Everyday giggs

Piros párna puszil,
mikor találkozunk,
Zsenge arca krumpli
Akkor mosoly virul.

Mikor orcán a domb,
ugrál mint a bolond,
szádon meg ott a gomb
mitől e szív dobog.

Nevetni ajka kész,
s hogyan szemébe néz,
Csak játszik józan ész
Boldog és tettre kész.

Csókol hát ez ajk,
Legyél boldog ha majd,
Elénekli e dalt
Mit párja írt hamar.

Emlékszel, amiről a multkor,
írtam versemet, egyszer csak, váratlan
Beteljesedett.

Egy oly régen látott lány
indította el,
s egy gyakori látvány régi fénye
gyujtotta fel.

Gyönyörü volt, hajfonat ágya fonta körül arcát,
Felvillant régi szépség, Iránta érzett
Plátóiság.

Ezt nem érzik sokan,
Csak a külsőséget látják,
én már megérzem, ha dühös,
Ha szerelmes, s férfit bolondítani akar.

Szavaiból ki lehet szűrni,
Ha naiv kislányt játszik,
Mily gyönyör eme oldalról is megcsodálni őt, a hamist.

Nincs baj, lehet hogy égek,
de úgyis elmúlik,
Most csak annak örülök, hogy még szebb, igazibb.

Hogy szoktam? Fejem biccent
Visszaemlékezve én,
Miként veszik el eszemet
a szerető nőszemek.

Nőbe bolondulni...
Szívemnek ez kell
izmaimat ellazítani,
ölelni, ki ringat engem.

A szép combok ilyenkor barátaim,
a testet csak csukott szemmel csókolgatom,
Tedd amit jónak látsz, én is ezt teszem,
Nőbe bolondulni...
Ez a sorsom nekem.

Hagyom, hogy szóljon
a képzelet, belül,
becsukom a szemem
álmokba merülve.

Bármi vágy üti fel fejét
hókezed közeleg
csak lesüti szemét
ereimben öröm csörgedez.

Gyönyörű világ
csodás érzelmek
levegő, víz, szilárd
Csak tűzzel lehetett.

S milyen kegyes a sors
vasmarka, mi kitárul,
tenyerén hordoz
ha a jót vesszük számul.

De mégis, a legjobb
embereket éri legnagyobb
kudarc, s ha ki nem tartanak,
célukért nem áldoznak.