az éjszakát most egyedül töltötte. Másnap reggel azonban csengettek.
-Ez biztos Edward! -szaladt kinyitni az ajtót.
-Szia!
-Szia! Gyere be!
-Jó Reggelt Mr. Tebord! Mrs.Tebord! Edward Fuller vagyok.
-Valóban a családodhoz mentek?
-Igen. De ígérem vigyázok rá és kora este haza hozom.
-Ajánlom is!
-Érezzétek jól magatokat.
-Köszönjük.
Mosolyogva beszálltak a kocsiba.
-Ti az erdőben laktok?
-Itt magunk lehetünk és nem kell félnünk, hogy valaki észrevesz.
-Logikus.
Edward ajtót nyitott neki.
-Hű. Milyen világos és tágas minden.
-Igen. Gyere a többiek fent vannak.
Mikor beléptek a szobába már oda is ment mindenki.
-Szia Ariel!
-Jó Napot! Sziasztok!
-Ő az anyukám Emi, apuval már találkotál ők pedig Mary, James, John és David.
-Örülök hogy végre eljöttél hozzánk.
-Én is.
Mary olyan mérges lett hogy összetörte a kezében lévő poharát.
-Valami rosszat mondtam?
-Ez nem jó. Mindannyiunkra veszélyes.
-Ígérem nem mondom el senkinek.
-Ugyan már! Rólatok beszél az egész iskola és a város szerinted nem fognak kérezősködni. Milyen naív vagy.
-Most már elég Mary!
-Én...
-Gyere Ariel! Körbevezetlek.
-Megyek.
Ariel csodálkozva nézett körül, mert nagyon szépnek találta a házat.
-És ez az én szobám.
-Szép szoba. Hol az ágyad?
-Nincs szükségem ágyra, mert nem tudok aludni.
-Soha?
-Soha. Ezért nézlek minden éjjel téged.
-Értem. Mi ez a zene?
-David megérezte az illatod. Neki a legnehezebb, mert ő még csak három éve ilyen. Ilyenkor mindig zenét hallgat és az megnyugtatja.
-Azt hiszem jobb ha én most elmegyek. Kérlek vigyél haza!
-Hiszen csak most jöttél.
-És összeveszett miattam a családod.
-Nem is.
-Mary utál, David nem mer kijönni a szobájából Emi pedig ideges hogy ezek történtek.
Edward megfogta a kezét és közelebb húzta.
-Ne foglalkozz velük.
-De...
Mélyen a lány szemébe nézett.
-Edward nem félek tőled.
-Jobban tennéd ha félnél.-megfogta hátára tette és kiugrott vele az emeletről. Mikor leértek a földre futott az erdőbe és felmászott egy nagyon magas fára. Ariel csak csodálkozott.
-Gyönyörű.
-Tudtam hogy tetszeni fog. Mire gondolsz?
-Jelenleg arra, hogy mégis megijedtem. Ilyenkor félek, hogy lefejelek egy fát vagy hasonló.
-Vigyázok rád!
-Tudom.
Ültek a fa tetején és beszélgettek. Arielnek korgott a hasa. Edward szó nélkül a hátára tette és visszamentek a házba.
-Hát visszajöttetek?
-Igen.
-Ariel ne haragudj a délelőtti vita miatt én csak...
-Semmi baj.
-Viszont Arielnek ennie kellene valamit. Vettél neki valamit ugye?
-Jaj persze. Nem tudtam mit szeretsz, így vettem többféle dolgot.
-Köszönöm, de miattam igazán nem kellett volna. Tudom hogy önök úgysem esznek soha ilyen ételt, így csak pénzkidobás.
-Abban bízunk hogy gyakori vendég leszel.
-Gyakori?
-Igen. Végre Edward talált magának egy csinos okos lányt.
-Köszönöm. -elpirult és Edwardra nézett, aki magához ölelte és megpuszilta a fejét.
-Mit szeretnél enni?
-Valóban köszönöm, hogy gondoltak rám is és vettek nekem egy csomó mindent.
-Főztünk neked Mascarpone levest. Remélem szereted.
-Igen. Köszönöm.
-Máris szedek neked. Üljetek csak le!
-Köszönöm.
Ariel megkóstolta a levest.
-Nos? Hogy ízlik? Már vagy száz éve nem főztem semmit.
-Nagyon finom. Köszönöm.
-Szívesen.
Magukra maradtak.
-Valóban ízlik?
-Igen. Anyukád finoman főzött csak attól tartok én ennyit nem tudok enni.
-Amennyi szükséges.
-Mi a terved a nap további részében?
-Lassan sötétedik. Szóval bemegyünk a szobámba beszélgetni, aztán hazaviszlek, mert megígértem a szüleidnek, hogy korán hazaérsz.
-Igen.
-Látom megetted akkor gyere!
-Várj! Anyukád megfőzte, de nem fogom itthagyni. Gyors elmosom az edényt.
-Milyen jó úgy bejönni ide, hogy végre használva is volt ez a konyha.
-Emi nagyon boldog, mert végre használhatta a konyhát.
-Csak elmostam az edényt és ha megmutatja hova tegyem el is teszem, hogy ne maradjon elől.
-Veled szemben lévő szekrényben van felül. Köszönöm szivem!
-Na gyere Ariel!
Kézenfogva felmentek a szobába. Edward leült a kanapéra. Ariel elé állt. Edward megfogta a kezét és odahúzta. Leültette az ölébe.
-Edward!
-Mi az?
-Semmi csak meglepődtem.
Edward leültette maga mellé. Egyik lábát át tette Ariella másik oldalára és így térdelt a lány fölé. Végighúzta ajkát a fülétől a nyakáig majd az arcán és végül megcsókolta. Egyre jobban belemerültek, amikor Mary bejött a szobába.
-Edward! Meg akarod ölni?
Hirtelen visszaült a lány mellé.
-Nem. Tudom kontrolállni magam ennyire. Tudom meddig mehetek el.
-Remélem is, mert nincs kedvem a nyomokat takarítani.
-Mary!
-Amúgy csak azért jöttem hogy szóljak Arielnek, hogy anyuék szeretnének beszélni vele mielőtt elviszed.
-Köszönöm, hogy szóltál. Akkor menjünk!
-Várj! -visszahúzta Edward mikor Mary becsukta az ajtót.
-Tessék?
-Mire gondoltál mikor benyitott és elmondta, amit akart?
-Nem is tudom.
-Éreztem, hogy hirtelen összerezzentél.
-Persze, mert hirtelen benyitott és tudom hogy nem kedvel, erre pont akkor nyit be amikor...
-Ariel azt szeretném ha őszinte lennél hozzám. Ne használd ki hogy nem tudok olvasni a gondolataidban! Kérlek! -odahúzta és megölelte.
-Csak megijedtem.
-Mitől?
-Csak kettőnkről álmodoztam és hirtelen bevágódott azajtó. Aztán azt mondta hogy meg akarsz ölni. Ez kicsit ijesztő volt, de gyorsan megnyugodtam.
-Köszönöm, hogy elmondtad.
-Most már menjünk le Emihez.
Visszahúzta és megcsókolta.
-Már tényleg nem zavarnak a hirtelen mozdulataim?
-Már nem.
-Sziasztok!
-Jó Estét!
-Tegezz nyugodtan minket!
-Köszönöm. Mary mondta, hogy kerestetek.
-Igen. Holnap nyílik az egyik gyönyörű virág ami csak egy napig él aztán elhullik a virága és elszárad. Gondoltam velünk jöhetnél.
-Nagyon szépen köszönöm a meghívást, de gondolom ez valami családi esemény minden évben.
-Az.
-Nem szeretném megszegni ennek hagyományát. Mary és a többiek nem igazán kedvelnek, így szerintem okosabb lenne ha nem mennék.
-Ugyan már. Edward fiunk párja vagy. Szóval ott a helyed.
-Köszönöm. Előbb kérdezzük meg Mary-t és Davidéket.
-Felőlem gyere!
-Talán mi sem eszünk meg.
-James!
-Csak vicceltem.
-Nos? Akkor ugye jössz?
-Igen. Köszönöm a meghívást.
-Remek.
-Most mennem kell, mert Wilhelmék aggódni fognak.
-Igaza van. Azt ígétem korán hazaviszem.
-Köszönök mindent. A finom ételt is.
-Szívesen. Szia!
-Sziasztok!
-Örülök hogy eljössz.
-Tudtad, hogy el fognak hívni?
-Csak mikor leértünk láttam meg a fejükben.
-Értem. Biztos hogy jó ötlet....
-Biztos.
-Megérkeztünk. Köszönöm a mai napot. Nagyon jól éreztem magamat.
-Én is.
Megpuszilták egymás száját és Ariella bement.
-Ariel!
-Jól vagy?
-Sziasztok! Jól vagyok. Nagyon jól éreztem magam.
-Kedvesek voltak hozzád?
-Nagyon aranyosak voltak. Elhívtak magukkal kirándulni holnap.
-Kicsit sokat lógsz a Fuller fiúval.
-Mert a barátom.
-A barátod?
-Igen. Ezt már mondtam nektek.
-Jaj szivem!
-Megére idejönni. Ott nem volt egyetlen szó sem fiúkról itt meg veled akar lenni Herold, Igor és még ki tudja és össze is jössz egyikükkel.
-Hiszen már 17 éves.
-Most felmegyek megfürdök aztán lejövök eszek valamit.
Mikor bement a szobájába Edward ott ült a széken.
-Szia Szivem!
-Szia Edward!
-Hiányoztál.
-Csak negyed órája váltunk el.
-Sokkal többnek tűnt.
-Most elmegyek fürdeni aztán lemegyek összeütök valamit és feljövök. Sietek. Egyébként hol a kocsid?
-Hazavittem.
-Tényleg elképesztően gyors vagy.
-Tudom. Siess.
-Sietek.
Fél óra múlva ment vissza.
-Már azt hittem elfelejtetted, hogy itt vagyok.
-Dehogy! Siettem ahogy csak tudtam.
-Na gyere!
-Edward most fürödtem. Most a legerősebb az illatom.
-Mondtam már hogy nem zavar. -odanyúlt és magához húzta a lányt. Az ölébe ültette és szorosan ölelte.
-Finom az illatod.
Felvette és lefektette az ágyra. Megsimogatta az arcát és megpuszilta a homlokát, az orrát, megcsókolta és a nyakát is csókolgatta. Ariella átölelte és újra csókolóztak.
-Ne!
-Valami baj van Ariel?
-Nem szeretném ha valamelyikünknek bántódása esne.
-Értem. Bocsánat.
-Semmi nem történt.
-Akkor....
-Ugye nem mész el?
-Majd reggel, hogy átöltözzek aztán visszajövök érted a kocsival.
-Köszönöm.
Beszélgettek, de Ariel végül elaludt. Reggel Edward ébresztette.
-Ariel! Szivem!
-Edward?
-Én vagyok.
-Baj van?
-Nem. Nagyon aranyos vagy mikor felébredsz. Csak gondoltam fel kell keltenelek, mert már 11 óra és lassan indulnunk kellene Emiékhez.
-Jaj miért nem keltettél korábban? Azonnal készen vagyok.
-Rendben. Akkor negyed óra múlva leparkolok a ház előtt.
-Jó.
Gyorsan felöltözött és lement a szüleihez.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt! Készítettem neked reggelit.
-Köszönöm.
Gyorsan megette a műzlijét és ekkor csengettek. Wilhelm nyitott ajtót.
-Jó Reggelt Mr. Tebord!
-Jó Reggelt! Gondolom a lányomért jött.
-Igen Uram!
-Itt vagyok! Majd jövök anyu! Sziasztok!
-Ígérem épségben visszahozom őt.
-Jobban jársz ha így lesz.
Beültek a kocsiba és már mentek is.
-Szerintem tetszen fog.
-Én még mindig nem hiszem hogy jó dolog ha én belemászok egy családi hagyományba.
-Szerintem igenis az. Bár valóban okosabb lennél ha elkerülnél minket, de...
-Ne kezd ezt újra!
-Jó. Itt meg kell állnom tankolni.
Mikor megálltak a benzinkúttól jött ki Igor, Leona, Herold és Victoria.
-Szia Ariel! Hát te mit keresel itt?
-Edwarddal megyünk kirándulni.
-Kirándulni?
-Igen. Csak megálltunk tankolni.
-A szüleid tudják?
-Igen.
-Azt is hogy hova mentek?
-Hát...azt pontosan én sem tudom.
-Ariel! Ez a fiú úgy néz rád mint aki fel akar falni.
-Vigyázz vele!
-Ne menj vele olyan helyre aholnem tudsz gyorsan segítséget hívni!
-Aggódunk érted.
-Köszönöm, hogy így féltetek, de Edward nem fog bántani.
-Biztos vagy benne?
-Igen. Bízom benne.
-Te tudod.
-De akkor is vigyázz!
-Rendben. Most bemegyek fizetni. Sziasztok!
-Szia!
Mikor beszállt az autóba Edward bámulta.
-Valami baj van? Nem mondtam nekik túl sokat. Csak hogy kirándulni megyünk.
-Tudom. De...
-De?
-De mást is gondolnak ami nekem nem tetszik. Nem is ismernek, akkor mégis hogy feltételezik rólam hogy bántani akarnálak.
-Ne törődj velük. Csak kósza gondolatok.
-Akkor is felháborít.
-Inkább beszéljünk másról. Hova megyünk?
-Az erdőbe.
Megállt a kocsival egy leállónál.
-Megjöttünk Innen gyalog megyünk.
-Értem.
Edward a hátára vette Arielt és szélsebessen futott befelé.
-Kinyithatod a szemed.
-Szia Ariel!
-Sziasztok!
-Örülünk hogy eljöttél. Ha kíváncsi vagy arra amiért ide jöttünk csak fordulj meg.
-Wow! Ez fantasztikus.
-Ugye?
A Nap éppen besütött és a Fuller család tagjai aranyként fénylettek az erdőben Ariel pedig csak bámult.
-Még ne láttál ilyet ugye?
-Edwardot már láttam.
-Akkor nem is meglepő.
Neszre lettek figyelmesek.
-Jön valaki.
-Ariel maradj mögöttem és ne szólalj meg!
-Jó.
Két férfi jött ki a fák mögül.
-Sziasztok!
-Sziasztok!
-Greg vagyok. Ő pedig Adam.
-Én Jack vagyok. Ő a feleségem Emi és a gyerekek Mary, Ariel, Edward, Josh, James és David.
-Ez a terület gondolom a tiétek szóval ne vadásszunk ugye?
-A mi területünkaz egész megye. Itt lakunk a közeli faluban.
-Állandó lakhely?
-Igen.
-Ezek vegetáriánusok.
-Igen. Csak állatokkal táplálkozunk.
-Ahogy érzem hoztatok magatokkal ebédet is erre a kirándulásra.-bámult rá Arielre.
-A lány velünk van! -szólalt meg Jack Fuller.
-Akkor mi megyünk is. Keresünk egy vadászmezőt.
-Köszönjük.
-Sziasztok!
-Sziasztok!
Mikor elmentek Jack arra utasította őket, hogy azonnal menjenek haza.
-Most mi lesz Edward?
-Nem lesz gond. Greg nem fog tudni eljutni a házatokig szóval a szüleid biztonságban vannak. Most hívd fel őket, hogy néhány napot nálunk töltesz, de majd hívod őket.
-De...
-Ariel tedd amit mondok.
Ariel megbeszélte a szüleivel, akik miután beszéltek Jack-el beleegyeztek.
-És most?
-Most téged elviszlek egy régebbi házunkba az erdő mélyén. Ott nem fog rád találni.
-Biztos?
-Nem lesz baj.
Ariel majdnem sírt.
-Mary kérlek vedd fel ezeket a ruhákat és hajts ki a faluból még a következő néhány városon is át majd dobd el valahol a ruhádat.
-Miért tenném? Ez a csaj felborította az életünket és mindannyian veszélben vagyunk miatta.
-Mary! Mi óvjuk a családunkat és felelősek vagyunk érte. Ariel most mr a családunk tagja, így érte is felelősek vagyunk és vigyáznunk kell rá.
Mary morcosan felvette a sapkát és a ruhákat majd elment a kocsijával.
-Ariel te ezt vedd fel! Mary ruhája, de nem számít.
-Köszönöm.
Edward és David elvitték a régi házukhoz.
-Edward itt marad veled, addig én körül nézek.
-Vigyázz magadra!
-Ti is!
Kiabálásra lettek figyelmesek.
-Edward menj utána!
-Nem hagyhatlak egyedül.
-Hiszen meg fog halni. Menj már! Ő a testvéred!
-Sikíts ha történik valami.
-Jó.
Megcsókolták egymást és Edward kiszaladt a házból. Épp hogy elment valaki befogta Ariel száját.
-Ne sikíts vagy Davidnek vége! Adam vigyáz rá hátul. Szóval... végre megtaláltalak. Edward barátod biztos bosszút fog állni érted, mert végig is nézheti hogyan szenveded el utolsó perceidet. -elővett egy kamerát.
-Edward ne állj bosszút semmiképpen sem!
-Kussolj! -kiabállt rá Greg majd ellökte. Ariel repült majd földre esett és csúszott a földön amíg nagy erővel nem ütközött neki az ajtófélfának, ami úgy megütötte, hogy felszakadt a fejbőre és vérezni kezdett. Próbált elmenekülni, de a vámpír odement és ráugrott Ariel lábára. A lány sikított fájdalmában. Felült és látta, hogy Edward ellökte Greget. Egymással szemben álltak, mikor Greg leteperte Edwardot. Küzdöttek egy darabig, aztán Edward kihajította az ablakon. Odaszaladt Arielhez.
-Sajnálom Ariel! -felvette a karjába és épp fel akart ugrani az emeletre, hogy majd arra távozik, amikor Greg visszahúzta őt. Elejtette Arielt, aki ráesett együvegasztalra és a szilánkok elvagdosták. Egy nagyobb szilánk a combjába állt. Alig bírt mozdulni a fájdalomtól. Greg kihajította a másik ablakon Edwardot, aki épp akkor jött vissza, amikor Greg beleharapott Ariel kezébe. A lány hatalmasat sikított. Edward ráugrott Gregre és harcoltak. Megérkeztek a többiek is. Jack odaszaladt Arielhez.
-Ariel ne aggódj! Semmi baj!
Edward is odament.
-A combi artáriájából vérzik. Sok vért veszített.
-Itt vagyok Ariel! -próbálta nyugtatni Edward.
-Segíts! -kiáltotta közben vonaglott a földön a fájdalomtól. Jack közben elkötötte a lábát.
-Segítek Ariel!
-A kezem...oltsd el! Lángol a kezem! Meg fogok égni! -még mindig hangosan kiabállt.
-Edward ha nem akarod, hogy átváltozzon szívd ki a mérget!
-De...
-Elég erős leszel!
Edward szívta Ariel vérét, de nagyon nehezen tudott leállni, amikor Jack rászólt. Végül a lány elájult. Csak másnap tért magához. Kinyitotta a szemét és egy fehér szobában volt.
-Edward?
-Edward azonnal jön, csak lement hogy hozzon neked valami folyadékot. Eddig el sem mozdult az ágyad mellől.
-Ariel! Magadhoz tértél?
-És Greg?
-Megöltük.
-Köszönöm, hogy megmentettetek.
-Hiszen már a családunkhoz tartozol.
-Ezt idd meg! -megpuszilta a lány fejét.
-Emlékszel mi történt?
-Igen. Ezért van bekötve a lábam és a kezem is.
-Igen. Hogy érzed magad?
-Jól. Edward miért nem hagytad hogy átváltozzak?
-Nem szeretném ha olyan szörnyeteg lennél mint én.
-De akkor együtt lehetnénk az örökké valóságban.
-Így is együtt leszünk ameddig csak lehetünk.
-Minden perccel egyre kevesebbet. Én minden perccel öregebb leszek míg meg nem halok.
-Most ne gondolj erre!
-Fel tudsz állni?
-Megpróbálom.
Felállt és menni is tudott csak kicsit még sántított.
-Remek. Akkor holnap már tudsz is menni iskolába.
-Igen.
Edward hazavitte és a szobájában egész este beszélgettek, de Ariel hamar elaludt. Másnap Edward vitte iskolába és ismét mindenki őket nézte. Ebédnél azonban Ariel nem a Fuller családhoz ült.
-Na?
-Milyen volt a kirándulás?
-Látom megsérültél.
-Nagyon jól éreztem magam csak béna voltam és leestem a fáról.
-Nagyon fájt?
-Igen.
Néhány napig Edward el sem ment Arieltől és az iskolában is ők voltak a téma. Azonban egyik reggel nem volt ott Edward és hiába várta nem jött érte. Az iskola előtt nem látta a kocsiját.
-Szia Ariel!
-Sziasztok!
-Hogyhogy egyedül?
-Edward ma nem jön iskolába. Nincs jól.
Órák után James odament hozzá mikor be akart szállni a kocsijába.
-Ariel!
-Szia James!
-Biztosan meglepődsz hogy én jöttem ide, de mondanom kell valamit.
-Edwardról?
-Igen.
-Jól van? Ugye nincs baja?
-Fizikailag jól van, de szenved hogy te miatta szenvedtél. Azt mondta jobb ha nem vagytok egymás közelében. Azt üzeni hogy bocsáss meg neki, de így lesz a legjobb mind a kettőtöknek.
-Mikor jön vissza?
-Nem jön vissza.
-Hogy? Nem...az nem lehet! -majdnem elájult. James átfogta.
-Hazaviszlek.
-És a kocsim?
-Később visszajövök érte és elviszem neked.
-Hogy tehette?
-Mert szeret téged és félt.
-Ha szeretne hagyott volna átváltozni és most is itt lenne, de nem ő inkább elmenekült tőlem és ...
-Ariel ne! Ne mond ezt!
-Persze. Mond csak ki te is! Ezt én nem értem. Ezt csak te értheted és a hozzátok hasonlóak.
-Megérkeztünk.
Ariel becsukta a kocsiajtót és beszaladt. Lefeküdt az ágyára és csak sírt. Betakarózott a takaróval, amivel Edwarddal takaróztak és csak sírt.
-Ariel mi a baj?
-Nem akarok róla beszélni. Hagyjatok békén!
-Legalább egyél valamit!
-Nem vagyok éhes!
Csak sírt és sírt. Katy vitt be neki ételt és itlt, hogy ha egyedül akar lenni megérik, de ennie és innia azért kellene. Alig nyúlt hozzájuk. Másnap nem ment iskolába. Egész nap csak feküdt az ágyán és sírt. Délután kinyílt az ajtó és James jött be.
-Ariel!
Meglepődött és hirtelen felült.
-James?! Mit keresel te itt?
-Nem voltál iskolában gondoltam megnézem mi van veled. Jól vagy?
-James azért jöttél hogy megnézz?
-Igen.
-Köszönöm, ez kedves tőled, de erre semmi szükség.
-Aggódunk érted Ariel!
-Nem kell. Jól vagyok. Semmi bajom.
-Ariel én...
-Nézd James látod hogy semmi bajom. Élek. Nem kell aggódnod értem. Nagyon hálás vagyok amiért megmentettetek, de most már nem kell védelmeznetek. El leszek magam is.
-James meg akarta érinteni Ariel karját, de a lány elhúzódott és szemeiből könnyek csordultak ki. James jobbnak látta ha elmegy. Mikor megérkeztek a szülei Ariel a szobájában tanult és a tiszta lakás várta őket.
-Jaj szivem!
-Jobban érzed magad?
-Jól vagyok.
-Akkor pihenj még egy kicsit.
-Köszönöm.
Mikor egyedül volt szépen csorogtak könnyei. Este álomba sírta magát. Másnap reggel beült a kocsijába és elment az iskolába. A Fuller testvérek nagyon nézték, de nem akartak odamenni hozzá, hogy ne bántsák még jobban. Ariel rájuk nézett, de elfordult és bement.
-Szia Ariel!
-Jobban vagy?
-Hogy vagy?
-Sziasztok! Megvagyok köszönöm. Semmi bajom.
-Hallottuk, hogy Edward visszament a nagyszüleihez.
-Csak nem összevesztetek?
-Köszönöm, hogy érdeklődtök, de nem szeretnék beszélni erről.
-Ahogy gondolod.
-De mi mindig itt leszünk neked.
-Köszönöm.
Órák után beült a kocsijába. Észrevette, hogy James oda akart menni hozzá, de elhajtott. Azonban valaki befogta a száját és hátrahúzta, miközben egy másik átvette a vezetést.
-Hello Ariella! Jay vagyok.
-Honnan tudod a nevem?
-Néhány napja érkeztem ebbe a faluba. Találkoztam Dr. Fuller-el és beszéltem velük. Gyorsan kiderült számomra hogy úk is vámpírok csak ők vegetáriánusok. Láttam ahogy James ápolgatott téged és éreztem, hogy ember vagy, így figyeltelek. Most pedig a miénk. Tudom hogy a Fuller család kedvel téged csak azt nem tudom, hogy miért, elvégre a kecske sem szeret bele a káposztába ahogy vámpír sem az emberbe. Imádom nézni ahogy vadásznak és arra gondoltam most felveszem azt hogy én hogyan csinálom.
Megkötözték Arielt és a kezeit felkötötték egy csőre, így végig állnia kellett.
-Tehetsz velem bármit már nem érdekel.
-Nem? Na majd akkor mond ezt amikor az életedért fogsz könyörögni.
Kirúgta a lábát, így a kezén lógott. A lány kiálltott.
-Ez az! Kiabálj csak. Azt élvezem. A környéken pedig úgy sincs senki aki meghallaná.
Megpuszilta a homlokát majd elment. Ariella megpróbálta kiszabadítani a kezét, de nem sikerült neki. Két óra múlva Jay visszament.
-Na hogy vagy kis madárka? Még mindig azt állítod hogy nem érdekel mit teszek veled?
-Igen.
-Ugye tudod mi történik ha megharaplak?
-Tudom. Nagyon sokat tudok rólatok.
-Remek, mert én nem vagyok vegetáriánus szóval ha felbosszantasz és belédharapok nem fogok tudni leállni, így biztos lehetsz benne, hogy kínok között fogsz meghallni.
Ariel nem válaszolt.
-Látom nem tudsz mit mondani. Szóval néhány napig itt maradsz aztán kitalálom hogy átváltoztassalak valahogy vagy megöljelek.
Csak másnap mentek be hozzá, de már olyan éhes volt, hogy nagyon legyengült.
-Látom ma már kicsit megtörtebb vagy. Jaj hogy lehettem ilyen ostoba hiszen neked szükséged van alvásra én meg felkötöttelek hogy ne tudj aludni. -nevetett gúnyosan.
-Jay mi lenne ha eljátszadoznánk vele egy kicsit?
-Mire gondolsz Paul?
Odament és kirugdosta a lány lábát, hogy ne tudjon állni és a teljes súlya a kezére nehezedjen. Ariel kiabállt. Mikor utoljára belerúgtak a lány nagyott kiálltott és már nem állt lábra.
-Tökéletes. Szóval most már tudom hogy szenvedsz, de hogy teljes legyen az összkép még egy kicsit elszórakoztatom magam.
Felhúzta a kötelet, hogy Ariel lába ne érjen le így még nehezebb volt neki, mert a keze fel volt kötve de a súlya húzta lefelé. A lány csak nézett maga elé és Jay egy hatalmas pofont kevert le neki, amitől elájult. Néhány óra múlva tért magához és érezte hogy vérzik az orra. Még egy órát lógott így, mikor hallotta hogy betört egy üveg, aztán még egy és még egy. Nagy zajt hallott. Mintha dulakodnának. Kivágódott az ajtó és Edward szaladt oda hozzá Dr. Fullennel.
-Ariel!
-E...Edward!
-Ne aggódj Ariel minden rendben lesz! -próbálta nyugtatni Jack Fuller.
-Ariel itt vagyok.
Leszedték a kötélről, de nem tudott megállni a lábán. Edward látta hogy vérzik az orra.
-Jack! Jack vérzik!
-Meg tudod állni Edward! Ne félj erős vagy! Tudom. De ha gondolod át is változtathatod, hiszen most úgy sem érzi.
-Nem. Azt nem.
-Ekkor két újabb vámpír rontott be és neki estek Edwardnak és Jacknek. Ariella a földre esett. Már alig érzett valamit, de ekkor az egyik vámpír magával vitte, míg Edwardék a többivel küzdöttek. Az erdőben Carl, a vámpír megharapta Ariel kezét aki hatalmasat sikított és üvöltött a fájdalomtól. Edwardék meghallották. Gyorsan megölték a vámpírokat. Még Carlt is aki időközben visszament segíteni társainak. Követték Ariella illatát és a hangokat. Megtalálták, de a lány még mindig a földön feküdt és kiabállt fájdalmában.
-Jack segíts rajta! Kérlek!
-Be kell vinnünk a kórházba. Kimerült és szerintem nem is evett. Valószínűleg eltört a lába.
-Jack ezt nézd!
-Akkor a méreg miatt ilyen. Döntsd el akarod hogy átváltozzon?
-Nem. Nem lehet.
-Edward már nincs mit tenni.
-De van Mary!
-Mi?
-Edward te velem jössz és Ariel mellett maradsz. James, David ti hozzatok nekem még műszereket és gyógyszereket a kórházból. Beszéljetek Dr. Edgarral ő tudni fogja mi kell. Mondjátok hogy autóbaleset és sok vérre lesz szükségünk. Rátok bízhatom?
-Ne aggódj!
-Nem esszük meg a vért.
-Rendben. Nyomás!
Elvitték a Fuller házba Arielt. Eszméletlen volt. Próbálták kiszívni a mérget, de már valamennyi felszívódott.
-Itt van minden Jack. -jöttek vissza a fiúk.
-Menjetek ki!
Mindenki kiment de Edward ott maradt.
-Te is fiam! Hidd el jobb lesz! Én kibírom de te nem biztos hogy fel vagy rá készülve.
-Rendben.
Átmosta a vérét és infúzióra kötötte. Adott neki injekciót és rákötötte egy gépre. Egy hétig feküdt így mikor végre lassan kinyitotta a szemét.
-Ariel! -fogta meg a kezét Edward.
-Edward?!
-Igen. Én vagyok.
-Mi történt? Úgy értem mi vagyok?
-Ember vagy szerelmem.
Ariel sírni kezdett.
-De megharapott...
-De Nem akartam hogy megtörténjen így Jack segített.
-Miért?
-Szeretlek!
-Én is, de...Így nem lehetünk együtt örökké.
-Ariel együtt lehetünk egy életen át. Ez nem jó?
-Persze. Minden percet ki szeretnék használni, amit veled tölthetek, mert ha én már öreg leszek de te még mindig ilyen fiatal, akkor el kell válnunk egymástól.
-Nem kell.
-Edward elég! Ne hitegess kérlek! Ne okozz még nagyobb fájdalmat.
-Bocsánat, de szeretném megvizsgálni Arielt. Kérlek menj ki addig fiam!
-Rendben.
-Hogy érzed magad?
Ariel elsírta magát.
-Jól vagyok.
-Mi a baj? Veszekedtetek?
-Semmi baj.
-A semmiért nem sírnak csak úgy.
-Nézze Dr. Fuller mikor mehetek haza?
-Haza?
-Igen. Azt már tudom hogy egy hete itt vagyok, de a szüleim hogy vannak? Tudják hogy itt vagyok ugye?
-Edward nem mondta el neked?
-Mit?
-Azok a szörnyetegek nem tudták, hogy iskolában vagy és az illatod a házatokhoz vezette őket.
-Tessék? A szüleim? Hogy vannak? Hol vannak? Ugye semmi bajuk?
-Ariel! Nyugodj meg vagy nyugtatót kell hogy adjak!
-Én csak...
-Edward gondolom nem akarta ezzel kezdeni amikor magadhoz tértél, de sajnálom szivem. A szüleidet sajnos nem tudtuk megmenteni.
-Hogy? Meghaltak? Nem...az nem lehet. NEEeeem! -hangosan kiálltott, amire Edward is benyitott a szobába.
-Kérlek Ariel nyugodj meg! Ha jobban leszel elviszünk a sírjukhoz.
-Most akarok odamenni!
-Még nem vagy olyan állapotban.
-Kérem! Kérlek Jack! Dr. Fuller! El kell mennem oda. Nézzen rám. Jól vagyok.
-Most pihenj és ígérem holnap elviszünk a szüleid sírjához.
-Biztos?
-Megígértem.
-Köszönöm.
Ariel visszafeküdt és csak sírt. Edward odament hozzá és megfogta a kezét, de a lány elhúzta azt.
-Ne haragudj!
-Ne! Edward ne! Te is tudod mi a bajom. Azt hiszem igazad volt az elején. Jobb ha nem vagyunk barátok.
-Tessék?
-Most szeretnék egyedül lenni.
-Harcolni fogok érted Ariel és nem hagylak magadra. Itt fogok ülni a szobában.
Ariel nem válaszolt csak folytak a könnyei mintha egy patakból folynának. Korán elaludt és reggel amikor felkelt Edward ott ült az ágya mellett.
-Jó Reggelt!
-Szia!
-Hoztam neked reggelit. Emi készítette.
-Köszönöm. -gyorsan megette a müzlit tejjel.
-Hogy érzed magad?
-Csodásan. -vágta rá gúnyosan-Az édesapád?
-Itt vagyok Ariel! Hogy vagy?
-Szóval elvisztek?
-El. De aztán még sokat kell pihenned!
-Úgyis nyári szünet van az iskolában.
-Akkor kihúzom az infúziót.....Most próbálj meg felállni.
Felállt de összerogyott. Edward fogta meg és tartotta.
-Látod, hogy még nem vagy elég erős.
-Látnom kell a sírt!
-Rendben odaviszünk.
Edwardra támaszkodva mentek. A temetőben megmutatták neki melyik sír a szüleié. Ariel szeméből folytak a könnyek.
-Itt maradnék velük egy kicsit.
-Ahogy gondolod. Később visszajövünk érted.
Ariel bocsánatot kért a szüleitől és sírva borult a sírra. Mikor ráborult Edward lépett mellé.
-Ariel!
-Csak elbúcsúztam tőlük. -sírva felállt, de nem tudott rendesen menni egyedül, így Edward ismét átfogta és segített neki.
-Kérlek vigyél haza!
-Nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne.
-Én is úgy gondolom. Pihenned kell és a házban csak egyedül lennél.
-Nem számít. Csak szeretnék ott lenni.
-Hazaviszlek magunkhoz. Majd ha jól leszel haza mehetsz, addig mi fogunk ápolni.
-Rendben.
Mire visszaértek már sötétedett. Ariella kaott vacsorát és fürdés után el is aludt. Másnap mikor felébredt egyedül volt a szobában. Jak jött be, aki megvizsgálta és megkárdezte hogy van. Edward is meglátogatta és beszélgettek. Két hét után jobban lett és már menni is tudott egyedül.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt!
-Készítek neked reggelit.
-Ne! Kérlek ne fáradj vele Emi. Jack szeretnék veled beszélni.
-Tessék?
-Azt mondtad ha jól leszek visszatérünk a témára. Ne értsétek félre, de szeretnék haza menni.
-Jaj Szivem!
-Szeretném ha ez lenne az otthonod, hiszen te is a családunkhoz tartozol.
-Köszönöm Jack, de ez nem így van. Edward és én már nem vagyunk együtt. Nem tartozom ehez a családhoz. Soha nem lehetek olyan mint ti. De soha nem foglak titeket elfelejteni. Valószínűleg eladom a házunkat és visszaköltözöm a városba.
-De...
-Ez lesz a legjobb.
-Ariel neked itt a helyed. Mi lenne a barátaiddal?
-Meg fogják érteni. Amíg nem veszik meg itt maradok és eljárok majd a nyári iskolába, de amint túladtam a házon elmegyek.
-Azért időnként ugye eljössz? Vagy elmehetünk hozzád?
-Sajnos örökké nem emlékezhettek rám, de én egész életemben őrizni fogom az emlékeket rólatok. Most kérlek vigyél haza. Jobb lesz ha többet nem látjuk egymást.
-De...Ariel! Szivecském! -sírta el magát Emi, de Ariel kiment Jack-el és elindultak.
-Azért ezt gondold át Ariel!
-Mást se csináltam míg itt voltam. Tudod Edward és én nem lehetünk örökké együtt, mert én meg fogok halni, így jobb ha most vetünk véget ennek a kapcsolatnak. Soha nem felejtem el őt. Emlékszem minden egyes másodpercre amit vele töltöttem. Mindig arról álmodoztam, hogy a kortársaimhoz hasonlóan egyszer majd rámtalál a szerelem, de úgy tűnt erre hiába várok. Aztán megláttam Edwardot és már akkor éreztem, hogy bizsereg a testem. Aztán megismertette velem a szerelmet. Sajnos ez a szerelem nem lehet örök szerelem. A világ még nem kész a kapcsolatunkra és én sem vagyok képes elfogadni hogy mikor én már hetven éves leszek Edward még mindig tizenhét.
-Jaj Ariel! Nem tudom mit mondhatnék, de sajnálom hogy így döntöttél.
-Edward nem tudja hogy eljöttem, mert vadászni ment a testvéreivel, így kérlek mond meg neki, hogy köszönök mindent, de ennek így kell lennie. Ő már megmondta az első nap mikor beszéltünk.
-Ariel én...
-Megérkeztünk. Köszönöm szépen Jack. Remélem mihamarabb elfelejtetek majd. Elég lesz ha én szenvedek majd. Edwardnak még annyit üzenek hogy nem kell már vigyáznia rám. Ezentúl lesz ahogy lesz. Neked pedig valóban mindent köszönök és a családodnak is. -kiszállt a kocsiból és bement. Felment a szobájába és bekapcsolta a tv-t. Elment fürdeni és mikor visszament Edward ott feküdt az ágyon.
-Edward?! Nem beszéltél Jack-el?
-De igen. Hogy gondolod hogy nem vigyázok rád és elfelejtelek?
-Ez lesz a legjobb. Miattam nem kell elmenned a világ túlsó felére, mert elköltözöm a faluból.
-Ariel...
-Edward ne! Kérlek én...-sírni kezdett. Edward letörölte könnyeit és magához húzta. Megölelte és puszilgatta az arcát.
-Edward! -eltolta magától.-Nem emlékszel? Te hagytál el. Már nem tartozol nekem.
-Szeretlek!
-Én is. De amíg te vámpír vagy én pedig ember, addig sajnos nem lehet köztünk már semmi.
-Nem foglak bántani és mindig vigyázni fogok rád
-Edward nem félek tőled. Nem tarok attól hogy bántani fogsz. De értsd már meg amit mondok kérlek szépen. Nekem is fáj. Majd belehalok, de ennek így kell lennie.
-De nem kell.
-Most szeretnék egyedül lenni Edward, mert pihennem kell.
Egy hétig volt otthon teljesen egyedül. Csak a boltba ment le. Egy héttel később elkezdődött a nyári iskola. Ariel a fizikát, biológiát és az irodalmat vette fel. Mikor bement az iskolába pontosan úgy néztek rá, mint mikor először jött ide.
-Szia Ariel!
-Hogy telik a nyár?
-Meggyógyultál?
-Sziasztok! Köszönöm jól vagyok. Ti?
-Képzeld mi négyen nagyon jóban lettünk. Herold és Leona összejöttek.
-De nem csak mi, Igor is összejött Florencia-val.
-Ez remek. Tényleg nagyon örülök.
-Hát akkor megyünk is mert kezdődik a kémia előadás.
-Rendben. Sziasztok!
Ariel bement a terembe, de mikor meglátta Edwardot ki akart menni a teremből.
-Ariel! Kérlek ülj le oda ahol órán is ülni szoktál.
-Igen Uram!
Csendben leült közben a szeme sarkából figyelte Edwardot.
-Szia!
-Szia!
A tanár elkezdte az órát. Ebédnél Ariella a barátaival ült, de végig bámulták egymást Edwarddal. Miután vége lett a tanításnak Ariel a kocsija felé ment, de Edward megállította.
-Ariel várj!
-Tessék?
-Nézd már másfél hete nem láttalak. Nem bírom tovább. Nem hagyhatjuk el egymást! -magához húzta és megcsókolta. Sokan nézték őket.
-Edward ez...-újra megcsókolta, majd a kocsijához húzta és beültek.
-Szeretlek!
-Én is.
-Együtt kell, hogy maradjunk.
Megérkeztek Edwardékhoz.
-Szia Ariel!
-Sziasztok!
-Emi kérlek etesd meg Arielt én addig beszélek Jack-el.
Ariel megebédelt.
-Ízlet? -kérdezte meg Edward a háta mögött.
-Igen. Köszönöm szépen.
-Edward nem a legjobbkor.
-Miért?
-Körülbelül öt erc és jön néhány hozzánk hasonló lény ide.
-Elviszem Ariel!
-Nincs rá idő. Megéreznék és követnének.
-Jack kérlek gyere velem! -felvonszolta az emeletre Arielt.
-Edward mit akarsz?
-Jack segít!
-Hogy?
-Azt mondtad olyan szeretnél lenni mint én. Most megteszem amire kérsz, hogy ne végezzenek veled ők.
-Komolyan?
-Igen.
-Oh Edward! -odahajolt és megcsókolta.
-Készen állsz szerelmem?
Ariel behunyta a szemét.
-Igen.
Lefektette az ágyra és ajkát a lány nyakára tette majd beleharapott. Ariel hatalmasat sikított, majd Edward a falhoz ment.
-Ariel nyugodj meg! -néhány másodperc alatt elállt a vérzés.-Gyere fiam!
-Itt vagyok kicsim! -szorította meg a kezét Edward, de már sírt.
-Ég a kezem! Edward nagyon fáj!
-Csak egy ideig bírd ki!
-A méreg úgy egy-másfél órán belül terjed szét.
-Edward ne hagyj el!
-Itt maradok melletted végig.
Az ágy mellett ültek, de nem csináltak semmit csak fogták a lány kezét, aki vonaglott a fájdalomtól és kiabállt. Egy óra múlva csendben maradt és csak szaporán vette a levegőt, de nem mozdult.
-Ariel!
-Jól vagy?
A lány felült.
-Edward?
-Itt vagyok.
A lány szorosan magához ölelte és megcsókolta.
-Valóban szeretsz. Most már örökké együtt lehetünk.
-Igen kedvesem. Örökké.
-Szeretnélek megvizsgálni. -mondta Jack.
-Erre semmi szükség jól vagyok.
Ekkor berontottak a szobába.
-Baj van?
-Hallottuk hogy Ariel kiabállt csak épp sétálni voltunk.
-Semmi baj. Már jól vagyok csak Jack meggyógyított. Úgy érzem újjá születtem.
-Újjá születtél?
-Valóban így történt. Ariella újjá született. Már valóban közénk tartozik.
-Hogy?
-Megjöttek.
-Nem volt más választásunk.
-Jól vagy szivem?
-Igen Emi köszönöm.
-Sziasztok!
-Sziaztok!
Köszöntötték egymást.
-Bemutatom legfiatalabb lányunkat Elisabethet.
-Elisabeth?
-Igen. Csak nemrég csatlakozott közénk.
-Még érzem az emberi szagát. -szimatolta meg az egyik.
-Szia Lisa! A nevem Gregor. Ő Johanna, Peter, Mike és Rosalie.
-Sziasztok!
-Akkor menjünk le beszélgetni.
-Elisabeth szivecském gyere te is.
-Biztos?
-Igen.
Edward átfogta a derekát és lekísérte.
-Háy éves vagy Elisabeth?
-Tizenhét éves.
-Épp hozád való Edward. Jól választottál.
-Tudom. Ha most nem haragszotok elmegyünk sétálni egy kicsit.
-Sétálni?
-Igen. Megmutatom az erdőt Elisabethnek, mert még nem ismeri.
-Lisa ha kérhetem.
-Menjetek csak.
Lisa kipróbálta neki is megvan e az a gyorsasága és boldogan suhant a fák között és ugrált fáról fára.
-Ariel!
-Tessék?
-Nagyon sajnálom, de nem volt más választásom. Néhány napig itt lesznek és nem akartam hgy bántsanak, de ha megtaláltak volna, akkor...
-Csss! Még soha nem voltam ilyen boldog.
-De most már te is ilyen szörnyeteg lettél mint én.
-De lealább egy fajba tartozunk. Látod? A káposzta is emberré lett.
Nevetett.
-Gyere! Mutatok valamit. Most kipróbálhatod milyen gyors vagy valójában.
Elfutottak és még mélyebbre mentek az erdőben. Egy gyönyörű és hatalmas tóhoz értek.
-Hű. Milyen szép.
-Gyere! -Edward ruhástulbeleugrott és eltűnt, de fél perc múlva feltűnt a túloldalon.
-Wow! Hogy csináltad?
-Most már te is gyors vagy. Gyere!
Ariel beleugrott a tóba és nem egészen egy perc után kijött a túloldalon.
-Hű. Nagyon tetszik.
Az elkövetkező néhány napban Edward megtanított mindent Arielnek. Egész éjjel zenét hallgattak.
-Valami baj van?
-Csak...le kell pihennem.
-Ariel nekünk nincs szükségünk pihenésre!
-Lehet hogy beteg vagyok?
-A vámpírok soha nem betegek. Felhívom Jacket.
-Ne Edward semmi bajom.
Öt perc múlva megjelent Jack és Edward.
-Hallom nem vagy jól. Mi a baj?
-Csakgyengének érzem magam. Biztosancsak kimerültem, mert sokat futkostunk és úsztunk ma is.
Jack félre hívta Edwardot.
-Nézd fiam meg kell tanítanod vadászni. Attól van rosszul hogy nem táplálkozott.
-Ez lesz a legnehezebb.
-Menni fog. Ha mégsem akkor kitisztul a méreg de ugyanakkor életveszélybe fog kerülni. Meg tudjuk menteni, de újra ember lenne. Tudod jól te is fiam, hogy ha életveszélybe kerül az éhség miatt agy mert nem kap oxigént jó sokáig akkor életveszélyben lesz esetleg kómában és ha ott vagyunk még meg tudjuk menteni de ismét ember lesz belőle.
-Elnézést de elfelejtettétek hogy már nem vagyok ember? Jó a hallásom. Menjünk! Edward menni fog a vadászat. Nem leszek többet ember.
-De...
-Akkor megyek egyedül.
Felállt, de alig tudott megállni olyan gyenge volt.
-Jól van. -Edward a hátára vette és úgy vitte mint régen.
-Maradj csendben. -Edward hirtelen eltűnt majd egy perc múlva két nyúllal tért vissza.
-Mi ez?
-Tessék! Szívd ki a vérét! Csak harapd meg és szívd! Jobban leszel tőle.
Ariel közel vette a szájához, de nem tudott beleharapni.
-Ha nem teszed meg megalvad a vére és fölöslegesen öltem meg.
Ariel beleharapott, de sírt miközben szívta a vért, majd elhajíotta a nyulak testét.
-Sikerült! -ölelte át Edward és letörölte a lány száját.
-Igen.
-Jobban vagy?
-Igen. Ne haragudj de most egy kisit lehetnék egyedül?
-Ahogy akarod. Roszul vagy?
-Nem. Csak szeretnék egy kicsit egyedül maradni.
-Akkor otthon találkozunk.
-Rendben. Majd megyek.
Mikor Edward már elment Ariel sírva szaladt az erdőben. A régi házukhoz ment, amit most bérbe adott. Körülnézett a ház körül, majd a temetőbe ment. Leült a szülei sírjára és sírt. Már világosodott amikor eszébe jutott hogy mennie kellene. Mikor bement a házba Edward és a szülők odasiettek.
-Jól vagy?
-Hol voltál?
-Aggódtunk érted.
-Köszönöm. Jól vagyok. Nem kell aggódnotok értem.
-Ariel mot már te is a lányunk vagy.
-Köszönöm.
-Gyere! Menjünk fel! -nyújotta a kezét Edward.
-Hallottam amit mondtál Edwardnak. Ti miért nem változtok vissza?
-Már hozzászoktunk ehez az élethez.
-De...
-Szeretnél visszaváltozni?
-Én...én csak...-sírni kezdett.
-Te vagy az első vámpír akit sírni látok.
-Sajnálom.
-Még nagyon új neki. Biztosan ezért van.
Felment a szobájukba és zenét hallgatott. Edward ött be.
-Bejöhetekugye?
-Persze! Gyere csak.
-Jobban vagy?
-Igen. Bocsánatot kellene kérnem a szüleidtől.
-Nem kell. Tudják mit érzel.
-David?
-Igen.
-Értem. Hát akkor...téged nem öl meg az unalom így hogy nem tudsz aludni és kikapcsolni?
-Nem. Játszhatnánk is ha van kedved.
-Mit?
-Twister?
-De ketten azt nem lehet.
-Mi is beállunk ha gondoljátok.-lépett be a családtöbbi tagja.
Teljesen összegabalyodtak és mivel James ráült Mary hátára egymásra estek. Edward volt legalul aztán Ariel Emi Jack David John Mary és James. Hangosan nevettek. Edward megcsókolta Arielt.
-Kimenjünk úszni?
-Jó ötlet. Ma úgyis én leszek a gyorsabb.
-Majd meglátjuk.
Gyorsan odaértek és belevetették magukat a vízbe.
-Efelejtettem hogy megígértem Eminek elmegyek a barátnőjéért. Gyakorolj hátha le tudsz majd győzni bár kétlem. Gyors leszek ígérem.
-Rendben. De tényleg siess!
-Ok.
Ariel egyre gyorsabban úszott már, de valami neki ütközött és belesodródott egy növénykupacba ahol rátekeredtek a szárak és nem tudott kimenni. Pánikszerűen kapkodott és tudta Edward gyors és bármikor visszajöhet. De mire Edward beugrott a vízbe hogy megkeresse Ariel már elájult, mert mégsem képes teljesen oxigén nélkül élni. Edward kiszabadította és felvitte a felszínre. Kihúzta a partra.
-Ariel! Kicsim!
A lány nem válaszolt. Felhívta telefonon Jacket, aki pár perc alatt ott is volt.
Kifektették a napra és Jack megvizgálta, adtt neki gyógyszereket, majd megpróbálták felkelteni, de nem tért magához csak mikor Edward megcsókolta.
-Ariel!
-Edward!
-Látod? Te már önmagadra vagy veszélyes.
-De te mindig itt leszel nekem, hogy megmenthess.
-Igen...
-Sajnálom gyerekek, de van egy rossz hírem.
-Mi? -kérdezték nagyon meglepetten.
-Ariel túl sokáig voltál víz alatt oxigén nélkül. Nézd meg a szemeidet!
-Ne!
-Edward érzed az illatát?
A fiú bólintott és a lány szeme könnyel telt meg, amik lassan lefolytak azarcán.
-Ariel én....
-Csss! Semmi baj. Megteszed újra ugye? Meg kell tenned!
-Ariel nem lehet.
-Abba belehalhatsz!
-Abba halok bele ha elveszítelek.
-Mindig itt maradok veled. Nem hagylak el soha.
-Edward mondtam hogy az miért lehetetlen.
-Nem foglak elhagyni akkor sem ha öreg leszel és ráncos.
Ariel sírt majd elindult az erdőbe.
-Hova mész?
-Haza.
-Hiszen velünk laksz.
-Már nem.
-Ariel a házatokban már más lakik.
A lány megállt.
-Igazad van. Akkor...akkor itt maradok.
-Tessék?
-Nézd mennyi fa van itt. Készítek magamnak valami kis viskót. Először is elmegyek egy ügyvédhez.
-Mégis minek?
-Kérlek vigyél el!
-De...
-Edward kérlek szépen vigyél el egy ügyvédhez.
-Redben.- hátára vette és már suhantak is. A háznál beültek a kocsiba és elmentek. Ariella elkészítette a végrendeletét, amiben mindent Edward Fullerre hagyott. Mikor kiment az irodából utánaszólt.
-Kérem Ariella!
-Tessék?
-Az előbb kaptam egy telefont és kérem vrjon egy kicsit, mert nemsokára jönnek önhöz a gyámügytől.
-Tessék? Dr. Fuller azt mondta hivatalosan élhete velük.
-Ez így van. Most más miatt keresnek.
-Nem tudja miért?
-Sajnos nem.
-Akkor itt megvárom. Köszönöm hogy szólt.
-Szívesen.
-Valami baj van Ariel?
-Nincs.