erzsoka blogja

 

 

Eljött az este,

Lassan derengve

Világom belepte,

Puha bársony teste.

 

Mint kedves szerető,

Nesztelen testével.

Csendesen átölel,

Csillagos egével.

 

Fekete fátyolát

Teríti szememre.

Ábrándos álmokat

Suttog a fülembe.

 

 

Mint kismadár,

Börtönbe zárva.

Szabadságra vágyna,

Messze, messze tájra.

 

Édes boldogságra,

Szerelem szavára,

Víg mulatságra,

Kedves barátra.

 

Úgy vágyom én!

De ketrecbe tettél,

S rá lakatot ütöttél.

AZT HISZED ÖRÖKRE?

 

 

Minden szavad megsebez,

Széttépi a lelkemet.

Rám nézel, de nem engem látsz,

Dühöd, lila ködfátylán át.

 

Hagyd már abba! De hiába.

Meg sem hallod szavaim.

Saját hangod harsonája,

Zeng füledbe szüntelen.

 

Nincs már más, csak néma csend.

S torkom fojtó fájdalom.

Miért bántasz? Ez fáj nagyon.

Szavak hada csendbe fojtva.

 

Hallgatásba burkolózva,

Ülünk egymással szemben,

Fájó csendben, elfogytak a szavak

Talán nem is maradt

 

 

Gondolatok hálójába löktél,

Mit szavakból kötöttél.

Szavaiddal, szívemköré hálót szőttél.

Gondolatban érintettél.

 

De jő a hajnal,

Hangos zajjal, nagy robajjal.

S álmaimat, rideg kézzel,

Tépi kíméletlen széjjel.

 

Ajkamon ég még, az éj varázsa.

Bőröm bizsereg, kezeid nyomába.

Hiányod érzem, ébren,

Álmodni vágyom az éjben

 

 

Szavak, csak szavak.

Vágyat ébresztnek,

Lecsendesítnek.

Szavak, csak szavak.

Nyomában virágok nyílnak,

Háborúk dúlnak.

Szavak, csak szavak.

Szívedben tüzet gyújtanak.

Lelkedben fájón bántanak.

Szavak, csak szavak.

Boldoggá tesznek, megnevettetnek.

Szemedbe, könnyeket tesznek.

Szavak, csak szavak.

Mindent elérhetsz,

Mindent elveszíthetsz.

Szavak, csak szavak