Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szorítás
erzsebet10• 2014. szeptember 22. 07:50
A vércse lecsapott, szorítva
áldozatát, ki ebből az ölelésből
kiutat nem talál, próbál vonyítva,
kapálózni,de az passzíroz, feszít.
És már vérbe markoló karmaiban
mivel átkulcsol és keblére ölel,
csak abban bízik,a halál gyorsan jön el!
Aztán szépen, lassan, elalél.
erzsebet102014. szeptember 23. 12:33
@Ircsi61: @Sea_Miller: Nagyon kedvesek vagytok,hogy botladozásaim elolvassátok! Megtiszteltek! Köszönöm!
Törölt tag2014. szeptember 22. 13:24
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2014. szeptember 22. 13:22
Törölt hozzászólás.
erzsebet102014. szeptember 22. 12:21
@Kicsikinga: Tökéletesen ráéreztél! Ezt csak az érzi, aki már átélte ezt! Köszönöm!
Kicsikinga2014. szeptember 22. 09:56
Az én interpretálásomban több értelme van!
Fantasztikusan fejezed ki akár az emberi szívnek egy olyan állapotát, ami vagy fizikailag, vagy érzelmileg került egy ilyen "marokba"!
Zseniális vers!
erzsebet102014. szeptember 22. 09:31
Köszönöm a kritikád, szívesen veszem! Az pedig megtisztelő, hogy itt jártál!
Törölt tag2014. szeptember 22. 09:25
Törölt hozzászólás.