Evuskakowal Gondolatai

Nèha elbukunk az èletben.Nem baj! Mèg nem született ember,aki sohasem bukott meg vagy el legalàbb egy pillanatra.A bukàs nem azt jelenti, hogy butàk vagyunk vagy hogy vesztesek! A bukàs azt jelzi,hogy akkor ott nem voltunk elèg körültekintőek vagy nem volt elèg tudàsunk akkor arra, hogy ne bukjunk egyet.Mi hàt ezek utàn a teendő? Az,hogy àlljunk,kapaszkodjunk fel a helyzetből.Legyünk körültekintőbbek ès szerezzünk minnèl több informàciòt ahhoz,hogy kèsőbb ne legyen akadàly a cèlunk elèrèsèben a bukàs.Ha az ember el vagy megbukik valamiben,az nem szègyen.A szègyen az,amikor egy bukàs miatt vègleg feladjuk! ;)

Sokszor elgondolkozom azon, hogy én miért látom más szemmel a fogyatékkal élő embereket mint mások.Talán azért, mert nekem volt szerencsém őket közelebbről is megismerni? 
  Mindig is fájt ha láttam, hogy egy fogyatékkal élőt nem vesznek emberként vagy félnek tőle.Van a fejemben egy régi kép erről.Az utcán láttam ezt: Általam ismert fogyatékkal élő személy ment a járdán és szembe jött vele egy anya a lányával és amikor odaértek hozzá, az anya elhúzta a lányát és odasúgta neki:Vigyázz!
   Ettől a jelenettől egyszerre lettem szomorú és dühös.Hiszen olyan dologtól félnek egyesek, amit nem is ismernek.Csak mivel látják hogy más mint ők,ezért veszélyes címkével bélyegzik meg és kerülik.
  Igazán jó lenne elérni,hogy a fogyatékosság fajtáit és súlyosságait tanítanák már általánosban.Hiszen legtöbbször amikor egy beteg és egy egészséges személy összefut, szinte mindig az egészséges ember viselkedik elfogadhatatlanul,embertelenül.
   Fura hogy az emberek nyitottak a extrém dolgok iránt, de arra hogy a velük egy környezetben élő embert megismerjék,elfogadják arra már nem annyira.
   Én mindig is kifogok értük állni.Szeretném elérni,hogy egy szép napon ne legyenek mások a fogyatékkal élők az egészséges emberek szemében...Csak emberek.
   
   
   

A jövőnk olyan,mint egy pohár víz.Ha szomjasak vagyunk nagyon akarjuk.Így vagyunk a jövőnkkel is.Ha szenvedünk a jelenben, nagyon akarjuk a jövőt.Reménykedve abban az  majd valami jobbat,többet ad nekünk.A nyugodt ember biztos kézzel veszi el a vizet.Szinte biztos hogy sikeresen oltja szomját.A türelmetlen,depressziós ember remegő kézzel nyúl a vízért.Sajnos lehet hogy nem tud belőle inni...lehet hogy annyira fog remegni a keze hogy elejti félelmében vagy összetöri dühében,türelmetlenségében a poharat...Oda a víz.Oda a jövő.
Csak türelem! Csak magabiztosság! A jövő már holnap itt lesz! Csak ne erőltessük! :) ;)

Amikor egyedül vagy ès fèlsz...Amikor kèrnèl,de nincs kitől...Akkor is ott van valaki: Az Istened.Màr nem kell egyedül lenned,màr nem kell fèlned,màr van kitől kèrned mert ott az Istened,"megfogja" kezed ès megsegìt ès hazavezet. + <3