Paródiák és marhaságok

Ó hány ó...
...hány arcod van költő!
Sötétben látó
sötétenlátó
világot megváltó
hivatásos
hóhányó
meddőhányó
borsót falrahányó

(szó szerint...)

Budai Zolka:

A beteg papok végső elkeseredésükben a vers gyógyítóerejébe vetik hitük

Koboldkának van papírja,
de a versét hat pap írja,
mert a vers a hat pap írja,
Koboldka meg ad, ha bírja.

S Koboldka meg hat pap,
ihletet is adhat:
öt pap reszket, egy fázik,
hát nincs meleg az egyházig. 

janow:

A devla dörgedelme midőn papjai versbe vetett hitükkel alábecsülik az ő erejét aláásva ezzel a potenciális hívek őbeléje helyezendő bizalmát

Ó ti hitvány hat papok!
Tőletek ím mit kapok?!
Ezzel telnek a napok?
Jobban mondva a lapok?!

Betegségnek vers az írja?
Pokolban sül mindtek zsírja
Hitetek ennyire bírja?
Égjen az orcátok pírja! 

Utóirat: a fórumban annyira megtetszett, hogy elmentettem ide az enyészet elől.

- avagy strófagyakorlatok a susnyásban -

Ne lépj belé
(négyes jambikus)

Rekettye néma rejtekén
Legelget egy vidám tehén
Akárhová ma lépek én
Alattam egy tehénlepény!

Négy szerény tehénlepény
(negyedfeles trochaikus)

Zöld rekettye rejtekén
éldegél a víg tehén
Bárhová ma lépek én
Mindenütt tehénlepény

Mindegy, bárhova lépsz
(kis aszklepiadészi)

Békésen legelész ott az a szép tehén,
Ó mily bő legelő! Bőgi vidáman ő.
Isten zöld mezején bárhova lépek én
Lábamnál a tehénlepény!

Titkai zöld mezőnek
(disztichon)

Méla tehén legelész a rekettye bokornak az árnyán.
Bávatagon lesi ő: - mily csuda dús legelő!
Selymes zöld mezején a határnak bárhova lépek
Meglep a felfedezés: lábam alatt a lepény!

 (Kéretik skandálva röhögni!) 2010. május 17.

Leépül az ember agya:
Hajrá dada! Legyen dada!

öreg szélnek
háta támad
rohadt ragu
sánta tálba

Füstös izé, a tél se már...
Sőt, a francba
pincebogár

Nincs itten vers, nincs itt szép szó
trágár mittudomén való.. aha, az

Nevesincs baromság, az kell,
Nemteccik, hát háboroggyfel!

Azt sem... nyasgem kitérdekel
Le a verssel, le a verssel!

Le a nyitott értelemmel,
Űríteni, azt még tudok igaz,
teljes érzelemmel!

/Én kérek elnézést... janow/

(alcím: nem kedvelem az "erotikus verspályázatokat", ezért nem írok erotikus verseket)

Ősi pogány imáimban
Meztelenül jössz elém,
Lehull rólad rút szemérem:
Minden porcikád enyém

Pattogó tűz már a tested
Állat vágyaimra vár
Ellenkezni való kedved
Rombolásra érett vár

Keveredni való nedvek, s
Hús a húsban talmi bűn
Rajta, rajta rusnya barma:
Illat itt, mi máshol bűz

Cuppogj, vihogj, akár röfögj!
Csak ne játszd meg itt magad!
Kínod enyém: fulladj, köhögj,
Bűnünk mint a méz, ragad!

Nem engedek, ne is kérjed!
Jobban jársz, ha megharapsz.
Úri ficsúr helyett érezd:
Jobb a bús, bivaly paraszt!