elke blogja

elke•  2013. március 4. 23:03

Viharos gyermekkor.

itt születtem én ezen a tájon,az alföldi nagy rónaságon.

Az egész környék a dajkám emlékével van tele,

itt zajlott le keserű gyermekkorom története.

Élettől zengett akkor a virágzó termő határ,

tele a sok tanyával, mint gyöngyszemek, a sok fellegvár...


Apám a házát maga építette,

két kezével, belé véres verejtékét ejtette.

Belé is rokkant a szegény jó öreg,

nyugodjon békével, és áldja őt az isten meg.

Csinált nekűnk kisházat, és szöllőskertet,

bele gyümölcsfákat, diófát és piros epret.

Éden kertűnk nekűnk roskadásig termett,

hála apám dolgos kezeinek...


Ám egyszer jött keletről a sötét nagy vihar,

s az csinált velűnk azt amit akart.

Tekergő volt a mérges szellő, s elvitte a házúnk tetejét,

és tönkretette annak minden édes gyümölcsét.

Oda a tanyánk, de mind az összes kint a határban,

ma nem látnál ott senkit többet, s ott állhatnál csak magadban.

Ott  nincsen már se ház, se fa, se bokor,

ott csak a termőföld van, ahol a néma üresség honol.


Így büntetjük ma a szegény rókát,

nem kergeti tovább anyám tyúkját.

Üres a határ, szaladhat most a nyúl után eleget,

különben felkopik az álla, s szegény akkor éhezhet.


De nem fojtatom tovább az esetem,

mert ez egy viharos emlék nekem.

Ma már megszüntek keletről a nyomasztó szelek,

ma már másként büntetnek az istenek.

elke•  2013. március 4. 22:36

Mai gondolatok.

Ti férfiak! ti irányítjátok ezt a mocskos világot? 

hogy mit csináltok, sokszor nem is tudjátok. 

Minden lében kanál vagytok, 

békés szívvel nem nyughattok... 


Keveritek a világ történelmét, 

s megtömitek a zsarnok zsebét. 

Ti csináltátok az áramot is nekünk, 

hogy a sötétben jobban lásson szeműnk. 

Lát az mostmár eleget, 

s mi dícsérjük, vagy szidjuk tettetek. 

Ti adtátok nekünk az autót, 

drága pénzért gyorsan futót, 

hozzá szabtátok a benzin árát, 

s mi elfogadtuk munkátok átkát... 

Ti csináljátok a politikát? 

de szemetek sokszor egy szoknyánál tovább nem lát... 


Csináljatok végre békét !, 

hogy emberi legyen a dicső érték. 

Csukjátok be a magas bankokat, 

aki nekűnk jót soha nem ad. 

Ne a hamis legyen a büszke, 

hanem a jót éltessük mindörökre. 

Adjátok vissza a hitünket, 

s mindazt ami éltet bennűnket, 

hogy mindegyik majd dolgozhasson, 

s koldúsbotra sose jusson. 


Óh, Ti dicső férfiak!!!