Létrafokok

erzsebet10•  2017. január 10. 21:44

Dörzsölte kezeit

már szinte pirosra.

Úgy érezte piszkos

lemoshatatlan.

Mert mocskos 

hazug lelkében

felizzott egy 

igazság szikra.

Nem tudni miféle

szél sodorta oda.

Talán a karácsony 

megtévedt mosolya?

Hirtelen elhamvadt, 

elmúlt a pillanat.

Maradt a hazugság 

szutykos sötét mocska.

Helyreállt azonnal 

pénzsóvár élete.

Hidegvérrel nyúlja le 

mindazt mi tied.

Megfagyott lelkén 

többé nincs irgalom!

Átgázol mindenkin célja

a legfelső létrafok.

Lerugdos, bárkit 

ki ebben útját állja.

Útközben elveszik 

ember s az érzelem.

Végül mi is marad?

Kiégett utált hulla.

Ki nem visz többet

magával, mint az 

kin átgázolt s letiporta…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametisz2017. január 14. 21:02

...az biztos, nagyon sokat kell még mennie azon a létrán, hogy elérje a legfelső fokot...
Ölellek! :)

erzsebet102017. január 12. 18:28

@Rozella: Szép estét Róza!

erzsebet102017. január 12. 18:25

@Mikijozsa: Igen az védi...

erzsebet102017. január 12. 18:25

@Erzsi-Zsu: Ölellek.

erzsebet102017. január 12. 18:24

@skary: nem bizony...

merleg662017. január 11. 18:50

Nagyon jól megírt vers, nagy mondanivalóval! Egyre több ilyen van!

Bugatti3502017. január 11. 12:34

...egyszer, elfogynak a létrafokok...

Rozella2017. január 11. 09:21

Igen, mert ha pillanatokra fel is ébred benne a JÓ, azt azonal hibernálja..az örrökkévalóságig. Kemény tartalom, jól megírtad!

Mikijozsa2017. január 11. 09:05

"Lerúgdos", mert védi törvény

Erzsi-Zsu2017. január 11. 08:59

Pár gramm lélek ami megmarad!
Ölellek.

skary2017. január 11. 06:47

sémmi sé marad