Elixír a léleknek

Kassai Csilla vagyok. 

Akkor kezdtem először verseket írni, amikor drága nagymamámat elvesztettem. Nagyon szeretettem őt. Sokat vigyázott rám kiskoromban. Én voltam a legkisebb unokája.

Tizennyolc éve nincsen közöttünk. Mai napig emlékszem, amikor már családom volt, mama mindig jött a kis szatyorkájával, és mindig hozott valami apróságot nekünk.

Volt egy kis szőlője, amit minden áldott nap, még nyolcvanon túl is művelt. Görnyedt háttal, lihegve, bicegve, de ő mindig dolgozott.

Tett-vett körömszakadtig. Ma már tudom, hogy egész életemre az Ő személye van a legnagyobb  hatással.

Ovis koromban vitt magával az Evangélikus templomba, s bár én nem sokat értettem az egészből, mégis örökre meghatározták az életemet a vasárnapi Istentiszteletek.

Mikor felnőtt fejjel, úgy tizenkét évvel ezelőtt megérintette a lelkemet a Jó Isten, már tudtam, hogy miért is történt mindez.

A szeretet VAN. Soha nem múlik el.  A szeretet a legcsodásabb kincs a világon. A világ legfőbb mozgatórugója. Még azokat is a szeretet motiválja, akik ma még hiányból cselekszenek. Hiszen szeretetvágy hajtja őket is.

Az élet szép, az emberek jók, és ISTEN minden szava örök.             

Aki nem így látja, annak torz a szemüvege. Olykor kapunk pofonokat az élettől, ezért legyünk hálásak.

Prohaszka Ottokár Kő az úton című költeménye elmagyarázza, miért is.

Szeretem az embereket, és szeretem az életet. Itt vagyok, élek, pedig voltam már a gödör mélyén, mégis megtartattam. Akkor azt gondoltam, nem érdemlem meg a szeretetet.

Balog Zoltán református atya mondta: "Elesni emberi dolog, fekve maradni ördögi, de felkelni ISTENI!"

Higgyétek el! Felkelni valóban a legcsodálatosabb érzés a világon!

Először mama halála miatt kezdtem írni, majd halálosan megszerettem valakit, és hosszú éveken keresztül szenvedtem miatta. Pokoljárásnak is  nevezhetném azokat az időket. Ám ma már hálás vagyok sorsomnak a sok szenvedésért. Ettől lettem író.

Ma már nem kell szenvednem, hogy írjak. Ám legyen az felemelő érzés, vagy bánat, mindig az érzelmek movitálják írásaimat.

A gyermekeknek még csak 2000 óta írok, nem kis sikerrel. A gyermek csodálatos közönség! Őszinte és kitárulkozó. Nagyon szeretem őket.

Hiszek abban, hogy a világ pontosan olyanná lesz, amilyenné tesszük.

Akkor mi a csudára is várunk tulajdonképpen?