evi96 blogja

Komor hűvös szél,
Egy várnál sétálok én.
A falánál mindenki csendben.
Nem dalol madár,
Nem fut a róka.
Hagyják hadd sétáljak egymagamba.

Mikor egy fához érek,
Egy koldust látok.
Magányosan, gondolkodva,
A fa törzséhez „ragadva”.

Leültem kicsit odébb,
Az egyik falnál.
Néztem az öreget,
Ki nagyon gondolkodott.

Éreztem, hogy azt gondolja:
„Elvesztettem mindent.
Nincs családom,
Se vágyam, se álmom”!

A koldus nem tévedett!
Egy rossz lépéssel sokat vesztett!

Segítenék neki ,ő egymagába,
Én egyedül sétálva.

Odamentem :
Mikor az öregnek ,
Szemében feltűnt egy párás könnycsepp!

Tudtam mi  baja,
Így csak ennyit mondva:
Lesz majd jobb is öreg,
Bízz ,higgy, s holnap jobb lesz!

A minap egy angyal szállt le ablakomra.
Csendben,suttogva ezt kérdezve:
Mit érzel így, ágyadon fekve?
Megtöröltem szemem ,vajon amit látok igaz-e?
Mit veszíthetek most vele, ha
Választ adok egy kedves kérdésre.
Azt mondtam csendben:
Gondolkodok,
Vajon mit vétett az ember?
Megszületett, néha jót kap, néha rosszat.
Az angyal kedvessen erre:
Nem vétett az ember,
Olyan sokat,súlyosat:
Csalt is,  néha lopott,
De mindig így volt...
Megkérdezem suttogva:
Honnan tudod kis angyalka?
Ő válasznak ezt adta:
Isten küldönce vagyok,
Hisz ezt te is jól tudod.
Azért vagyok,
Hogy mindenki jól lássa a világot!

Így búcsúzott az angyal,
S elszállt tőlem messze.
Az is lehet,hogy ez csak egy elképzelt mese?