esKa blogja
Magyarország
Európa öreg tölgye
tépett lombja sebzett törzse
gyökereit férgek rágják
letördelték öt szép ágát
magas csúcsán sólyom fészkel
rontót ellenséget kémlel
Mária kérünk magyar sokak
vigyázd és óvd országodat
Új irodalmi portál!
Senkit sem szeretnék átcsábítani, de ha van egy kis időtök, nézzétek meg, szeretettel várunk mindenkit akár olvasónak, akár munkatársnak: http://szabadszalon.gportal.hu/
Imatöredékek a XX. századból
Amíg reményeim osztják és szorozzák,
a mai zajokon át egy boldogabb
jövő nyugalmát hallgatózom,
mint megrettent madár,
a héjavijjogáson túli csendet
amíg időm és kenyerem
a szükség porciózza,
s nem mindegy, kertemben
borsó-e, vagy rózsa virágzik,
tűnődöm: betonút vezet-e oda
ahol a források erednek
Amíg jelmondatokból kell
megfejtenem sorsom,
életem fonalát politikus-párkák
szövik és bogozzák,
röghöz kötöm magam, mint újmódi jobbágy:
fákat ültetek, hogy gyökeret eresszek.
KÉSŐI MŰ-VIRÁG AJÁNLAT
CLEMENCEAU KÉPZELT VÁZÁJÁBA
Körülveszi miként
tövisek a rózsát
Magyarországot egy
másik Magyarország
ESTE A SZABADSÁG-HEGYEN
Gáli József emlékezetére
azok ott lent
nem torkolattüzek
a város fényei
ne félj
túl a külvárosokon
óvón érintik egymást
a falvak és az éj
BÉKÉT REMÉLVE
tavának öbléhez
hívott a nyugalom
mert a madarak már
régen emigráltak
indultam én is
békét remélve
álltam fövényen
de hirtelen vadul
rámtámadt a szél
a napfény vallatón
vakított szemembe
és millió éles
kését villogtatva
rohant ellenem a Tó
mozdulataim mögött
mozdulatlanul
tárttorkú csendben
arra gondolok
ez ellen nem tanított
senki védekezni
MIKROFONPRÓBA egy
most is kettő
korábban tavaszodott három
a Dózsa György úton négy
sok volt a kék a zöld öt
március 28-án éjjel hat
vicsorgó lámpák hét
alatt menekültem nyolc
Mikrofonpróba kilenc
TŰZ!
INTER ARMA
a béke szonettjei mondogatták akkor
nimt óvó imát hülye bizalommal
a félelem keresztjét vetették
pedig az ég már háborús sebesült volt
felhők mocskos gézein vérzett át a Nap
tábornok-csizmákon iszonyat éje fénylett
a béke szonettjei mondogatták
a béke szépmívű szonettjeit
ugatták ágyúk röhögték géppisztolyok
KÍVÁNSÁGOK BALLADÁJA
gyűlöletes tájban
halál – havazásban
korom – havazásban
arcunk gyolcs félelme
bár ne szennyesedne:
elfajzott korcs mása
Napnak ne gyulladjon
ki ne gyulladhasson
meg ne születhessen
itt lent földközelben:
sugárzó víz szomjunk
tövises éhségünk
tébolyult éhségünk
jaj ne enyhíthesse
csak a Lótetem ne
MIÉRT
Mondd, miért neveztél
háborús bűnösnek,
ha csak negyvenhétben
szülhetett anyám?
Apám nem ölt,
de évekig ölték
Emlékezik:
szomorú örökség.
Megtanítottak beszélni,
kezembe szerszámokat,
fegyvereket adtak:
irigy barátja lettem így
a vándorló vadaknak.
Virágok védenek,
és a Vélhetetlen;
mások büszkeségét
növelem szívemben.
Öntaposók közé
szelíden leülni,
ahogy fáradt ember
tud elszenderülni.
ZUGLÓI ÉJSZAKA
Budapest – messzi zaj
szüntelen monoton
fenyegető morgás
ürüléktől mocskos
fakó párkányokon
mellbeteg galambok
küszködve derengő
utcalámpa bámul
sötét bódék mellett
valahol tücsök szól
lehet hogy Szabolcsból
költözött fel ő is
hogy földijeinek
nehéz munkás álmát
hazaédesítse
SZOBORKERTBEN
Alkonyodik. Nehezülnek
a tárgyak. Elkomolyodnak
a fák, és tömörebbnek tűnnek
a lombok az estben.
Elkomorul Rákóczi,
fehér kőarca sötétül:
érti magyarként? és
magyarul jól tudja-e dolgát?
Otthonról hazatért-e
Szabolcsba, Vajára a költő?
tudja-e, míg kenyerét eszi
itt országnyi a gond, és
tudja-e történelme hazányi
jövője a nemzet?
Vaja, 1985. június 20.
EURÓPA 1980
málló tűzfalak tövében
miért viselnek gyászt
a feketerigók
görcsös akác – öklök
kiket fenyegetnek
halálos ájulatban
fut némán csobbanatlan
Európa kanálisa
kit fog vinni a víz
ÁLHÍR PICASSONAK
A békegalambok
bezárva tetvesednek
párzanak és verekednek
szaporítják őket
egy leszerelési
békeértekezlet
munkaebédjére
LÁZÁLOM
Hűvös homályos lejtős termek
egymásba nyíló ajtótlan szobák
sorát jártam kerestem VALAKIT és
kíváncsi arccal néztek rám hidegen
Sokáig bolyongtam kiértem egy
parkba hanyatt feküdtem és figyeltem
platánok mozdulatlan tölgyek közt
pasztell – lilán
vészjósló nyugodt
kihalt volt az ég
néztem – ne jöjjön Istenem – vártam
jött nemsokára megjelent a GÉP
futni akartam szólni EMBEREK
de átrepült felettem megnyitva
gyomrát kihullt a bomba s kigyúlt
kinőtt a földből hirtelen
ahogy a poklok Leonardoja sem
képzelhetné atomfelhőjéből
világra szökkent a pusztulás maga
taposni jött mindent üvöltve két
felhőkig őrjöngő állat
két összeláncolt őrült óriás
VISSZASZÁMLÁLÁS
géphang a jövőből
mert folyóid döglehű halott kanálisok
nehezen hullámzó tavak vegyszerhabos
partjain végig olajos bomló madár és haltetem
az ásványaitól forrásaitól megfosztott
Föld elkínzott testén gigászi bitumen – hegek
mert rákosan burjánzó szürke metropolisok
körül hulladék- himaláják nőnek szerte
mert rejtett és kusza alagútrendszerekben
hétfejű fémsárkányként atomtöltetű
rakéták bújkálnak felderíthetetlen
mert megépült az egyenfélelem
szörnyű támaszpontja mind
kenyered italod sugárszennyezett lesz
mert titkos betonsilóban váró
tömeghalál Egyiptomává válik
elérkezvén az idők földi vége
a Komputerek Világtanácsa
ki fogja írni nagy Exodusod
az emberiség haldokló bolygóját
tengerekre növényekre hagyja
végeláthatatlan útjára kelve
robot – Mózes lézer – vesszeje
suhint fényvízű galaktikára
START
SZÁRNYRA KELT FOLYÓ
ŐSZ
szárnyra kelt folyó az ősz
oltalmatlan vidék
ázott körtefára
akasztott tarisznya
tarló kifosztott táj
táborozó sereg valaha –
IKERSZIMBÓLUM
hajó - - vizek végtelen
vetésén arat
termése a dúsan pergő
hullámpillanat
és
hosszan hullámzó
betonfolyók alatt
örökétig úszó
kőbezárt halak
HOLT KÖVEK KÖZÖTT
holt kövek között
úgy sír a szél
mint eltévedt gyermek
akinek szavára
élő nem felel meg
s holt kövek között
végül úgy pihen meg
sírástól fáradtan
mint eltévedt gyermek
EXTREMITÁS
kiáltás
tekintet
csend
puszta tér
talajtalan
és parttalan
ahol csak repülni lehet –
HAT SZÓ
a hajnal csarnokában
csupán csalogány van
INTROVERSIO TREPIDUS
Fehér harangszóban
feketeruhás nő.
Lehet, templomba megy.
Talán vasárnap van.
Nincs bizonyos más,
csak a rövidlátó
téli délelőtt.
nincs bizonyos, mert
értelmet cserélt a
hasonlított és hasonló.
a tértelenbe ágazó fán
varjak riadalma.
A hóban halott madár.
A halott madárnak lelke volt.
Ez a vers a halott madár lelke.
HARMÓNIA
Bent fénycsend, virágkiáltás,
fenn, a végtelen sötét füvében
galaktikák izzó csigaházai
MAGYAR HAIKU
tölgyfa cserépben
holdtalan éj lámpafény
tenyérnyi árnyék
A MAGÁNY ALAKZATAI
A folyondár
egy félfülű fazék
köré fonódik
gyomverte udvaron
gyöngéden óva őt
Lomok közt kutat a Hold
mélán mint unott ószeres
hallgatja a sírva alkuvó szél
hisztériás ajánlatát
ki érvül hozza fel
az éj kutyáinak
halk csahos danáját
az erdők sóhaját is
míg kergült ördögszekér
fut intrikáival
hunyorgó csillagok felé
csend marad utána
híg hideg sötétség
a dolgok bódult
ájulatba esnek
egy tücsök szól csak
hangosan a semmibe
de felmérve tévedését
elhallgat megszégyenülten
JÁSZ REGE
hiedelmes éj babonáz
elhagyott tanyát
hazáért a vadász
fogy a bor mese növekszik
egy szarka gyomlepett
vályogromot árult
fontoskodva estig
aztán csak csend árvul
felgallyaz a fácán és a Hold –
TERRA INCOGNITA 1.
fények havazása
a csend mintázatára
árnyék halkuló neszezése –
cizellált fenkölt
naplemente felhők
bíbor gótikái közt –
a délután csobbanatlan
estébe süllyedő hajó –
a földalatti tenger
néma áramlatában
megkövült medúzák lebegnek –
óriás kőcsigák alszanak
a halott idő titkos kontinensén –
tűzhányók fényes tárnáiban
a láva tündöklő férgei rágnak
az érintetlen éjszaka
roppant tömbjeibe zárva –
nem tudhatja senki
mikor kezdődik a hajnal
megismerhetetlen az a pillanat
mint a Test Nélküli Mester
galakszisok spirális
csillagkottáiba
rejtetett szimfóniája:
megismerhetetlen
a zene és a csend
határvidékén növekvő
boldog növény –
TERRA INCOGNITA 2.
erdők titkos kapujában áll
nem rettenti az élő fal beszéde
nyugalommal díszítve arcát
őzek ösvényére tér
nyugtalan csillagfény
parányi emlékezetét kutatja
a forrásvíz kozmikus rejtélyét
madárszó magyarázza
múltján tűnődik
menekülnek fölüle a felhők
riadt füvekre fekszik
borzongva gondol Istenére –
csak mikor
elnémul minden
kezdődik újra
az élő falak kietlen beszéde -