Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Valahol kóboroltam
eklektika 2017. június 25. 17:28
Valahol kóboroltam
messzi terek csarnokok
kiáltozták vissza
hogy vagyok – vagyok
de oly magam voltam
lépéseimre gyomok
tekeredtek
s volt hogy a felleg
hűs záport adott
néhol csillag poroszkált
fölöttem
és hirdette hogy
oly magam vagyok
néha a látómező
szűkült és tágultak
az erek
néha meg ordítottak
nekem vagy mögém
akárkinek
valahol tán kedvesek
is voltak
s ilyenkor bennem
tékozló mondatok
zakatoltak
és üres fejek volt
hogy kalapot adtak
s messziről harsogtak
és szálltak a varjak
és borút hintettek
mindenhova csőrükkel
és szálltak mint vitorla
ha dagad – a széllel
keskeny öröm jutott
nekem – és pénzem
alig maradt
de csillogott még
szememben a hajnal
és az öntudat
vadrózsákat láttam
könnyezni a szélben
s olyan volt mintha
ezer messzeségben
ezer angyal bukott volna
előre és hátra
a sámáni szél hatalmában
ők is én is nem voltak más -
csak egy jajongó játszma
eklektika2017. június 27. 20:23
nem bántódtam meg, köszönöm az észrevételeket, a kritikát, és a versem átirata is rendben van :) - a lényegén nem változtattál. sok az és és az s - elismerem, viszont a te megoldásod, ahogy le is írtad, feszessé, akár fegyelmezettebbé is tette a verset, de nálam mostanában a feszesítő megoldás nem testhezálló - az enyém kicsit lendületesebb - ha élhetek ezzel.. viszont rendben van a munkád, és köszönöm... :)
Rozella2017. június 27. 18:36
A bocsánatkérésem a beleszólásért lemaradt, most pótolom, :)
és ha a szubjektív látásmódom nem zavar nagyon, elmondom, hogy kb. mire gondoltam:
A versed kitűnően felvázol egy élethelyzetet, mutat egyfajta kritikusan borongós látásmódot, végül kissé fanyar józansággal összegez. Látom, kedveled a rövid sorokra tördelt formát, de úgy érzem, ezúttal túl szaggatottá teszi a tartalmat. Az első két szakasz nagyon rendben, (de az ’oly’-t elhagynám, pláne ismételve, mert szerintem régies, túlmagyarázó, kissé pátoszos,). A két utolsó szakasz is nagyon tetszik, viszont a kettő közötti részekben sok az „és”, az „s”; A végén "az ők is én is nem voltak más" helyett a ’nem voltunk más’ forma lenne nyelvtanilag is jó; végül, de nem utolsó sorban, nekem ebből a versből nagyon hiányzik a központozás. Bocsánat a teljesen szubjektív véleményért!(nagyon ritkán teszek ilyet, nyugodtan szólj, ha túlmentem a határon, nem fogok megbántódni... :)
Valahol kóboroltam,
messzi terek, csarnokok
kiáltották vissza,
hogy vagyok-vagyok,
de egymagam voltam.
Lépéseimre gyomok tekeredtek,
volt hogy egy felleg
hűs záport adott,
néhol meg csillag poroszkált
fölöttem, - ott hirdetve,
hogy egyedül vagyok;
néha a látómező szűkült
és tágultak az erek,
máskor csak ordítottak
nekem, vagy mögém akárkinek…
Valahol tán kedvesek is voltak,
ilyenkor bennem tékozló
mondatok zakatoltak;
volt, hogy üres fejek kalapot adtak,
messziről harsogtak, röpködtek varjak,
borút hintettek csőrükkel mindenhova
és csak szálltak, mint vitorla,
ha dagad a széllel.
Keskeny öröm jutott nekem,
pénzem alig maradt,
de még csillogott szememben
a hajnal s az öntudat.
Vadrózsákat láttam könnyezni a szélben,
mintha ezer messzeségben
ezer angyal bukott volna
előre és hátra,
a sámáni szél hatalmában
ők is-én is, - nem voltunk más,
csak egy jajongó játszma.
Rozella2017. június 27. 18:02
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Rozella2017. június 27. 16:40
Remek tartalom! Elbírna egy kevésbé széttagolt, kissé feszesebb, (fölösleges kötőszavaktól, és egy-két nem odavaló/pl. "oly"/ szótól mentesített )formát is, ha főoldalra is küldenéd. Tetszett!