Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Univerzum
eklektika• 2017. június 23. 16:44
Az ember lassú tűz
ki jéghideg párát lehel
örökké megfejtendő
titokzatos jel
a kozmikus rend
üres csarnokában
hol csillagok hullnak
és bolygók szalutálnak
hol mindennek mindenhol
valami jelentése van
az ember meg átutazó
ki rohan rohan rohan
és soha nem látott célok
mágikus üldözője
ki meghalni fél és
mégis meghalna érte
szeretem az embert
örök titok és küszködés
és lángok martalékába
néha a szeretete vész
én akkor is szeretem
csillagok ostromolják szemét
ruhája azúros csillogás
és önmaga ködök
homályába vész
nem számít milyen
benne világok keringnek
a köröskörül pulzáló
örök végtelennek
eklektika2017. június 26. 00:13
köszönöm
okeanus2017. június 25. 05:57
"nem számít milyen
benne világok keringnek"
keringő világban él az ember és az egész világ benne kering...
eklektika2017. június 24. 23:58
elfogadom, röpke ihlet csak ez is.. :)
Törölt tag2017. június 24. 19:36
Törölt hozzászólás.
eklektika2017. június 24. 16:49
köszönöm
Rozella2017. június 23. 22:14
"és soha nem látott célok
mágikus üldözője
ki meghalni fél és
mégis meghalna érte"
Azt hiszem sikerült néhány nagyon fontos dolgot elmondanod... Jó vers,tetszett!
V.Csilla2017. június 23. 18:11
Tetszik a gondolat. Ölellek Csilla