Üzenetek a Holdról III.

Utolsó tangó

Tudod mi jár napok óta a fejemben? Nemrég megnéztem (sokadszor) az utolsó tangó Párizsban-t.   Persze az a film nem a táncról szól elsősorban, de most mégis felidézett egy sor megtapasztalt, vágyott és sohasem volt mozdulatot és érzést...

.. most én is táncolnék Veled. És ez a tánc ... Ezt nem kell, nem lehet megtanulni. Legfeljebb a lépéseket. De a tánchoz két olyan ember kell, aki érti és érzi egymást. A tánc maga a szenvedély! Izzó vágy. A gyönyör késleltetése. És a beteljesülés kapuja. Táncolnék most. Táncolnék becsukott szemmel. Már érezlek a karomban. Érzem ahogy a vállamra hajtod a fejed... És amikor megkérdezem, hogy táncolnál-e velem, nem táncolni akarok igazán. Hanem ott és abban a percben vadul szeretkezni Veled. És nem a gyönyör miatt amit okozhatunk egymásnak. Nem, nem! A lelkedet akarom birtokba venni: átsiklani Beléd, egyenesen a lelked mélyébe. Az ember lelkitársai éppen a másikat hordozzák saját magukban. És látnék a szemeddel. Éreznék az ujjaiddal. És tudnám, hogy mennyire tesz boldoggá, ha megérintelek. Mert tudnom kell. Számomra ez az igazi szerelem!