Nyugalomra vágyom, nem magányra…

 

Nyugalomra vágyom, nem magányra…

hogy arcod képét ne csak a képernyő lássa…

Szeretnék végre alkotni az égre, vonásokat festeni a lap színére…

vagy fonákára… mindegy..

Csak végre amit mondok, elhiggyed…

Hogy velem legyen a hit és a remény..s az aki csak szeret, bármilyen szegény…

pénzben, lélekben, érzelemben — mindegy…

Csak az a lényeg, ami nem mindegy…

Hogy soha nem vétettem… azt te is szívedből higgyed!

Az őrjítően hangos zene is lehet megnyugvás, ha azt teszed, amit a lelked lát..

Mit sem ér a szabály, a rend ellenében.. de szabály van mindenki kis buksi fejében…

Hogy értsd, hogy megértsd mit lehet és mit nem… olvasnod és beszélned is kell itt lenn..

Soha nem csak a jövő a lényeg.. élj végre a mában, s érts meg!

hogy szivárványt festess te is az égre…!!!

hogy neked is higgyenek végre..

Hogyan kiáltsam, nem a csukott száj az ami lát, nem a választalan levél meséli el az igaz dolgokat..

Csak a szó, a mondat, amely mindent megmutat.. a képpel a tárggyal, a mozdulatokkal… és a te sajátos kis
grimaszaiddal..

A teremtő márvány csakúgy néma

marad.. bár elbeszéli évezredek neszét, zaját… soha nem fogod hallani a hangját..

kiejtett betűket nem hallasz soha.. a leírtakat is hamar benövi a moha…

A percek csak jönnek feléd, és mennek …. egyik sem áll..

Hogyan kiáltsam végre, hogy tenni kellene már!

Elhinni a jót, s azt segíteni… nem a
végtelenségig betegíteni… szúrni - vágni - nyomni..

s az élettel együtt csak eltolódni..s tolni…

Érezni kell, tudni mi a jó.. egy végtelen skálán,

amit belep hó, jég, és folyam..

s talán egyszer a csillagok között rohan a gondolat..

Nem kell elhinni a hazug dolgokat.. védte magát? eltűnt csendben…

Nem ordít, nem bánt… csak a rendben és
magányban botorkál csendben…ez az én lelkem….

bár ütött, vágott volna minden támadásra… lenne, aki most igazán s igazul látna..

Hogyan kiáltsam, hogy végre el kell mennem.. arra az útra, amelyre jöttem…

Amelyen velem jár és velem járt az Isten.. és bárki állt utamba, csak állt, mert a Mindenható csak percekig várt…
Tudod, nem kell hinned..

meg van írva az, hogy mit kell tenned…s a fele csak benned…

Néma sikoly csak az álom ma már… s a képernyő képe egy percet sem vár.. álomból való lett, s a való ma már csak álom kell legyen..

melyre az érzelem csak egy legyintést kell hogy tegyen…Mert fáj…ordít és sikolt.. és csak az tudja, hogy mi volt, aki teremtette…

S logika, történelem csak “megette”…. csak ” megette”…

Mert azt is csak ő teremtette és menesztette….