LittleWriter blogja
Egyszerű felismerés
Egy éve alig vártam hogy eljöjjön a nyár,
levélből is alig hullott le pár,
én álmodoztam a melegről,
Látni kívántalak.
Látni, ahogy zenét kovácsolsz a csöndből,
látni, ahogy a Hold megvilágítja arcod,
és látni ahogy csak a jelennek élsz,
látni ahogy megingathatatlanul semmitől se félsz.
Esténként felrémlett a mosolyod,
hogy a nyári Hold hogy ragyogott,
a velőig ható derűs nézés,
és minden együtt töltött pillanat.
Az idő múlt, ahogy azt előtte is tette,
és már viszolyogtam a gondolattól;
ő mellette?
És már csak meg akartam mutatni, van nélküled élet!
Ugyan olyan boldog vagyok, mint voltam veled,
el is felejtettem kedves neved,
és nem dőlök be soha többet neked.
Immunis lettem a csábító, hazug mosolyra.
Erős voltam, a legerősebb,
vártam hogy végre találkozzunk,
azt akartam, hogy lásd mosolyom,
lásd kőfalam, mely csak tőled választ el.
De mit nekem idő, mit nekem akarat,
ahogy közeledik a nyár, egyre reszketek,
nem leszek erős, nem is voltam az,
hazugság volt minden gondolt igaz.
És csak most jöhettem rá, attól féltem,
hogy nem felejtettelek el egészen,
de mint minden eső után,
a nap begyógyította az összes pocsolyát.
Egyetlen szó
SZERETNI
Nem tudom
Nem tudom, miért, csak mosolygok,
nem tudom miért, csak boldog vagyok, nem tudom, miért, mindenen nevetek, nem tudom miért, táncolva lépkedek.Nem is tudhatom ezeket, s választ sem várva, se remélve a boldogság rámragad, s örrökké velem marad
=)
Félni, hogy engem,
félni, hogy rám, félni, hogy miattam, és remélni hogy TÉNYLEGnyolcadik végén
Most még zavarhat a hangzavar,
minden sikoly az udvaron,De én már előre tudom,hiányozni fog ez nagyon.Most még gúnyosan nevetek, viccelődhetek veletek,de el nem felejtem a neveket,kedves szép emléketeket.
Még odavetek egy köszönést,de majd ha elválunk,tudom, sikoltva ugrálunk,s borulunk egymásra.
Akármilyen hihetetlen,köszönetet veszek a nevemben,hisz itt voltatok életemben,ott lesztek a végtelenben.amíg idő az idő,és élet az élet,s amíg csekélykét élekemlékezni fogok.