Valahol kóboroltam

eklektika•  2017. június 25. 17:28

 

Valahol kóboroltam

messzi terek csarnokok

kiáltozták vissza

hogy vagyok – vagyok

de oly magam voltam

 

lépéseimre gyomok

tekeredtek

s volt hogy a felleg

hűs záport adott

néhol csillag poroszkált

fölöttem

és hirdette hogy

oly magam vagyok

 

néha a látómező

szűkült és tágultak

az erek

néha meg ordítottak

nekem vagy mögém

akárkinek

 

valahol tán kedvesek

is voltak

s ilyenkor bennem

tékozló mondatok

zakatoltak

 

és üres fejek volt

hogy kalapot adtak

s messziről harsogtak

és szálltak a varjak

 

és borút hintettek

mindenhova csőrükkel

és szálltak mint vitorla

ha dagad – a széllel

 

keskeny öröm jutott

nekem – és pénzem

alig maradt

de csillogott még

szememben a hajnal

és az öntudat

 

vadrózsákat láttam

könnyezni a szélben

s olyan volt mintha

ezer messzeségben

 

ezer angyal bukott volna

előre és hátra

a sámáni szél hatalmában

ők is én is nem voltak más -

 

csak egy jajongó játszma



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eklektika2017. június 27. 20:23

nem bántódtam meg, köszönöm az észrevételeket, a kritikát, és a versem átirata is rendben van :) - a lényegén nem változtattál. sok az és és az s - elismerem, viszont a te megoldásod, ahogy le is írtad, feszessé, akár fegyelmezettebbé is tette a verset, de nálam mostanában a feszesítő megoldás nem testhezálló - az enyém kicsit lendületesebb - ha élhetek ezzel.. viszont rendben van a munkád, és köszönöm... :)

Rozella2017. június 27. 18:36

A bocsánatkérésem a beleszólásért lemaradt, most pótolom, :)

és ha a szubjektív látásmódom nem zavar nagyon, elmondom, hogy kb. mire gondoltam:

A versed kitűnően felvázol egy élethelyzetet, mutat egyfajta kritikusan borongós látásmódot, végül kissé fanyar józansággal összegez. Látom, kedveled a rövid sorokra tördelt formát, de úgy érzem, ezúttal túl szaggatottá teszi a tartalmat. Az első két szakasz nagyon rendben, (de az ’oly’-t elhagynám, pláne ismételve, mert szerintem régies, túlmagyarázó, kissé pátoszos,). A két utolsó szakasz is nagyon tetszik, viszont a kettő közötti részekben sok az „és”, az „s”; A végén "az ők is én is nem voltak más" helyett a ’nem voltunk más’ forma lenne nyelvtanilag is jó; végül, de nem utolsó sorban, nekem ebből a versből nagyon hiányzik a központozás. Bocsánat a teljesen szubjektív véleményért!(nagyon ritkán teszek ilyet, nyugodtan szólj, ha túlmentem a határon, nem fogok megbántódni... :)

Valahol kóboroltam,
messzi terek, csarnokok
kiáltották vissza,
hogy vagyok-vagyok,
de egymagam voltam.
Lépéseimre gyomok tekeredtek,
volt hogy egy felleg
hűs záport adott,
néhol meg csillag poroszkált
fölöttem, - ott hirdetve,
hogy egyedül vagyok;

néha a látómező szűkült
és tágultak az erek,
máskor csak ordítottak
nekem, vagy mögém akárkinek…
Valahol tán kedvesek is voltak,
ilyenkor bennem tékozló
mondatok zakatoltak;
volt, hogy üres fejek kalapot adtak,
messziről harsogtak, röpködtek varjak,
borút hintettek csőrükkel mindenhova
és csak szálltak, mint vitorla,
ha dagad a széllel.

Keskeny öröm jutott nekem,
pénzem alig maradt,
de még csillogott szememben
a hajnal s az öntudat.
Vadrózsákat láttam könnyezni a szélben,
mintha ezer messzeségben
ezer angyal bukott volna
előre és hátra,
a sámáni szél hatalmában
ők is-én is, - nem voltunk más,

csak egy jajongó játszma.

Rozella2017. június 27. 18:02

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Rozella2017. június 27. 16:40

Remek tartalom! Elbírna egy kevésbé széttagolt, kissé feszesebb, (fölösleges kötőszavaktól, és egy-két nem odavaló/pl. "oly"/ szótól mentesített )formát is, ha főoldalra is küldenéd. Tetszett!