Ez+Az

szörfözök a metrón
stabilitást színlelek
a változásban
itt lent mindig kérdés
célba érhetünk-e a sötétben?
gyorsulás, fékezés
hat rám a tömeg
itt ez a kapaszkodó
stabilitást hirdet
a változásban
térben mozog
mégis időben változik
régebben bőr volt
ez természetes
ma már csak műanyag
rajta a reklám
felemeled a fejed
de mást ad el mint
amire felszögelték
én leszállok
nekem jó itt
a Kapaszkodók maradnak
talán
a Feltámadás térig

mezítláb futok a mában
nyakamba lihegnek
sosemvolt holnapok,
csak hét sarokra
van a megváltó
megpihenek a purgatóriumban
-szebb napokat látott
kocsma a felüljáró alatt-
üvegbe zárt álmok
repedt sarkak
mindenki másként boldogul
tovarohanó percek
a hatodiknál lezárták
az utat, kerülök

sosem érkezem

többnyire csípőből
szeretünk,
lehajtott fejjel
különben is nehéz
összerakni egy világképet
a szemedbe néznék
de csak a szemetekbe tudok
lassan bomló remények mindenütt
vajon mennyi a felezési időd,
mikor már nem lesz rám hatásod
állítólag ma szép
odakint
én csak az esőt tudom
a napfény sosem kopog
leeresztett redőnyökön
kéz a kézben kisírtuk egymás
szemét
újra kellene írni
az egészet
írni kellene újra
valamit
tudod ez afféle
mellékhatás

lehullt egy csillag az égről
s amíg kívántunk
észre sem vettük, hogy a
többi milliárd fent maradt
nyugatnak állva vágytunk
így mindig hátunk mögött
kelt fel a nap
azt hittük
úgy mint árnyaink
egyszer majd túlnövünk
mi is a falakon
aznap sötét volt az éjszaka
s kezeid végül üresen maradtak
az éjfekete szín még most
is ott van az arcodon
pedig szemeid sarkába már
barázdákat vágott az idő
jól áll neked ez a kor
már nincsenek falak
de tudod
aznap éjjel csak egy csillag
hullt le az égről
a többi milliárd mind
mind
odafent maradt

a lány álmokat szült
rég elvetélte a
reményt a világra,
betonra épült légvárak
pár percig boldog
lehetsz bennük
de megvan az ára
-------
zsebre vágtam a perceinket
minden lépésnél csörög
bevásárlókocsikba gyűjtöm
miután rendeztem a számlát
átadom valakinek
így fogysz el végleg
-------
van egy fehér vászon
és rengeteg sárga festék
láttam, hogy jár együtt
természet és szépség
egymást tudjátok
a barbizoniakkal
az a száj, azok a szemek
azt hiszem
napsugárnak festelek