Eratus

Egy nagyon ígényes erotikus oldalon, ahol csak úgy lehet regisztrálni, hogy előtte sms-ben kell elküldeni a belépési kérelmet, a férfi a válasz sms-ben megkapott kóddal lépi át a titkos gyönyörök kapuját. Szebbnél szebb lányok tablói és bemutatkozása után az egyik hírdetésen megakad a szeme. A képeken nagyon csinos harmincas lány. Sokat sejtető bemutatkozás. De a soraiból és a tekintetéből a férfi megérezte, hogy a szokásos motívumokhoz képest ezt a lány különös titkokat rejteget és nem egyszerű eset. A telefonszámát csak e-mail váltások után, kissé körülményesen szerezte meg. De kifejezetten értékeli, hogy nem mindenki számára kapható. A férfi pár szót váltott telefonon a lánnyal. Hangja mélyebb a vártnál, mondatai nem a rutinos gépszöveget hozzák. Megbeszélik a fontosabb részleteket. A többit majd személyesen.

Újszerű budai társasház, a kapucsengőn többször átragasztott címke. A férfi felcsenget és a kapu feltárul. A második emeleten diszkréten kinyílik a lift melletti lakás ajtaja. A férfi belép és azonnal megpillantja a hirdetésben már megcsodált arcot és alakot. A lány a kezét nyújtja és bemutatkozik. A férfi önkéntelenül is kimondja a saját keresztnevét, pedig elhatározta, hogy foggal-körömmel megőrzi az inkognitóját. Tágas nappaliba vezeti a lány, egy fotelbe ülteti és megkérdezi, hogy inna-e valamit. A férfi csak ekkor érzi meg, hogy az izgalomtól mennyire kiszáradt a torka. Ásványvizet kér és kap. Utána a nő mellé ül a másik fotelbe. És nagyon természetesen, de elbűvölően mosolyog. A férfi megköszörüli a torkát és megszólal:

-    Hááát, be kell vallanom, hogy kicsit zavarban vagyok…

-    Ugyan miért? – kérdez vissza a lány és felnevet. – Érezd magad otthon. És talán vedd le a zakódat. Kényelmesebb lesz.

A férfi leveszi a zakóját, valóban könnyebb érzés. Meg akarja törni a zavarát, ezért folytatja a beszélgetést.

-   Nagyon-nagyon csinos vagy! – kezd bele bátran. – Meg mertem volna esküdni, hogy nem te vagy a képeken.

-   És az mire lenne az jó? – kacag fel a lány. – Igaz én is hallottam már ilyesmit. De amint látod, én vagyok a képeken.

-   Hát éppen ez az! – mondja a férfi. – Egy ilyen lány mit keres ebben a műfajban? Hogy kerülsz te ide? Az utcán rád sem mernék nézni, félnék az elutasítástól…

-  Aranyos vagy! – válaszol nevetve a lány. – Ahogy szokták mondani, hosszú történet. És nem is olyan bonyolult.

-    Ha nem akarsz róla beszélni, nem erőltetem. De ha igen… - és a férfi itt kérdően a lány szemébe néz. – Egyszerűen le vagyok nyűgözve! Ne haragudj, képtelen vagyok levenni a szemedről a tekintetem, életemben nem láttam ilyen szépet!

-    Most én kezdek zavarba jönni! – mosolyog vissza a lány. – De akkor én is kérdezek. És te hogy kerülsz ide, egy ilyen helyzetbe?

-    Azt kellene mondanom, hogy véletlenül tévedtem az oldalra és amikor kíváncsiságból megnyitottam néhány adatlapot, akkor azonnal megakadt a szemem a tiéden. De persze nem volt véletlen. – válaszolja a férfi. És, hogy ne befolyásolja a lány mosolya, tekintetével kirándulásra indul a lány testén. De ettől még inkább elbizonytalanodik. – Szóval nem volt véletlen. Régóta készültem egy ilyen kalandra. De ha nem látom meg a képeidet, ugyanúgy a keresgélés maradt volna a vége. – Nagy levegőt vesz és folytatja. – Úgy kérdeznék még, de sem megbántani nem akarlak, sem a privátszférádba gázolni. Gondolom őrzöd a kereteidet.

-  Amennyire lehetséges, akkor igen. – válaszol a lány. – De kérdezz bátran, legfeljebb nem válaszolok mindenre. De hazudni sem fogok!

-  Inkább nem kérdeznék mégsem. Beszélj inkább te! – mondja mosolyogva a férfi.

A lány közelebb hajol, a férfi megérzi az illatát. Ez az a pillanat, amitől leginkább tartott. Egy nő illata mindig meghatározta a hozzájuk fűződő érzéseit, reakcióit. A lány illata diszkrét, de nagyon kellemes. Friss tavaszi zápor utáni pázsit és az esőcseppeket foglyul ejtő virágok illata. A férfi beleszédül. Becsukja a szemét. A lány a füléhez hajol és belesúgja: - Ne félj!

-   Nem félek – mondja a férfi. – Csak észveszejtő vagy. Ez az illat! Rabul ejt…

-   Nagyon kedves – mosolyog rá a lány. – Cserében mégis csak mesélek magamról. Ha nem is mindent, de így is megérted, hogy miért vagyok itt. Ne aggódj, nem lesz hosszú!

-     Ráérek, beszélj csak! – bátorítja a férfi. Hátradőlt a fotelben és bámulja a lányt és hallgatja selymesen búgó hangját.

-    Volt egy másik életem. Férjem, kutyám, egzisztenciám, érdekes és jól fizetett munkám. Szerencsére gyerekem viszont nem. Életem nagy szerelmeként ismertem meg a férjemet. Egy év után elvett feleségül, egy Pest környéki településen lévő házába költöztünk és éltük boldognak látszó hétköznapjainkat. Csak a gyerek hiányzott volna a teljes boldogsághoz. De valahogy nem jött össze. Több, mint öt év telt el. Egy nap rájöttem, hogy megcsal a férjem. és megcsalt már szinte az első perctől. Nem az fájt, hogy vakon bíztam benne, hanem hogy nem vettem észre. Pedig diplomásként elég okosnak hittem magam. És ha megnézel, mint nőként is az átlag felettinek érezhetem magam. Van benne munkám, de jók a génjeim is. Anyukám nagyon szép nő. Még most is zsebre tesz! – nevet fel ismét a lány. Mielőtt folytatná, feláll és a férfihoz lép. – Nem untatlak? Ne haragudj, hiszen nem ezért jöttél!

-    Ugyan, folytasd kérlek! – válaszolja a férfi és bizonytalanul a lány kezéért nyúl. A lány észreveszi, megfogja a férfi kezét és leül a fotelja karfájára. Az apró kis szoknyája felhúzódik a combján, még inkább kiemelve tökéletes alakját.

-  Szóval megcsalt. Nem is akárhogyan. Amikor bevallotta, kijelentette, hogy nem tette volna kockára a kapcsolatunkat más érzelmi kapcsolattal, mert nagyon szeretett. Magyarul számára csak egy szerelmi kapcsolat számított megcsalásnak. Ilyenek helyett bizarr testi kapcsolatokba bonyolódott. Többek között magukat hirdető lányokkal és egy extrém oldal néhány „lakójával” Ez utóbbiak miatta akadtam ki legjobban. Részletesen elmesélte, hogy milyen szeánszokon vett részt és nagyjából mi történt vele. Nem haragudtam. Ez más volt. Olyan undor és hányinger fogott el, hogy azt hittem soha nem leszek képes túltenni magam rajta. Képes volt végigpróbálni egy csomó lányt, utána hazajönni és a szemembe hazudni. Azt mondta, így még jobban szeretett és kívánt. Felizgatta az eltitkolt élete. Nem hallgattam tovább. Eljöttem. A ház az övé volt. Néhány apróságon és a személyes holmimon kívül nem kellett semmi. Minden rá emlékeztetett volna. Béreltem egy aprócska lakást, beadtam a válópert és hetekig sírtam. Gyógyszer, alkohol, hamar kikészültem. Nem voltam képes a munkámat sem folytatni. Teljesen a padlóra kerültem. Szörnyű volt. – itt megcsuklik a hangja. – Ne haragudj! – suttogja még és elhallgat.

A férfi ekkor megszorítja a nő kezét, mert érzi, hogy már sír. Nem könnyezik. Belül rázza a sírás, ez a leggyilkosabb dolog a világon. Elfojtott érzelmek, amik a felszín alatt feszítik a tested és a lelked. Mint egy kitörni készülő vulkán felszíne. A nő ránéz és tudja, hogy ez a férfi más, mint a többi. Ez nem akarja kihasználni. És megérti.

-   Összeszedem magam – mondja szipogva és beleiszik a férfi poharába. De ezt egyikük sem veszi észre. – Padlóra kerültem. A szüleimhez nem akartam fordulni, megvan a maguk baja. Barátaim felajánlották, hogy segítenek, de a makacsságom és önérzetem mit sem változott a borzalmas hetek során. Inkább megöltem volna magam, minthogy külső segítségért forduljak. Szenvedtem és egy reggel vidáman ébredtem. Rájöttem mit fogok tenni. Bosszú! Na nem a férjemen. Azt a nyomorultat igyekszem kitörölni még az emlékeim közül is. Nem, nem. A férfiakon. A hozzá hasonló férfiakon. Először társkereső hirdetéseket adtam fel. Nem is igen titkoltam a célomat, fekete özvegy jeligére adtam fel a hirdetéseket. Nem vették komolyan. Pedig néhányukkal kegyetlenül bántam. Talán meg sem érdemelték. Nős férfiakat kerestem, titkos szeretőként. Úgy fogalmaztam, hogy velem megédesíthetik házasságuk szürke hétköznapjait. Diszkrét és szenvedélyes szeretőnek ígértem magam. El sem képzelnéd, mennyi szemétláda jelentkezett. Egy dolog szinte mindegyikben azonos volt: úgy beszéltek párjukról, mint egy megunt régi ruhadarabról. Egyszerű volt a módszerem: válaszolt a hirdetésemre, leveleztünk kicsit, aztán felajánlottam, hogy találkozzunk. A randikon a legjobb formámat hoztam. Igazi femme fatale. Mindegyiket egy perc alatt az ujjaim köré csavartam. Meghívattam magam, udvaroltak, ajándékokat vettek, de nem adtam oda könnyen magam. Csak kevéssel jutottunk el az ágyig. De kivétel nélkül mindegyiket megleckéztettem: megkerestem a párjukat és elmondtam vagy megírtam, hogy mit művel kedves férjecskéjük a hátuk mögött. Óvatosan őriztem a határaimat, egyik férfi sem tudta meg, hogy én magam buktattam le őket. Egy idő után beteltem a bosszú édes ízével és rájöttem, hogy egy ideig úgy fogok élni, hogy azt hiszik a férfiak, hogy ők használnak ki majd engem, pedig épp ellenkezőleg. Én fogom őket….

A férfi elképedten hallgatja a nem hétköznapi történetet és egyre jobban elbizonytalanodik. De a világért sem mulasztaná el a történet végét.

-    Magasra tettem a mércét. – folytatja a lány. – Úgy voltam vele, hogy aki azt az összeget rászánja, hogy megkaphasson, akkor már nekem is megéri. Ráadásul megválogatom ki az, akivel egyáltalán szóba állok. Sosem találkozom ugyanazon a napon mással. És rövid idő alatt kialakult a „rajongói klubom” – mondja a lány vidáman. Felkacag saját poénján, de észreveszi a férfi zavart arcát és abbahagyja a nevetést. – Jó, jó, nincsenek olyan sokan! Van akivel még nyaralni is elmentem. Van akivel rendszeresen járunk színházba, vacsorázni és egyéb helyekre. Mindig és minden helyzetben nő maradhatok, nagybetűs Nő. Sőt, elhalmoznak kedvességükkel. Arról nem is beszélve, hogy gyengédek velem és bevallom erre nagyon gerjedek. Szóval ezért vagyok itt és így…

-    Szóhoz sem jutok - szólal meg a férfi. – Elképesztő vagy! De imádom minden mozdulatodat, minden porcikád felizgat, minden szavad elvarázsol. És nem érdekel, hogy hányan vannak még, belépek a „klubba”. Ha még van tagfelvétel. Ja és elváltam én is. És engem is megcsaltak… - teszi még hozzá mosolyogva.

De a mosolya mögötti árnyékot azonnal észreveszi a lány. Nem kérdez, nem szól, a férfi arcához hajol és megcsókolja a homlokát. A férfi megérzi a lány vállára omló haját, a csodás illatot, ami azonnal elveszi a maradék eszét is. Egymás száját keresik. És amikor megtalálják és egybeforrnak megáll az idő. Forró örökkévalóság csendje száll le köréjük…

Amikor véget ért az a nap
 
Amikor véget ért az a nap, eltűnt az égről a Nap
a Hold néhány perc alatt felkúszott a platánfák fölé
és röntgenkék fényében a legyező alakú kezecskék
zöld sugár-ruhába fonták az üvegbe dermedt estét.
Ha elveszítem jó kedvem, visszahozzák a csillagok,
aznap éjjel is az égre nézve álmodoztam egy padon,
üldögéltem lent a parkban és azt hittem, álmodom,
amikor az utca túloldalán feltűnt egy graffiti-óceán
egy frissen hófehérre meszelt különös házfalon.
Csak bámultam bénultan, hogy az óceán vízéből
egy fiatal nő lépett elő, olyan volt, mint egy sellő,
egy álom az álomban: felém intett, mintha hívna,
utána eltűnt nyomban a sejtelmes holdárnyékban.
Bár a szívembe kétely és nyugtalanság költözött,
követtem a furcsa látomást hosszú perceken át,
amíg észrevettem egy medencét egy ház mögött,
tükörhold lebegett a vizén, lépcsőin ott állt a lány,
már nem viselt ruhát és talán csakis arra várt,
hogy mielőtt a vízbe lépne, megmutassa magát.
Megkérdeztem volna hogyan került az álmomba,
de nem szólalt meg, csak besiklott a hullámokba,
a holdfénybe mártott testét lassan felém fordította
és ahogy egy tavirózsa bársonyos szirmait kibontja,
édes méregbe mártott titkait elém tárta mosolyogva.

Érdekes beszélgetést csíptem el ma délelőtt. Két férfi beszélgetett kedvenc kávézómban a szomszéd asztalnál. Mindketten szidták a párjukat, aztán váltottak és univerzális női tulajdonságokról esett szó. Utána pedig az a gondolat, ami mindenkinek eszébe jut legalább egyszer az életében. Igen, a két bolygó, ahol a férfiak és nők a másik nem nélkül élnek. Két barátunk azonnal kijelentette, hogy azért nem tiltanák ki teljesen a nőket a bolygójukról, de csak meghívott vendégek lennének a lányok és szigorúan szexistennő mind..

* * *

Jókat mosolyogtam a két úriemberen és elképzeltem, ahogy az átlagos férfi és átlagos nő berendezné a saját bolygóját.

Nem bonyolítom a dolgot a család intézményével, ami ugye klasszikusan az apa, anya és gyerekek felállásban testesül meg legtöbb kultúrában. Nos az én verzióm kicsit más. Idealista jövőképemben az emberiség megoldja az energia- és nyersanyaggondokat, mindkettőből korlátlan a bőség. Robotok, automaták lesik az emberek kivánságait. Megszűnik  a pénz fogalma, mindenki úgy rendezi be az életterét, ahogy akarja. Senkinek sem fontos, hogy milyen autója vagy más eszköze van, legfeljebb a színe, formája érdekes.

Nem sok szabály vagy törvény kell, mert az emberiség önszabályozása szinte tökéletes. Sorsolással választják ki egymás közül az elöljáróikat, akik a rendet őrzik és az esetleg fellépő problémákra reagálnak. Megbízásuk rövid időre szól, és mindenki aláveti magát a döntéseiknek. Ez amolyan kötelező szolgálat, ami inkább megtiszteltetés, mint kötelezettség.

Aki a szabályokat megszegi, akár élete végéig egy kietlen börtönbolygóra kerülhet, ami senkinek sem éri meg, ezért gyakorlatilag megszűnik a bűnözés fogalma is.

A stabil anyagi lét megalapozza a szellem szabadságát. Sajnos az ember magában hordja állati ösztöneit és ezt száz generáció sem változtathatja meg. A férfiak és nők már kétezer éve is hasonlóan viselkedtek bizonyos helyzetekben és kétezer év múlva is ugyanígy viselkednek majd.

Idealista elképzelés, de azért végigfuttattam a férfibolygó-projektet az átlagos férfiagy specifikumai szerint. Ezen a bolygón ezért már messziről egy futball labdához hasonlítana, stadionok követnék egymást a városokban. Aki beéri a valósághű utánzattal, hazavihet egy robot-barátnőt, meglátogathat egy robot topless bárt vagy csak együtt lóghat naphosszat a barátaival. A romantikusabb bolygólakók fogadhatnak "valódi" hölgyvendégeket, de ha három napnál hosszabb időt töltenének együtt, akkor el kell utazniuk együtt a Szerelembolygóra. Nevet is adtam ennek a három napnak: próbaházasság... Nem mellékesen ezt akár már a XXI. században is bevezethetnék. Milyen klassz lenne, ha a derék vőlegény visszavihetné "Anyukának" a kedves kislányát, ha nem jön be a három napos próba és persze fordítva is ugyanígy. Tudom, hogy sok probléma csak hónapok, évek alatt kerül elő, de van ami máraz első együtt töltött napokon. Hihetetlenül sok nászút hagy tüskéket a friss párokban... aztán pár évvel később, amikor mindkét fél ingerküszöbe jóval alacsonyabb lesz, ezek a tüskék még mélyebbre fúródnak és már nagyon fájnak. Na, de inkább folytatom...

Szóval, ugyanilyen alapon a férfiak is ellátogathatnak a nők bolygójára, de ők is csak meghívásra és csak három napra alkalmanként. Ezt a bolygót inkább nem is képzeltem el magamnak, mert leginkább amolyan óriási Barbie városra hasonlítana, azzal a kivétellel, hogy Ken nem lenne ott állandó lakos.

A Szerelembolygó (a viták elkerülése érdekében ez a bolygó maga a Föld, az emberiség jelképes bölcsője) a harmadik bolygó, amolyan inkubátor-féle, ahol megszületnek a szerelmek, a szerelmekből pedig a gyerekek, de egy idő után nemük szerint elkerülnének a bolygójukra.Itt élhetnek szerelmespárként családi életet, de gyerekük öt éves korában átkerül a Tudomány és Kultúra bolygójára. Ezt nem veszteségként érik meg a párok, hiszen gyermekük a legjobb helyre kerül. Boldog lesz hasonló korú társai között.  Itt élnek és tanulnak felnőtt korukig.

Folytatva a sort, a Tudomány és Kultúra bolygóján színházak, könyvtárak, kutatóintézetek és persze iskolák működnek. Itt találkozhatnak a baráti társaságok, ide látogatnak a szerelmespárok, de azok is bármikor és bármeddig itt lehetnek, akikben feltámad az érdeklődés bármely átlagostól eltérő tevékenység iránt. És itt ha például zongorázni támad kedve, nem zavarja a szomszédot. Erre a bolygóra kerülnek a gyerekek is, akik felnőtt korukig itt ismerkednek az emberiség történetével és érdeklődésük szerint folytatják tanulmányaikat. Lesznek, akik a bolygón maradnak, színészek, kutatók, tanárok lesznek. A többség azonban az átlagember ígényeihez alkalmazkodó bolygót választja, ki-ki neme szerint.

Nem vagyok férfisoviniszta, de a szélsőségesen feminista nőktől is irtózom. Ezért ebben az idealista elképzelésben nőket és férfiakat kizárólag a külsejük és nemük különbözteti meg, minden másban teljesen egyenértékűek! Nem azt súlyoztam, hogy mi hiányozna ebből a "szép új világból", hanem azt, hogy mi nem hiányozna. (pénz, háborúk, erőszak, stb.) És persze akárki akármit is mond, férfi és nő a barátaival érti meg magát a leginkább. Ebből következik a régi dilemma: létezhet-e férfi és nő között igazi barátság, és ha igen, miért nem?

 Az 51-es út balladája
(szándékosan hiányos Blues)
 
Az ötvenegyes út
a Duna mellett vezet
egyenesen Délre,
ha elindulsz rajta délben,
megérkezhetsz négyre,
ha egy román kamion
nem előtted téved
az úttest másik felére!
 
Utazz az 51-esen,
a Duna mentén Délre,
talán végigérsz rajta estére!
Vagy mégsem!
 
Még alig hagytam el
a hírhedt em Nullást
az út szélén megláttam
két integető (…át).
Két semmi lányka volt,
tangában és csizmában,
élénk rúzs a szájukon,
kezükben lakktáska.
 
Utazz az 51-esen,
a Duna mentén Délre,
talán végigérsz rajta estére!
Vagy mégsem?
 
Kiakadtam, mert a tél
még tombolt javában,
hogy bírják ki ezek ott
egy szál (......an)?
A látványtól is fáztam,
esett a hó és fújt a szél,
kiszálltam, pedig tudtam,
hogy hatalmas hülyeség.

 Utazz az 51-esen,
a Duna mentén Délre,
talán végigérsz rajta estére!
Vagy mégsem?
 
Közelről méregettek,
miért jöttem, mit akarok,
a kuncsaftjuk leszek-e
vagy még gondolkozom?
Megkérdeztem tőlük,
segíthetnék-e valahogy,
de az első mondat után
 mindkettő ott hagyott.
 
Utazz az 51-esen,
a Duna mentén Délre,
talán végigérsz rajta estére!
Vagy mégsem?
 
Fekete BMW érkezett
füstölgő kerekekkel,
kiszólt belőle egy hang:
(…........ni)  jöttél ember?
mert ha "netán" mégse,
akkor jobb, ha leléce'sz,
ez itt nem ingyé' cirkusz,
fizessé' vagy menj el!
 
Utazz az 51-esen,
a Duna mentén Délre,
talán végigérsz rajta estére!
Vagy mégsem!?

A FÁTYOL DALA - PILÁTUS SZERELME

A kezem leírni képtelen
Lehull a toll elém ha felidézem
Ahogy a visszavonuló értelem
Magát megadva áll a közelében

Soha nem szakad el ami eltakar
De a karjába zár ha ő akar
A világ zaja már alig zavar

Nem láttam még nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

A gondolatok között a csend

Túl a felismerések erdején
A tél oltalmazó menedékén
Ami szelíd szavakból áll
A part a személytelen
Sivár peremén él (nem elég még nem elég)

Soha nem szakad el ami összetart
A túloldalán a közelében
De hol van ami még visszatart

Nem láttam még nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

Figyelj bár a csend és a türelem
Szerelméből születő szigeten
Tudom nem felejted el
Ő is emlékszik rád

(zene: Baradlay Richárd)