"ezek vagyok..."

Annyira közönséges, durva és idegen,
és mégis itt van közöttünk.
Jelenléte szükséges, nélkülözhetetlen.
De elfogadni mégis oly szörnyű.

Ha épp Őt találja meg, kit szerettünk
és Vele kell mennie könyörtelen,
itt marad az, mit sosem feledünk,
Ő és közös múltunk, a jelenben.

szatti - 11.10.04 

Néha úgy érzem, egy burokban élek.
Belül meleg, furcsa fények.
De ha néha mégis foszlik a látszat,
És a külső valóság mégis rám támad,
Összeroskadok.

És rá kell döbbennem: Ez mégsem én vagyok?
És amiről eddig hittem, mégis csak áltat-ok?
De aztán múlik a pillanat, és a dolgok rendje
Lassan visszatér a régi, megszokott mederbe.
De valamit itt hagyott.

szatti - 09.06.02

"...
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belõled, arany öntudat!"