A Black Dot

Lonely under the stars
Of the night,
Vain attempts of saving this world,
Ever will I be remain scarred.

Tudod hogy nincsen vége,
Tán nem ma, tán nem is holnap,
De eljön majd békét ígérve,
És majd a csillagok is dalolnak.

Nincsen még vége mindennek,
Hiszen vannak csillagok az égen,
És még mindig keletrõl mennek,
És ugyanúgy nyugatra mint régen.

Nincs még vége, hát élj a ténnyel,
Hogy van még miért ezután is élni,
Hát ne hagyj fel minden reménnyel,
És próbáld a legjobbat remélni.

Élj ugyanígy szenvedéllyel,
Hisz valahol a jövõd fényes,
Néz szembe minden veszéllyel,
És ne add fel, hisz idõd véges.

Hisz nem fogsz örökké élni,
Bármennyire is azt hiszed,
De hogyha felhagysz remélni,
Ennél többre sosem viszed

Hogy megértsétek az írásaimat, néha kellhet egy kis háttérinfo rólam (:

Tizenéves, egyszerű fiú vagyok. A zenei stílusomban kicsit eltérek a szürke tömegektől, mert a metál zenéjét tartom utam alapkövének. szabadidőmben basszusgitározok és zenét hallgatok, és novellákat írok le hirtelen jött ötletekből. A másik nemmel nem gyakran van szerencsém, de általában nem katasztrófaként fogom fel a ballépéseket, hanem példának, amiből tanulni lehet. Nyugodt, csendes (?) ember vagyok, nem szeretek gyűlölködni, utálom a rasszizmust és az olyan vitákat, ahol az egyik oldalnak a "dögölj meg" mondatban korlátozódnak le az érvei. Metálos létemmel ellentétben keresztény vagyok, elitélem az ateizmust és a sátánizmust., ami miatt elleneimtől meg is kapom a beszólásokat (a legrosszabb amikor vita közben bedobja csak úgy hirtelen hogy "keresztény black metálos haha").