A tengerparton

eklektika•  2016. július 23. 19:44

 

Nőjj pálma és majd terhed húzzon

mint embert kit gond temet

ki árnyékodba temetné

a lángja múlott szerelmet

 

Nőjj s gyümölcseid artériái

majd éretten lüktessenek

ha lehullnak úgyis feledjük

a belénk mart éjeket

 

Feledjük de a lángoló szemek

mint a bor mint a mámor

alkalmanként mint a csókoló

szél – szívünkbe visszatáncol

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2016. augusztus 3. 07:28

nagyszerű, pazar, igazán könnyeden mély,..
grt.

eklektika2016. július 24. 12:28

Rozella, köszönöm..

Rozella2016. július 24. 11:14

A tengerpart varázslatos...akárki akármit mond...:)

Mikijozsa2016. július 23. 20:25

ez a "csókoló szél" igazán költői

petruchio2016. július 23. 19:55

teher alatt nő a pálma....és "élve" szép az élet