erzocsend blogja
Hat-hatós ha-haIQ-k
Hat-hatós ha-haIQ-k
Bál a Világ-Egyetemen
Égi keringő.
Tüzeske táncba csábít
kilenc csapodárt.
A gondatlan teszetosza szakács
Kotyvasztott, s tökölt.
A romlott gombás tök ölt. -
Megjárta Tökölt.
Békanász a susnyásban
- Finom légy! - mondta
a békalány, s bekapta
egyből a legyet.
Bíztatás jó haikura
Művészet-morzsát
múlás lapátra sepri...
ne legyünk kukák!
A bál véget ért a Világ-Egyetemen
- Merk úr, Csillagom!
Földi jóra Mars haza,
Vénusz dombja vár!
Hirdetmény a Világ-Egyetem orvosi rendelőjében
Csillag Ur ánusz
vizsgálata a hátsó
Fekete Lyukban!
Budapest 2017. május-június
Nőnapi köszöntő
NőNAPI KöSZöNTő
Érzést remeklettek az IstenekKedves arcod és jó szíved köré.Ez táplálja naponta hitemet,S holnap reményét bennem ez szövé.
Virágszirmok borítják a várost.Ékként tűzik sokan a szív fölé. Büszke lelkem átragyogva száll most, S áldott lényed ujjongva köszönté.
Az én virágom: sok tarka gondolat.Jóságodnak szép hódolatai. Éltessen gazdag szeretet-áradat,S rajongásom örök oltalmai.
Horgonyt vetek, már nem búgnak szirének.Érted hadba száll, édesül az ének!
Áldozathozatal
Áldozathozatal
Hálám zenitjén sejtett csoda vagy, minden bók feletti!
Világot megvető dúlt lelkembe sugalltad a békét.
Megszántad: bukásom sóhajait porban térdepelni.
Ölt a csend, Te hitre emeltél, - s értéked tárja mélyét!
Álom-gyöngysor
Álom-gyöngysor
Legszebb álmom: egy csóközön.
S kegyek árján eveztem én.
Ölelés-sziget kikötőm,
Ahol csordult a szenvedély.
Ocsúdtam buja üdvökön,
Rejtelmek szűz káprázatán,
Osztoztam élet-örömön,
Mint egy érdem, Isten után.
Habzsoltam: tetszés ízeit,
Gyönyörök ledér mámorát,
Éden fenséges színeit,
S kéjre bódító mákonyát.
Fürödtem édes zamatban,
Gondtalanság puha ölén,
S ébredtem csodás vigaszban,
A méltónak dús ünnepén!
Budapest, 2016.április 24-25.
Vers
Őrző mosolyod
Ha dacos a kedves a férfi örüljön,
Mert akkor szeretik, és nagyon féltik őt.
A durcásság álca, szerelem a köbön,
Csak hiány karcolja a túlrajongott nőt.
Én drágám imádlak, s hibáid élvezem.
Tudom, minden perced én értem múlatod.
Szíved fortélyait lelkemen élezed,
S őrködni a lángon feladatnak adod.
Így boldog hitünket nem kezdi ki látszat.
Esélye hamisnak tüzünkben porladó.
Szirom-életünkben nem rághat gyalázat,
S a harsányt kicselezve halk, nemes a szó.
Éjben éj a világ, s Te mint fényes derűm,
S hozzá, égből óhajtott csodád is csobog:
Kábító mákony, a végzet, a méz-nedűm,
A mindenségbe vésett őrző mosolyod!