falcon blogja

Háborúban veszített mondatok
feldobott kérdések tekeregnek
a születő holnapok,
mint a gáz és vízcsövek
behálózzák elhadart életünk.
 
Megperzselt a szűkre szabott idő
botlott mondatok közé
álmodtál, szobára ereszkedő
angyalhajként
lebegtettél, mint nyitva hagyott kérdést.
 
A tenyerembe nyomtad minden vagyonod
és én széltől is óvtam
szíved lassuló dobbanását, álom
szélére szorult meztelen árnyak
vigyázták a közösbe tett éjszakát.
 
Hajadba túrom hidegre reszketett ujjaim
míg fejed az asztal hűvösén pihen
tövisektől serkent vérem cseppjeit
lassan itatja velünk az Isten,
mint a szerelem édes keserű mérgét.

/P.G.-nak /

Franciakockás terítők fölött lejátszott háborúk
medvebőrbe bújt lányok - könnyűn
vett boldogság kesernyés íze toboroz
ólomlábú katonákat, időféltett távolodó
harsonák üvöltő álmok pergő kérgét
kaparja valami torokszorító felismerés.
Nincs idő. Csak Te vagy és Én vagyok,
mint közös nevező, egyenlő hosszú sorok
szigorúan mért szótagok a felfeslett
varrás alatt rejtőző titkos zsebek.
De kikandikál minden szavad mögül a féltés
remény és hit úgy ölel szinte fojt, egy-két
tilosban járó gondolatod nyomán feltörő
érdes héjú tiltott gyümölcs
kezedbe csorgó édes leve...
Csókolnálak. Lassú érzéki simítás
harcban kiégett értelem, a valóság
hűvösét takaró remegő bőr.
Én viharok közé szorítom az időt
és nem hagyok nyugtot a zenének
csatára induló testiség a kéjnek
utat engedő könnyek méltatlan halála
csupaszítja lelkemre egyszerű vágyad.
Élni.

/P.G.-nak

Azt kérded szerettelek-e?
Nincs jó válasz. Őrült voltam
talán meggondolatlan
forrófejű kamasz
néha hűs tekintetű idegen.

Azt kérded hűséges voltam-e?
Táncoltam a széllel ha zúgott,
csaltam szemedbe mosolyt,
vágyból éltem ha fogyott
a szavak között a türelem.

Azt kérded lennék-e tiéd?
Mindig benned éltem
ha szíved nem dobbant eleget
mikor kihagyott a lélegzet
és senki sem fordult feléd.

Azt kérded mire jó a szó?
Hisz tudod, bőr alá simuló játék
eszmélő tudatnak ajándék
csitulásba hajtott kéz
csend jegét törő érzelemhajó.

Lassan araszoló nappalok,
lámpa rúdján tekereg a fény
Alkonyatban rajzó angyalok
keresik könnyűn a szenvedélyt
kecsegtető ajánlattal
környékez meg mindahány
megvillantják bokájukat
a hosszú combú éjszakák.

Lázas nyirkos ébredések
monoton cammogó idő
elhasznált szavak, tévedések
sötétre vágyó nyers erő
izzó szemű vad árnyak
emlékké szűkült rohanás
ágyad mellett toporognak
a hosszú combú éjszakák.

Szuszogássá csillapodik
a kéjből született sikoly
a csend egyre magasodik
megkövül ernyedt mozdulatod
hűvösével kezem takar
gyengéden érintő simulás
holnaptól rád hiába várnak
a hosszú combú éjszakák.

Valami fontos akartam lenni.